Az elmúlt években sokan írtak már arról, hogy az MSZP mindjárt megdöglik. Én nem gyarapítottam eddig ezeknek az embereknek a népes táborát, de most világosan látni kell, a szocialista párt egy hajszálnyira van a megdögléstől.

A 2018-as választás katasztrofális eredményének elemzése közben egy dologról kevés szó esett. Az MSZP bezuhant abba az érzékelhető zónába, amikor már messze nem ők a legerősebb ellenzéki párt. Sőt, nem csupán arról van szó, hogy a Jobbik az ellenzéki különversenyben rommá verte a szocialistákat, hanem arról is, hogy az LMP is érzékelhető közelbe került hozzájuk. 12, illetve 7 százalék a két párt eredménye, és az előbbi 12 Karácsony Gergellyel együtt sikerült a hajdanvolt nagy baloldali pártnak.

Az MSZP ma választmányi ülést ül. A párt bizonyosan, ahogy 2006 óta mindig, most is dönteni fog arról, mi lesz az irány a megújulás felé. És ahogy 2010 óta sohasem, most se fog igazán szembenézni magával.

Nagyon meglepődnék, ha a választási kudarc kapcsán például felmerülne azoknak a kollaboránsoknak az eltávolítása a pártból, akik megbuktatták Botka Lászlót, és ezzel egyenes irányba lökték az MSZP-t, amit csak Karácsony húzott kicsit 10 százalék fölé.

Pedig nem az új logó, az új irányvonal, hanem ez a szembenézés tarthatja életben a szocialista pártot (no meg a Fidesz támogatása, de az csak addig lesz, ameddig van rajta haszon). Az a pillanat, amikor a pártból elkezdik kirakni a kollaboránsokat.

Ha repül a pénzember és az embere a pártból, aki médiaügyekben köt alkut a Fidesszel, ha repül az, aki budapesti ügyekben, és az is, aki a letelepedési kötvények kapcsán üzletel a kormánypárttal, és aztán repülnek helyben is azok, akik trafikot, lakást, vagy mást csereberéltek a fideszes városvezetőségekkel.

Ha ez megtörténik, akkor tényleg megújulhat még az MSZP. Erre a szembenézésre van szükség, és nem arra, hogy a DK-val valami választási pártot hozzanak létre. Gyurcsány Ferenc maga is megmutatta, hogy valójában szinte minden állítás igaz a pártjára, amit ő tagadott. Van a DK-nak maximum szavazó száma, és egyéni jelöltjeik is messze rosszabbul végeztek, mint az MSZP egyéni jelöltjei. Budapesten nyerhető körzetek mentek el a DK kompromisszumképtelenségén és rossz jelöltjein, vidéken pedig olyan csodálatos eredményeket hoztak, mint Debreczeni József 10 százaléka Miskolcon, vagy Eörsi Mátyás kevesebb mint 5 százaléka Szentesen, a kisvárdai, vagy a körmendi 4,8 százalék, az MSZP és a DK közös jelöltjeiként, a DK színeiben. A DK törpepárt, amit csak Gyurcsány egy szűk buborékban mérhető népszerűsége tart a vízszint fölött. Ameddig még ott tart.

Nem a szavazók újraelosztásában, és nem is a pártok újrabrandingelésében van a jövő a baloldalon, hanem abban, hogy a Fidesz kacsintó partnereiből a nép kacsintó partnere legyen végre valamelyik baloldali párt.

Ameddig pedig ez nem történik meg, amíg a Fidesz kollaboránsai nincsenek kidobva például az MSZP-ből, addig nincs megújulás.