Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Idén is megemlékeznek a 6 hónapos Ádámról, akit bántalmazó apja hajított ki a negyedikről

Seres Barbara gyerekét 4 éve ölte meg bántalmazó apja. Kidobta a negyedik emeletről a 6 hónapos Ádámot, majd ő is utána ugrott.

Seres Barbara 2012-óta volt együtt élettársával. Két évig éltek boldog kapcsolatban. A lány 2013. november 10-én tudta meg, hogy gyermeket vár a férfitől. Ádám hathetes kora után élettársa fizikai és a lelki bántalmazása rendszeressé vált a nővel szemben. Barbara elköltözött élettársától, és Budapesten maradt. De nem akarta elzárni a kisfiút az apjától, ezért a férfi rendszeresen látogathatta a fiát.

Egy ilyen látogatásra került sor 2014. december 13-án. Az élettársa már akkor azzal fenyegetőzött, kidobja a gyermeket az ablakon. Ezért végül gyorsított eljárásban zaklatásért felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, de a szakértő megállapította: a férfinak elmebeli fogyatkozása nincsen.

2015 januárjában végül az apa beváltotta az ígéretét. Ledobta a negyedikről 6 hónapos gyerekét, majd utána vetette magát. Mindketten életüket vesztették.

Azóta Barbara azért küzd, hogy másokkal ne történhessen meg az, ami vele. Minden évben Ádám születésnapján Angyalhír néven megemlékezést szervez, nem csak saját gyerekére emlékezve, hanem felhívva arra a figyelmet, hogy a rendszer nem tudja megvédeni a családon belüli erőszak áldozatait.

Az esemény június 10-én a Szent István téren a  Bazilika előtt kezdődik délután 2 órakor. Barbara pedig tömören fogalmazza meg az esemény aktualitását a Facebookon:

Seres Barbara vagyok, családon belüli erőszak egykori áldozata és túlélője. A kisfiam, Ádám, idén lenne négyéves, de az első születésnapját sem érhette meg. 2015. január 17-én, hat hónapos korában az apja ledobta őt a negyedik emeleti körfolyosóról, majd utána ugrott. Azon a téli reggelen elveszítettem a gyermekemet.

Azóta minden évben megszervezem az Angyalhír Emléksétát, hogy közösen emlékezzünk Ádámra és a többi áldozatra. Azokra, akiknek már kioltották az életüket és azokra, akik a mai napig bántalmazó kapcsolatban, fenyegető légkörben élnek némán, mert nem találják a kiutat. Ezzel a sétával szeretném felhívni a társadalom figyelmét a családon belüli erőszak jelenségére és arra, hogy az áldozatok hiába fordulnak a hatóságokhoz, a legtöbbször nem kapnak megfelelő segítséget.

Én is hiába kértem segítséget a családsegítő szolgálattól, a rendőrségtől, a bíróságtól, nem támogattak semmiben, és ezzel maguk is bűnrészesekké váltak a fiam megölésében. Szomorúan tapasztalom, hogy a mi tragédiánk nem indított el változást az érintett szakmákban. Nem folytattak le belső vizsgálatokat, nem keresték a felelősöket, s ami ennél is fontosabb, nem vonták le a tanulságokat, ami lehetővé tenné, hogy a többi hasonló ügyet jobban kezeljék.

Kérlek, tarts velem ezen a napon. Mutassuk meg együtt, hogy az erőszak semmilyen formája NEM elfogadható. Követeljük együtt, hogy az áldozatok megfelelő védelmet kapjanak a hatóságoktól, mielőtt még késő lenne. Adjunk hangot azoknak, akik nem tudnak vagy nem mernek magukért kiállni. Mindenki hozzon magával fazekat, fakanalat, dudát, sípot, bármit, amivel hangot lehet kelteni. Én Ádám egyik csörgőjét viszem magammal, bízva abban, hogy látja, hallja és elhiszi majd, amit én is szeretnék végre: hogy a halála nem volt értelmetlen.

Forrás: Mérce/RTL Klub

Olvass tovább!