Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Mire számíthatnak a magyar devizakárosultak a horvát ítélet kapcsán?

A foci vébén aratott horvát sikerrel szinte egy időben nyilvánította semmissé a svájci frank alapú jelzáloghiteles szerződéseket a Horvát Legfelsőbb Kereskedelmi Bíróság. Döntésükben arra hivatkoztak, hogy a bankok nem tájékoztatták ügyfeleiket a devizahitelek magas kockázatáról.

A bíróság elutasította a bankok fellebbezését, és helybenhagyta a hitelkárosultak érdekvédelmi szervezetének kollektív keresetét. A kereset szerint tisztességtelenül alkalmazták az árfolyamzáradékot, és egyoldalúan változtatták a kamatokat is, aminek következtében a törlesztőrészletek a duplájára nőttek.

Az ítélet szerint a bankok megsértették a fogyasztóvédelmi előírásokat, csorbítva a hitelfelvevők jogait azzal, hogy nem tájékoztatták ügyfeleiket a devizahitelek magas kockázatáról, valamint tisztességtelen szerződéseket kötöttek.

Az ítélet és a benne foglaltak azért is jelentősek, mert nem uniós állásfoglalás alapján, hanem nemzeti hatáskörben születtek.

A horvát bíróság korrektségén felül, ami talán még fontosabb és példaértékű, hogy a hitelkárosultak érdekvédelmi szervezete a fogyasztók egyesületével közösen lépett a jogérvényesítés útjára. Azaz végső soron a civil összefogásnak köszönhetően értek el sikert. Úgy gondolom, ez jó példa lehetne a hazai érdekvédő devizás szervezetek számára is.

Ezzel szemben mi a helyzet itthon?

A 2014-es, a devizahitelek (DH) elszámoltatásáról szóló törvény elfogadásakor Orbán Viktor és Trócsányi László nem győzte hangsúlyozni, hogy a Fidesz-KDNP kormány megmentette a devizahitel-adósokat és a törvény alapvetően az adósok érdekeinek védelmét szolgálja. Ennek ellentmond, hogy gyakorlati alkalmazása kapcsán több bíró is annak adott hangot, hogy a DH-törvények nem kifejezetten adóspártiak, és ennek következtében jogértelmezésük sem lehet az. Voltak olyan bírák, akik emiatt az Európai Bírósághoz is fordultak. Az ellenzéki pártok és a devizakárosultak jogvédő csoportjai, valamint bírák és ügyvédek részéről felmerült, hogy jelenlegi formájában a törvényt felül kell vizsgálni.

De több nyitott kérdés is van. Miért késlekedett a magyar állam a törvény megalkotásával? Miért is volt „kétlépcsős” a végtörlesztés? 2010-ben a svájci frankos hitelfelvevők vesztesége  frankonként „csak” 40 forint lett volna, ezzel szemben 2015-ben már 150 forint. Mi okozta a késlekedést? Mi a helyzet a bankadóval? Leszögezhetjük, ez a törvény nem hozta el a várakozásoknak megfelelő megoldást.

Mit tehet az ellenzék a hitelkárosultakért?

Ténylegesen hány embert, családot érint ez a probléma ma Magyarországon, milyen mélységben és milyen összegben?

Erdősi Éva hitelszakértő számításai szerint: 2004-óta  kb. 2,35 millió szerződés keletkezett. Ebből kb. 750 ezer élő szerződés lehet még. A 2004 és 2008 között megszűnt szerződések esetében nincs szó valós árfolyamveszteségről. Így  tényleges gondot 1-1,3 millió szerződés okozott a háztartásoknak. A terheket ez utóbbi az esetekben az egyoldalúan, kizárólag az adósokra hárított árfolyamkockázatból eredő nagyméretű törlesztőrészlet emelkedés jelenti.

Számokra lefordítva, ha a családoknak átlagosan 2 devizahitele volt (ingatlan, autó vagy személyi hitel), és a család 4 fős, akkor kb. 2-2,6 millió embert érint a probléma. Az összegszerű, károsultakat ért veszteséget felelősséggel megbecsülni nagyon nehéz, már csak az eltérő hitelkonstrukciók miatt is.

A Párbeszéd legfrissebb, áprilisi adatigénylésére kapott válasz szerint lakossági banki hiteltartozás miatt összesen 750 ezer végrehajtási ügy volt folyamatban, 2.650 milliárd forint értékben. A végrehajtásokból már 7116 esetben folyamatban van az árverési eljárás. Szerettük volna azt is megtudni, hány végrehajtás végződik kilakoltatással. Az Igazságügy Minisztériumtól azt a választ kaptuk, hogy ezt csak az illetékes önkormányzatok jegyzői tudják. A vadonatúj, több százmillióból létrehozott Elektronikus Árverési Rendszer ezt már nem követi. De az tény, hogy a 2013-2017 közötti időszakban 44 ezer devizahiteles család veszítette el az otthonát.

A Párbeszéd a deviza alapú banki követelésekhez kapcsolódó, végrehajtások felfüggesztését célzó törvénymódosító javaslatát tavaly kétszer is beadta – más, a témába vágó módosító javaslatok mellett. Az Igazságügyi Bizottság mindkét esetben leszavazta, mint minden más, a devizásokhoz kapcsolódó javaslatot. Ebben kértük a hitelkárosultakat sújtó végrehajtások felfüggesztését 2018. augusztus 1-ig. Addig, amíg az Európai Bíróságra beadott, precedens értékű – árfolyamkülönbség, kamatemelés, stb. – ügyekben döntés születik. A halasztással megakadályozva, hogy a rossz törvények alapján visszafordíthatatlan folyamatok induljanak el. Családok veszítsék el mindenüket és utcára kerüljenek. Azóta hasonló javaslatokkal éltek más ellenzéki pártok is, sajnos hasonló sikerrel. Többpárti támogatással volt parlamenti vitanap is a témában, itt ugyan elmondhatták az ellenzéki képviselők a véleményüket, de mindez az  Orbán-kormánynál süket fülekre talált.

Civilek és fogyasztóvédelem ott és itt

A horvát ítélet kapcsán említettem, hogy a sikerhez nem csak önmagában a helyi igazságszolgáltatás korrektsége, hanem a károsultak jól működő önszerveződése és  önérdekérvényesítő képessége is kellett. Ezzel szemben nálunk sok csoport működik országszerte, de mivel szétaprózottak – különböző érdekek és ideológiák mentén –, így sajnos a közös fellépés nehézségekbe ütközik. Előremutató törekvés az összefogás irányába az év elején feltűnt Adóskamara ernyőszervezete. Sajnos a fogyasztóvédelem ezidáig – a horvátokkal ellentétben – nálunk nem volt együttműködő, de nehézkesnek mondhatjuk a Pénzügyi Békéltető Testület és a Családi Csődvédelmi Szolgálat hozzáállását is.

Mire is számíthatunk az ítélet kapcsán itthon? Úgy tűnik, semmire

Dr. Darák Péter a legmagasabb szintű bíróság, Kúria elnöke kilátásba helyezte, elkészítik az ítélet magyar nyelvű fordítását, hogy tanulmányozni tudják. De előre leszögezte a következőket: „Fontosnak tartom kiemelni, hogy bár az uniós jog szabályai mindkét ország joggyakorlatában egységesen alkalmazandók, azonban az egyes tagállamok eltérő nemzeti szabályai – az uniós jog egységes értelmezésének sérelme nélkül is – hasonló tényállású ügyekben is alapot adhatnak eltérő végkövetkeztetésre.” Tehát, ha máshol semmisek is ezek a szerződések, attól itthon még érvényesek lehetnek, mondja az elvileg független igazságszolgáltatás. De miért is lepődünk meg ezen? Civil devizás jogvédőktől, adósoktól tudjuk, hogy a bankok, pénzügyi és kormányzati szervek nem kezelik őket partnerként, kérdéseikre évek óta semmitmondó, kitérő válaszokat kapnak. Tavaly még hivatalban lévő bírók nyilatkozataikban kritizálták a bíróságok gyakorlatát a devizás perekben. Elmondták, hogy az ügyeket nem egyedileg bírálják el, hanem jogegységi határozatok alapján, amelyek nincsenek sok esetben összhangban az uniós joggal.

“Átmegy rajtuk a felülről jövő akarat, mint kés a vajon”, így jellemezte egyikük a független bíróságok működését. De az sem titok, hogy Trócsányi László igazságügy miniszter ügyvédi irodája, a Nagy és Trócsányi ügyvédi iroda a bankok védelmét látja el devizás perekben. Egy évvel ezelőtt ezért törvénymódosító javaslatot adtunk be a politikai vezetők jövedelem szerzéséről szóló törvényhez, hogy ehhez hasonló esetek ne történhessenek meg. A Parlament Igazságügyi Bizottsága elutasította. De tény az is, hogy az MNB nyereségéért áldozták fel a hitelkárosultakat a forintosításkor. A Matolcsy György alapítványaiba vándorolt haszon pedig “elvesztette a közpénz jellegét”.

Tudjuk, hogy az Orbán-kormány hazudik, finomabban szólva nem mond igazat, amikor arról beszél, hogy mindent az ország és a magyar emberek érdekében tesz. A devizahitelesek csak abban az esetben számíthatnak sorsuk jobbra fordulására, ha a jelenlegi rezsim abból gazdasági, pénzügyi, politikai vagy bármilyen hasznot tud húzni a maga számára.

Címlapkép: MTI/Máthé Zoltán.

 

Olvass tovább!