Goran Jeras a Horvátországban az utóbbi években alakult Etikus Finanszírozásért Szövetkezet (Zadruga za Etično Financiranje) egyik ötletgazdája és alapító tagja. Tapasztalatát holland bankoknál pénzügyi tanácsadóként lehúzott évek során szerezte, motivációit azonban egészen máshonnan. A szövetkezet a tagjainak nyújt finanszírozással kapcsolatos szolgáltatásokat, olyan személyes vagy közösségi beruházásokban, amelyek megfelelnek a szövetkezet irányelveinek, alacsony kamattal, tranzakciós költségek nélkül. A szövetkezet most próbál bankot alapítani Horvátországban, amely lehetővé tenné, hogy hivatalos pénzintézetként működjenek.
Mit jelent a szövetkezetiség a bankszektorban, illetve általában a pénzügyekben?
Valójában a pénzügyek területén régre visszanyúló hagyománya van a szövetkezetiségnek, és eredetileg a bankok jelentős része szövetkezetként, vagy szövetkezeti elvek mentén jött létre. Miért? Mert
a finanszírozás iránti igény abból fakad, hogy emberek összerakják az erőforrásaikat, hogy közösen olyasmit érhessenek el, amire egyénileg nem lennének képesek. Így jöttek létre az első szövetkezeti, közösségi, állampolgári bankok.
Hosszú éveken át a bankszektor jelentős része szövetkezeti formában működött. Jelenleg is, csak Európában, több mint ezer szövetkezeti bank működik, amelyek hűek ezekhez a hagyományokhoz; azonban sajnálatos módon a financializáció és a központosítás nyomására fokozatosan kiszorítják őket a nagy centralizált pénzügyi intézetek. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a szövetkezetiség újra fontos szerephez fog jutni. Ez a folyamat már el is kezdődött, köszönhetően a különböző tulajdoni formákhoz köthető növekvő kockázatoknak, amelyek hozzájárulnak a pénzügyi válságokhoz.
A Teremtő erő a Gólya szövetkezet és a Mérce sorozata.
Régiónkban a jóléti állam intézményei rohamos léptekben szűnnek meg, válnak elérhetetlenné. A piaci alapú megoldások csupán a népesség egy egyre szűkülő „középosztálynak” és a felettük elhelyezkedőknek elérhetőek. A gazdaság és társadalom jelenlegi állapotában így egyre több ember kényszerül arra, hogy megélhetésüket a „hivatalos” gazdaságon kívüli módszerekkel tartsák fenn.
Háztájizás, kalákázás, a cigánykassza: az informális gazdaság lehetőségei egyébként sem ismeretlenek hazánkban. Olyan gazdálkodási, munkaszervezési, élet-szervezési közösségi módszerek ezek, amelyekkel valamilyen módon mégis meg lehet oldani, hogy legyen lakhatás, legyen étel, és amikor nagyon kell, még pénz is.
A sorozat cikkei olyan kezdeményezésekről szólnak, amelyek a túlélés eszközeiből az egyéni önfenntartáson túlmutatóan, egy új gazdaság kialakítására képes eszközöket formálnak. Ez az új gazdaság szolidáris, célja a benne dolgozó emberek, közösségek jólléte, nem pedig a profittermelés. A résztvevői közös erőfeszítéséből jön létre - és a létrehozott javak is őket gyarapítják, amennyiben képesek megvédeni azt az uralkodó rendszer érték-elszívó és elnyomó törekvéseitől.
Egy jobb társadalom ugyanis csakis egy jobb gazdasági rendszeren alapulhat.
Ha egy kezdeményezés kapcsán felvennéd velünk a kapcsolatot, írj a [email protected]-ra!
Tehát erre építve úgy döntöttetek, hogy létrehoztok egy horvát szövetkezeti bankot. Mi különbözteti ezt meg a már létező etikus bankoktól? Miért nem velük fogtatok össze céljaitok eléréséhez?
Horvátországban nincs olyan bank, amely etikus banknak számítana, vagy hasonló modell szerint működne. Európában vannak bankok, amelyek magukat etikus bankként határozzák meg. De úgy látom, annak ellenére, hogy nagyon pozitív, vagy lényegesen jobb hatásuk van a társadalomra mint a klasszikus üzleti bankoknak, számos hiányosságuk van. A legfőbb hiányosság, amely létüket is fenyegeti egyben, tulajdonosi szerkezetükből adódik, ugyanis a gazdagabb tagok nyomására a befolyás és a hatalom az egyes tagok pénzügyi súlyának függvénye lesz. Ezt fontos elkerülni, mert ez szükségszerűen a tagok közti egyenlőtlenséghez vezet, aminek hatására a több szavazati joggal rendelkező tagok rá tudják kényszeríteni saját akaratukat másokra, ami teljesen egyértelműen ellentétes azzal, amit egy etikus banknak támogatnia kellene. Ezért
mi ragaszkodunk az egy tag, egy szavazat elvéhez, és a bank szolgáltatásait a tagokra korlátozzuk. A tagokra, akik egyben a bank tulajdonosai is. Ez alapvető fontosságú ahhoz hogy hosszú távon fenntartható üzleti modell hozzunk létre.
Mármint olyan üzleti modellt, amelyben nem magának a bank profitjának a maximalizálása az elsődleges cél – hiszen ez a profit csak saját magunk, vagyis a bank tulajdonosainak, egyben a bank ügyfeleinek kárára növelhető – hanem olyan modellt, amely hosszabb távú célkitűzésekre épül, és a tagok gazdasági tevékenységének szükségleteit támogatja.
Jelenleg 1330 partneretek van. Hogyan fogtatok hozzá az építkezéshez, és hol tartotok most?
Egy bank kapcsán nem a szolgáltatások színvonala a legfontosabb – és ez sajnos sokszor feledésbe merül -, vagyis hogy miként működik az internetes felület, vagy hogy milyen szépek az irodák, hanem lényegében a bizalom. Alapvetően egy bizalmi kapcsolatot jelent, amikor odaadod valakinek a pénzedet, mert abban bízol, hogy nagyobb hasznot hajt, mintha te magad foglalkoznál ezzel. Illetve hogy a bank olyan megbízható személynek fogja kölcsönözni a pénzt, aki valami hasznosra fordítja és később visszaadja, végül megtérítve a beruházásodat.
Amivel mi kezdtük a munkánkat, az ilyen bizalmi kapcsolatok kialakítása volt. Ez pedig csak személyesen lehetséges. Tehát a kezdeti időszakban munkánk meghatározó része abból állt, hogy bejártuk az országot, emberekkel beszéltünk, előadásokat tartottunk, újra elmentünk, elmagyaráztuk hogyan működne mindez a gyakorlatban, meggyőztük őket, hogy ez valami olyasmi, amihez érdemes csatlakozni. Ez a folyamat már majdnem hat éve zajlik, és ez az 1300 tag ennek a folyamatnak az eredménye. Kis számnak tűnhet egy ilyen hosszú időszak alatt, de folyamatosan növekszik, és kb. nyolc havonta megduplázódik. Tehát lényegesen felgyorsult a folyamat, ami azt mutatja, hogy a befektetett munka, ha lassan is de megtérül és meghozza gyümölcsét. Erre alapozva kezdtük meg a bank működésének, a különböző banki műveleteknek a fejlesztését, és jelentettük be igényünket, hogy engedélyt kapjunk bankként való működéshez, amit azonban először visszautasítottak. Végül felvásárlással fogunk engedélyt szerezni; vagyis egy már létező kis horvát bankot veszünk meg, és ezt alakítjuk át a mi üzleti modellünk szerint.
Ha a szövetkezet egy tagjának szemszögéből nézzük, mik a jelenlegi tevékenységek, illetve mik lesznek a főbb tevékenységek, miután megszereztétek az engedélyeket?
Véleményem szerint gyakran túl nagy hangsúlyt helyezünk a bankra, miközben a szövetkezet sokkal lényegesebb mint maga a bank. Utóbbi végeredményben csak az előbbihez tartozó pénzügyi szolgáltatásokat jelöli. Magának a szövetkezetnek mostanra széleskörű tevékenységi köre alakult ki, aminek többsége a szövetkezet elsődleges céljához kapcsolódik, vagyis ahhoz, hogy emberek együttműködését és együttdolgozását segítse. Közösen kiterjedt erőforrásokkal rendelkezzünk, sokféle vállalat tagja a szövetkezetnek, krumplitermesztőktől olyan vállatokig amelyek űrhajók tervezésével és gyártásával foglalkoznak, tehát nagyon szerteágazó a tagság.
Jelenleg az a célunk, hogy feltérképezzük a szövetkezeten belüli erőforrásokat, hogy serkentsük a szövetkezeten belüli együttműködést.
Ha valakinek szükséges van valamire, azt összekössük azzal a szövetkezeti taggal, aki ezt képes kielégíteni, hogy bizalmi kapcsolatok épüljenek ki az egyes tagok között is, és ne csak irányunkban legyen ez meg.
További cél, hogy erre építve a tagok kidolgozottabb termékeket állíthassanak elő, ehhez az kell, hogy közösen végezzenek el olyan feladatokat és munkákat, amire egyénileg nem lennének képesek, és hogy az erőforrások és pénzek felhasználásával a következő szintre lépjünk, ami a bankot és a pénzügyi szolgáltatásokat jelenti.
Emellett belső piac is vagyunk, például élelmiszertermelőket szakszervezetekkel, tehát termelőket fogyasztókkal kapcsolunk össze. Most készítünk egy szövetkezeti webshopot, ahol a szövetkezet tagjai által előállított termékeket lehet eladni, pénzügyi rendszereket dolgozunk ki, és számos olyan tevékenységet hozunk létre, ami a szervezet minden tagja és projektje számára előnyös lehet.
Mit terveztek közép-, hosszútávon? Hogyan bővülnétek? Mi a fejlődés horizontja?
Elsősorban Horvátországban szeretnénk terjeszkedni, ahol jelenleg tagjaink többsége működik. De a célunk nem pusztán egy szám, nem akarunk vég nélkül növekedni. Szeretnénk határt szabni a bővülésnek, mert a modellünk lényegi részének tartjuk, hogy méretében korlátozzuk. Nem szeretnénk ha a növekedésünk elérné azt a szintet, hogy képtelenek legyünk személyes, egyedi kapcsolatot ápolni minden egyes taggal.
Létre fogunk hozni szolgáltatásokat, első körben a bankot. De már arról is született döntés, hogy létrehozunk egy energiaszolgáltató céget is, hogy összekössük azokat a szövetkezeti tagokat, akik napelemeket vagy egyéb saját termelői kapacitásokat szeretnének, azokkal akiknek villamosenergiára van szükségük. Ez folyamatban van, az előzetes tanulmányok már elkészültek.
Folyamatosan figyelni és követni fogjuk a szövetkezeti tagok igényeit, és amikor túl nagyra nő a szövetkezet – jelenlegi számításaink szerint ez kb. 50-60 ezer tagot jelentene – azon kezdünk el dolgozni, hogy replikáljuk, azaz hasonló szervezetek hozzunk létre Horvátországban és más országokban, amelyek ugyanezen elvek szerint működnek, egyfajta testvérvállalatként.
Tehát a modell decentralizált módon való terjesztése a célunk.
Mindig nehézséget jelent egy ilyen kezdeményezést olyan országban beindítani, ahol még élénken él az államszocializmusnak, a létező szocializmusnak az emléke. Mik az ezzel kapcsolatos tapasztalataitok?
Az emberekkel való beszélgetéseink során ez volt az egyik fő nehézség. Kifejezetten nehéz volt azt elkerülni, hogy a kommunista múlttal, vagy a szocialista rendszer egyes negatív aspektusaival hozzanak összefüggésbe minket. Sok energiát tettünk abba, hogy ezt elkerüljük, és ennek egyik fő eleme volt, hogy új narratívát hoztunk létre. Kerültük azon kifejezések használatát, amelyeket az emberek egyértelműen a kommunista múlthoz kötnek. Ezáltal igyekeztünk elejét venni, hogy automatikusan egy adott kategóriába soroljanak minket, el akartuk kerülni a címkézés veszélyét. Így például kommunikációnkban nem használtuk a szövetkezetekre hagyományosan használt zadruga kifejezést, mert ez régies, szocialista stb. benyomást keltett volna, hanem az „európaibb” kooperativan elnevezést mondtuk, amit az emberek automatikusan valami modernnel, európaival stb azonosítottak. Hasonlóan jártunk el az önigazgaztás kifejezéssel, amit gazdasági demokráciaként mutattunk be, amit így szintén sokkal jobban fogadtak. Nagyon gondosan válogattuk meg a szavainkat. Egyes szervezetek így is gyanakvóak voltak, de megvolt az az előnyünk, hogy használhattuk a nyugati-európai országokban működő szövetkezetek és etikus bankok példáját.
Ez a koncepió a világ számos országában létezik, Hollandiában, Egyesült-Királyságban, az USA-ban stb. Ez segítette, hogy megőrizzük a semlegesség benyomását az emberekkel való első találkozás során, ami aztán több teret adott, hogy fejleszthető modellként, valami újdonságként mutassuk be mindazt amit csinálunk; új innovatív modellként és nem valami olyasmiként, ami csak korábban létezett formák megismétlésére törekszik.
Évek óta dolgoztok ezen, mik a fő tanulságok? Mit csinálnátok másképp?
Tulajdonképpen jelenleg is zajlik egy nagy belső beszélgetés arról, hogy mennyire volt jó ötlet, hogy a bank ötletével csábítottuk be a szövetkezetbe a legtöbb tagot. Hiszen azok a tagok, akik már négy éve várnak a bank megalakulására, kezdenek türelmetlenek lenni, és szemünkre vetik, hogy azt ígérjük, majd a következő évben, majd a következő évben, de ez a következő év mindig a következő év marad. Ez alapján talán jobb lett volna, ha jóval inkább a szövetkezetre, a tagok közti kapcsolatokra és szolgáltatásokra helyezzük a hangsúlyt, hogy amennyire lehetséges, azonnali hozzáadott értéket termeljünk; és később mozduljunk el a bank megszervezésének irányába. Talán ez jobban segítette volna az aktívabb részvételt és a tagok elköteleződését a szövetkezet építésének folyamatában.
Egy ponton felismertük ezt, és fokozatosan egyre több energiát fektettünk ebbe, de talán érdemes lett volna eredetileg is így tervezni. Ugyanakkor ebben az esetben az egész folyamat még jobban elhúzódott volna és más etikus bankok példája azt mutatja, hogy hasonlóan hosszú időszakokkal kell számolni.
Olaszországban a szövetkezet alapításának pillanatától a banki engedélyek megszerzéséig 14 év telt el. Egy hasonló belga kezdeményezés már kilenc éve dolgozik egy bank alapításán. Ausztriában van egy csapat, akik már hét éve belevágtak és még mindig nincsenek meg a szükséges engedélyeik. Tehát kérdéses, hogy jobb lett volna-e ezt az utat választanunk, mert így sok eredményt elértünk. Ugyanakkor sok frusztrációt is generáltunk, egyrészt a tagokban, akik eredetileg túl magas elvárásokkal szálltak be, másrészt saját magunkban, hiszen egy olyan helyzetet hoztunk létre, ahol a siker megítélése elég bináris: ha van bank sikeres vagy, ha nincs bank akkor pedig sikertelen. Az pedig, hogy létrehoztad Horvátország legnagyobb szövetkezetét, hogy egy 1 millió euró összértékű vidékfejlesztő és társadalmi vállalkozást serkentő pénzügyi kezdeményezéseket indítottál, és hogy további 2 millió euro összértékű beruházást generáltál az egyes tagok között, egyáltalán nem számít ebben a képletben. Tehát ebből fakad mindkét oldal frusztrációja és talán a szövetkezet belső elégedettsége nagyobb lett volna egy lassabb építkezés során, ahol fokozatosan alakítjuk ki a szövetkezet struktúráit. De mindez az idő rovására történhetett volna csak, azaz valamilyen áldozatot mindenképp kellett volna hoznunk.
