Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A Trump-rajongók, a Clinton-törzs és a többiek

Ez a cikk több mint 5 éves.

November 6-án sok minden eldől az Amerikai Egyesült Államokban. A világ vezető gazdasági hatalmában ugyanis azon a napon tartják az első országos választást Donald Trump 2016-os elnökké választása óta. A voksolás mind az 50 szövetségi államot megmozgatja: a 435 fős Képviselőház mellett a 100 tagú szenátus 35 székéről is dönthetnek az amerikaiak, nem is beszélve a 39 államban vagy szövetségi területen megtartandó kormányzói választásokra. Ezekből a számokból talán látszik a voksolás jelentősége és komplexitása – nehéz is az ezzel foglalkozó hírek és cikkek közül kiválogatni a legfontosabbakat vagy a legérdekesebbeket.

Az elkövetkező három hétben a Mérce megpróbál minél átfogóbb képet adni a félidős választások legfontosabb témáiról, versenyeiről és híreiről, kiemelt figyelmet fordítva azokra a megmérettetésekre ahol eldőlhet a választás végső kimenetele, illetve azokra a jelöltekre, akik politikájuk középpontjába a társadalmi igazságosság és a szolidaritás eszméit helyezik.

Már több cikkünkben is foglalkoztunk azzal, hogy az USA egyik legfontosabb társadalmi problémája jelenleg az az ideológiai, politikai megosztottság, ami évtizedek óta nem látott szinten ver éket az állampolgárok közé, ellehetetlenítve az érdemi vitát és a konszenzust. Az egyik oldalon ott vannak a Trumpot már-már militáns radikalizmussal elutasító és megbuktatni akaró, magukat Ellenállásnak (Resistance) nevező amerikaiak, míg a másik oldalon sokan kritikátlan rajongással isszák a republikánus elnök szavait, és liberális fake news-t kiáltanak minden esetben, mikor szeretett elnöküket valaki kritizálja.

A két oldal (republikánusok-demokraták) feloldhatatlannak tűnő, szimbolikus vitákat helyeznek kommunikációjuk középpontjába.Ennek következtében a választásokon évről-évre egyre kevesebb ember vesz részt, és a közbeszédet alapvetően a politikai spektrum két végpontján álló politikusok és vélemények tematizálják. Amerikát ma leginkább olyan kérdések foglalkoztatják, mint az abortusz megnehezítése, a szexuális kisebbségek jogai, vagy hogy megengedett-e egy NFL-játékosnak úgy tiltakoznia a feketéket sújtó rasszizmus ellen, hogy nem áll fel a himnusz alatt.  

Egy ilyen közhangulatban érthető, ha sokan úgy festik le a jelenkori amerikai társadalmat, mint egymással hadakozó törzsek összessége. Csak ezek a modernkori törzsek nem kulturális vagy származási alapon szerveződnek, hanem politikai hovatartozás alapján. A RealClearPolitics egy kutatás alapján megpróbálta 5 nagy törzsbe sorolni az amerikai választópolgárokat párthovatartozás, választási aktivizmus és az általuk fontosnak tartott ügyek szerint. A következőkben röviden ismertetésre kerülnek a különböző „törzsek” és a legfontosabb tulajdonságaik.

TÜNTETÉS Donald Trump ellen A FEHÉR HÁZ ELŐTT 2017. JANUÁR 29-ÉN; KÉP: GEOFF LIVINGSTON /FLICKRdemokrata

Az Ellenállás (the Resistance)

Ebbe a „törzsbe” tartoznak azok az amerikai választópolgárok, akik semmilyen körülmények között nem lennének hajlandók támogatni Donald Trump újraválasztását, illetve örülnének annak, ha az elnök a mandátuma vége előtt lemondana.

Ők a leginkább elkötelezettek a Demokrata Párt mellett, 90 százalékuk azt szeretné, ha a ők nyernének az idei félidős választásokon, és maximálisan egyetértenek a párt legfontosabb üzeneteivel (egészségbiztosítás, kampányreform, kisebbségi jogok, stb.).

Az összes szavazói csoport közül ők számítanak a leginkább liberálisnak: hisznek az etnikai sokszínűségben és meggyőződésük szerint a bevándorlás inkább előnyös mint káros az ország számára. Az olyan kultúrharcos ügyekben is keményen ellenzik Trumpot, mint a himnusz alatt nem felálló/ fél térdre ereszkedő NFL-játékosok ügye.

A felmérés tanúsága szerint egyébként a megkérdezettek 26 százaléka azonosítja magát ezzel a választói csoporttal és ők adják a Demokrata-szimpatizánsok többségét. Megjegyzendő érdekesség

ezzel a többségében fiatal fehér nőkből álló csoporttal kapcsolatban, hogy nem jellemző rájuk a karakteresen baloldali ideológia: körükben toronymagasan Barack Obama volt alelnöke, Joe Biden a legnépszerűbb a lehetséges elnökaspiránsok közül.

Biden pedig sokkal kevésbé balos, mint mondjuk Bernie Sanders vagy Elizabeth Warren, a két másik országosan ismert lehetséges elnökjelölt.

Hagyományos Republikánusok (Mainline GOP)

A republikánus párt hagyományos szavazóbázisába tartozik a lakosság 14 százaléka a felmérés alapján. A törzs nagyrészt idősebb, fehér férfiakból áll, akik jelentősen iskolázottabbak az átlagnál, és nagy többségében a főleg konzervatív, középosztálybeli családok által lakott kertvárosok egyikében élnek. A csoport tagjai az olyan hagyományos republikánus kampánytémákat jelölték meg a számukra legfontosabb ügyeknek, mint az adózás és a vallásszabadság.

Ez a törzs annak ellenére hűséges Trumphoz, hogy sok kérdésben sokkal mérsékeltebb álláspontot képvisel nála. Ezt mi sem példázza jobban, mint hogy 74 százalékuk támogatja az országba irányuló legális bevándorlást.

Ez amellett, hogy alátámasztja a Trump párti populisták azon vádját, hogy nincs különbség a republikánus és a demokrata mainstream között, ellentmond azoknak az előítéletnek, hogy a republikánus szavazók alapvetően rasszisták lennének.

Trumpisták (MAGA)

A hard-core Trump-szavazók teszik ki az amerikai választókorú lakosság 12 százalékát. Ők rajongásig tisztelik az elnököt és mindenképpen azt szeretnék, ha 2020 után is Trump maradna az ország vezetője.

Fiatalabbak az átlagos republikánusoknál, 90 százalékuk fehér és jelentős részük vidéken él.

A Republikánus Pártnál sokkal inkább az elnökhöz hűségesek, csupán 65 százalékuk tervez szavazni a novemberi választásokon. Érdekesség, hogy sok kérdésben hasonlóan gondolkodnak, mint a Trump-ellenes Ellenállás tagjai: számukra is az egészségügy helyzete a legfontosabb téma, emellett az átlag jobboldali szavazónál háromszor nagyobb arányban tartják rosszul működőnek a modern amerikai kapitalizmust. Ők azok, akik a leginkább ellenzik a bevándorlást és a sokszínűséget. És bár a többségük fehér, ők érzik a leginkább diszkriminálva magukat a bőrszínük miatt…

Balra húzó függetlenek (Independent Blues)

Ők a leginkább mérsékelt csoport, akik között ugyan több a demokrata szimpatizáns, mint a republikánus, de jelentős részük inkább függetlennek írja le magát (vagyis nem rendelkeznek stabil pártpreferenciával).

Sokan közülük elégedetlenek a szövetségi kormánnyal és a politikával szemben, jelentős részük örülne annak, ha megjelenne egy új párt az amerikai politikában. A balra húzó függetlenek kevésbé liberálisok a Trump-ellenes társaiknál, számukra nem bírnak kiemelt fontossággal az olyan polgárjogi ügyek, mint például az abortuszhoz való jog.

A többségük Hillary Clintont támogatta a legutóbbi elnökválasztáson, és kevesebb mint ötödük tervez a jelenlegi elnökre szavazni 2020-ban.

Bár nem számítanak konzervatívnak, a republikánusokhoz hasonlóan fontosak nekik az olyan hagyományos amerikai értékek, mint a vallás, a katonaság tisztelete vagy az amerikai patriotizmus. Számukra is kiemelt fontosságú az oktatás és az egészségügy helyzete, amelyek hagyományosan demokrata témák. És a legtöbb baloldalihoz hasonlóan ők is aggasztónak tartják az amerikai társadalom fegyvermániáját és az ellenőrizetlen fegyvertartást.

A Pártatlanok (The detached)

A közönyösek csoportjába tartozik az amerikaiak 24 százaléka. Ez a főleg fiatalokból álló csoport nem foglalkozik rendszeresen a politikával, és bár inkább a demokraták felé húznak, 39 százalékuk nem tartja kizártnak, hogy a republikánusokra szavaz.

A többségüknek jelenleg van munkája és stabil megélhetése, ezért számukra az olyan – elsősorban nehezebb sorsú állampolgárok számára fontos – ügyek mint az egészségügy nem kiemelten fontos.  De alapvetően elmondható róluk, hogy nincs olyan ügy vagy téma, ami kifejezetten megmozgatja őket, nem ezek alapján vesznek részt a választáson.

Az öt főbb amerikai választói csoport ugyan sok tekintetben másképp gondolkodik a világról, más témákat tartanak fontosnak, ugyanakkor az a felmérésből is látszik, hogy rengeteg kérdés (egészségügy, oktatás) a legtöbbjük számára hasonló fontossággal bír. Így az a párt vagy jelölt, aki a megosztó, kultúrharcos témák helyett az ilyen ügyekre fordít kiemelt figyelmet, sikeresen pályázhat a többség támogatására.