Ahogy arról mi is beszámoltunk, június végén a Belügyminisztérium egy tavalyi rendeletre hivatkozva arról értesítette a településvezetőket, hogy a következő hét elejétől csökkenteni kell a kulturális közfoglalkoztatottak számát, ami csaknem négyezer közmunkást érint, akiknek nagy érszét kistelepüléseken alkalmazták.
Csóti Csaba, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) elnöke azt nyilatkozta a 168 Óra kérdésére, hogy körülbelül 3000 diplomás közmunkás veszíthette el a munkáját – pontos számokat azért nem tudhatunk, mert a kulturális közfoglalkoztatottakról nem készülnek felmérések és az intézmények vezetői sem tájékoztatják a szakszervezetet.
„A szakszervezetünk kicsi, nem vagyunk ott minden vidéki művelődési házban, könyvtárban. A tagjaink között nincsenek kulturális közmunkások, bár kezdeményeztük, hogy jelképes tagdíjjal is beléphessenek hozzánk, és közösen képviselhessük az érdekeiket. De a többségük félt, hogy ezt a munkájukat is elvesztik. Pedig ami most történt, előre megjósoltuk.”
– mondta a szakszervezet elnöke, aki szerint rengeteg visszásság történt a kulturális közmunkarendszer bevezetése után:
előfordult, hogy könyvtárakban, közgyűjteményekben, művelődési házakban állományban lévő munkatársaknak felmondtak, majd kevesebb pénzért, közmunkásként szerződtették újra.
Az pedig még gyakoribb, hogy más diplomával rendelkező pályakezdőket vettek fel kulturális közmunkásnak, akik abban reménykedtek, magasabb státuszba kerülnek – persze hiába.
Júniusban a szakszervezet a Múzeumok Éjszakáján tartott demonstrációt azért, hogy felhívja a figyelmet a kulturális közfoglalkoztatottak alacsony bérére. A béremelés mellett a KKDSZ követelései között szerepelt még, hogy szűnjön meg a közgyűjtemények és művelődési intézmények dolgozóinak kiszervezése, a közfeladatokat pedig továbbra is közalkalmazottak lássák el. Ezenkívül valódi munkavállalói státuszt követeltek a kulturális közfoglalkoztatottaknak.
A dolgozók bérét nem az intézmények vagy a helyi önkormányzat fizette, hanem az állam, éppen ezért a szakszervezet szerint várható volt a tömeges elbocsájtás, mivel a kulturális közfoglalkoztatás burkolt létszámleépítés volt.
És hogy most milyen kilátásai maradtak annak a 4000 dolgozónak, akit hirtelen kipenderített az állam? A kistelepüléseken a kulturális közfoglalkoztatottaknak minimális esélyük van a munkaerőpiaci elhelyezkedésre, mivel egyrészt a pár száz fős falvakban nem igazán akad hasonló állás, másrészt pedig azért, mert a kulturális közmunkaprogramban részt vevők többsége 50 év körüli, ami még inkább megnehezíti az elhelyezkedést.
A kulturális közmunkások bére havi bruttó 110 ezer forint, ám szerződésük megszűnésével egy kistelepülésen már ennyit sem ér a diplomájuk: legfeljebb „normál” közmunkához juthatnak, ami még kevesebb pénzt jelent.
