Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 2-3 legfontosabb cikkéről. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Kordonoptika

A Jobbik bejelentette előre, le fogják bontatni a parlament alakuló ülésének megvédésére (?) a Kossuth tér köré felhúzott kordont. Ezzel a következő napok kérdése az lett: sikeres lesz-e az akció, csatlakozik-e a többi párt, vagy megelőzik-e a Jobbikot, illetve mivel készül a Fidesz és a hatóság a kordon megvédésére?

Tehát jelenleg az a belpolitikai tét Magyarországon, hogy lebontanak-e egy kordont az ország főterén. És mi lesz, ha igen? Nyilván a kordon lebontása lehet egy szikra. Létre jöhet ebből egy dühös tömeg a Kossuth téren, ami aztán összecsaphat a rendőrökkel, vagy éppen nem csinál majd semmit. Végső esetben akár az is előfordulhat, hogy nem tudják megtartani az alakuló ülést. De ez tényleg a végső eset.

Ez a helyzet sok szimbolikus csatára emlékeztet az elmúlt évekből. Olyan ügyekre, amelyben a baloldali, liberális pártok beleálltak tét, és valós győzelem nélkül, hogy saját táboruknak játsszanak.

Most annyiban más a helyzet, hogy a Jobbik játszik az elkeseredett antiorbánista tömegre. Hogy ő látsszon a legtökösebbnek, a legerősebbnek, a legeltökéltebbnek, a legantiorbánistábnak. A mondás egyértelmű, a maradék baloldali-liberális-zöld szavazók közül minél több megszerzése, hogy a szélsőjobboldali párt lényegében kétosztatúvá változtassa a magyar politikai teret.

Csakhogy ezzel azon felül is van probléma, hogy innen, balról nem tűnik örvendetesnek, ha valóban a Jobbik vagy Fidesz marad a magyar politikai kérdése. Ez az aktus ugyanis biztosan nem fog új szavazókat meggyőzni arról, hogy az ellenzéki pártokat válasszák.

Nevezzük kordonoptikának a mostani szituáció kapcsán azt a helyzetet amit az elmúlt években megfigyelhetünk.

A legdühösebb, legelkötelezettebb ellenzéki szavazók mindig, minden pillanatban azonnali kormányváltást akarnak. Ezek az ellenzéki szavazók a leghangosabbak, és legtöbbször az ő szavuk jut el ezért a pártok, az újságírók, és az értelmiség vezető köreiben. Ők a láthatóak.

De mi van rajtuk kívül? Valóban az ország többsége fontos kérdésnek tartja a kordon lebontását? A magyar lakosság többsége valóban azt szeretné, hogy ne tudjon megalakulni az új országgyűlés? Esetleg, hogy korábbi vitákat is elővegyünk az elmúlt hetekből. Az ország többsége valóban azt gondolja, hogy a képviselők ne vegyék át a mandátumukat?

Persze lehet mondani, és sokszor jogos is, hogy nem a közvélemény-kutatásoknak kell politizálni. De azt érdemes ettől függetlenül megnézni, mi egy politikai cselekvés haszna.

A kordonoptika ebben a helyzetben azt jelenti, hogy a kisebbség hangos kívánalmait teljesíti az ellenzéki politika akkor is, ha nem tudja megnyerni ezzel a többséget. A már most ellenzéki szavazók újraelosztása zajlik folyamatosan, az elmúlt nyolc évben. Ha megnézzük a számokat az elmúlt három választáson, azért az derül ki, érdemben ez a politika nem tudott új szavazókat behozni, még ezután a  nyolcévnyi kormányzás után sem. Most ebbe a versenybe szál be a Jobbik, hogy maga felé ossza újra a baloldali-liberális-zöld pártok ellenzéki szavazóit.

Pedig pont ebből a politikából kéne kilépni ahhoz, hogy az ellenzéki pártok sikeresek legyenek.

Ugyanis az nem ajánlat a választóknak, hogy egy 13 másodperces videóban bejelentjük azt, hogy lebontunk egy kordont. Még akkor se ha Orbán Viktor ugyanezt csinálta 11 éve.

Ez csak megfelelés egy hangos kisebbségnek.

Persze tudjuk Orbán Viktor miért csinálta ezt 11 éve, hogy összeforrassza magát az elégedetlen tömegekkel, úgy, hogy bemutatja a rendőri erőszakkal szemben ő hajlandó harcolni még a jogállam normáit is áthágva, a jogállam helyreállításáért.

Csakhogy most nem volt rendőri erőszak, a kordon nem a választási csalásra reakció, csupán egy szimbolikus, önmagában semmit se jelentő tárgy a politikai térben, aminek nincs jelenleg önmagán túlmutató jelentéstartama.

Ezért annak lebontásával nem is lehet semmit elmondani arról (ezt láthatjuk a Jobbik 13 másodperces videójában), mi ma Magyarország, és hova kéne ezzel szemben eljutnunk.

Ettől persze a verseny még valós az ellenzéki szavazók újraelosztásáért, a hangoskodók kielégítésért, és  a választási vereség utáni ellenzéki hitelességi küzdelem megnyerésért, és a Jobbik nem marad egyedül. A kordonoptika a többi pártot is belekényszeríti, hogy viszonyuljanak valahogy a kordon létéhez vagy nem létéhez.

De ez az aktus nem vezet elő mást, minthogy az elmúlt nyolc évnél is ádázabb harc zajlik már a meglévő szavazók újraelosztásáért, miközben másodlagos lesz a pártoknak, az új ellenzéki szavazók bevonása.

Olvass tovább!