„Azt, hogy a Sargentini-jelentés valójában nem más, mint támadás a kormány migrációs politikájával szemben, semmi nem igazolja jobban, mint az, hogy önök ezt egyhangúlag, egyöntetűleg, mindannyian el akarják hazudni”

– ezt Balla György, a Fidesz frakcióvezető-helyettese mondta az Országgyűlés szerdai ülésén, a Sargentini-jelentést elítélő határozattervezet vitáján.

Ez a gondolatmenet nagy vonalakban össze is foglalja mi zajlott a parlamentben a hosszú órákon át tartó vita során.

Hiába jön az úton mindenki szembe, mégis a Fidesz kocsikázik egyedül a helyes irányba, és erre a legerősebb bizonyíték épp az, hogy mindenki szembejön. A kígyó a farkába harap, felfalja önmagát, és nyomában egy Országház méretű üresség marad.

A Kocsis Máté frakcióvezető, Gulyás Gergely kancelláriaminiszter, illetve Böröcz László és Nacsa Lőrinc képviselők által jegyzet határozattervezet hivatalosan Magyarország szuverenitásának megvédését tűzte ki célul, a szövegből pedig az derül ki, hogy a Fidesz szerint a Sargentini-jelentés nem szól másról, mint a migráció kérdéséről, emiatt ítéli el az országot az EP „bevándorláspárti” többsége.

Persze, felszólalásában Gulyás Gergely hosszan sorolta milyen kifogásokat fogalmazott meg a jelentés – és hát lássuk be, volt bőven mit sorolnia, az igazságszolgáltatás függetlenségének kurtításától a munkavállalói jogok lábbal tiprásáig –, de meglátása szerint ezek a kifogások csak azért szerepelnek a jelentésben, hogy általuk el lehessen jutni a magyar kormány migrációs politikájának elítéléséig.

És ugyanezt az üzenetet tolta tovább a kétharmados kormánytöbbség minden felszólalóján keresztül. Persze mindegyik képviselő belevihette a maga kreativitását a központilag gyártott mirelitüzenetbe.

• A KDNP-s Vejkey Imre szerint, például, a Brüsszel-Soros-Strasbourg triumvirátus folyamatosan kiirtotta a keresztény értékeket az unió mindennapi szövetéből, és nyilait most a keresztény értékeit felvállaló Magyarországra zúdítja.
• Kósa Lajos pedig a maga megszokott humorával elmondta, hogy „ha ezt Visinszkij elvtárs megérhette volna, mind a tíz ujját megnyalja.”

És hogy ezekkel szemben, mondjuk, a Párbeszéd társelnöke Szabó Tímea felemlegette a jelentésben szereplő tényeket – például a hajléktalanság kriminalizálását, a tanszabadság ellen mind a mai napig folytatott háborút, a kormánykritikus sajtó elhallgattatását –, na, ez mitsem számított. Hiába mondta el az LMP és a Jobbik képviselője is, hogy ez a mostani határozattervezet egy hazug EP-választási kampány felvezetője, és hogy a kormány azon néppártiak ellen küzd, akiket évekig támogatott, a hermetikusan zárt kormányzati képzelgésen ez sem ütött rést.

Persze, az, hogy ki mit hallucinál épp, magánügy is lehetne, csakhogy a Fidesz-KDNP hallucinálása bizony államügy. Nemhogy államügy, de egyenesen államelv, a magyar állam tetteinek legelemibb szervezőelve.

Ez a fikció jelenik majd meg közpénzmilliókkal megtámogatva az utcai plakátokon, a kormánymédia felületein, és hát, ez jelenik meg a magyar Országgyűlés kétharmados többsége által tolt határozatban is.

Ennél talán szemléletesebb példája nincs is a magyar parlamentarizmus és magyar politika teljes lezüllesztésének.

Azon a fórumon, amelyen az ország valós problémáira – például a legalább 2 millió embert sújtó lakásszegénységre, a nem működő e-naplórendszerre, vagy épp a még mindig titokban tartott kórházi fertőzésekre – kellene megoldást találni, inkább egy agresszív politikai szekta fantáziálásairól van szó.

Állíthat bármit is Európa többsége, állíthat bármit az összes magyar ellenzéki párt, a valóságot úgyis a Fidesz fikciója helyettesíti. És ezt a sebet a magyar társadalom még hosszú évtizedek múlva is nyögni fogja.

Az 2018 őszére fájdalmasan világos lett, hogy ezzel a gigantikus álvalósággal szemben a konvencionális ellenzéki politizálás és a plurális demokráciában a valóság őrkutyájaként szolgáló független média is fegyvertelen. Persze az optimistákat a történelem arra taníthatja, hogy a nép valósága még a legagresszívebb politikai szekta által felépített álvalóságokat is képes darabjaira szakítani.

A Fidesz országromboló tevékenységét elképedéssel nézők előtt álló legsürgősebb feladat, hogy az eddig kipróbált módszerek helyett újakat találjon, amelyek egyetlen funkciója, hogy hatékonyan segítse a magyar emberek valóságának áttörését. Hogy teret engedjen a millió probléma nagypolitikában való megjelenésének, és erőt ahhoz, hogy a magyar társadalom végre lerázhassa a rajta terebélyesedő fikciót, amelyet a Fidesz felépített.