Nem gondolom azt, hogy 18 év alatti ember ne politizáljon (sőt, a fiatalabbaknak is sok mindent lehetne tanítani a politikáról), de amikor gyerekeinket biodíszletként megalázzák politikusok, a saját hatalmuk megtartása érdekében felhasználják őket, annál tényleg nincs lejjebb. Ez olyan szintű torzulása a hatalomról, az emberről mint erőforrásról alkotott gondolatnak, amit leginkább üldözni kellene.

Ha egy fideszes képviselő, vagy bármely más politikus Facebook-oldalán vagy kampányújságjában látnám meg a gyerekemet, nem tudom mit csinálnék, de biztosan nagyon ideges lennék. Aztán lehiggadnék, és rögtön azon gondolkoznék, ha balhét csinálok ebből, ártok-e vagy sem a gyereknek. És a végén lehet, hogy kussolnék. Pedig nálunk, a nyolcadik kerületben meg is van az esély arra, hogy a Mikulás egy kampányfotó témát is hozzon az ajándékok mellé a csizmába.

Ugyanis a nyolcadik kerületben, ahogy máshol is, a képviselők együtt  hoznak a Mikulással ajándékot. Ismerjük a sztorit a Vas megyében letérdeltetett óvodásokról, akikkel átadták az új utat. És ott van a veszprémi történet arról, hogy a hóban, hidegben kellett állniuk a gyerekeknek, amíg a fideszes képviselőjelölt bácsi elmondta a beszédét.

A helyzet pedig nehéz, mert a szülők függnek az óvodától, az óvoda pedig függ a politikusoktól.

Anyuka és apuka nem veszhet össze egy ilyen kicsinyességen az óvoda vezetőivel, vagy az iskola vezetőivel, mert tarthat tőle, hogy ezzel nem fog jól járni a gyereke (tisztelet a kivételnek). Az óvoda és az iskola vezetői pedig egzisztenciálisan és az általuk vezetett intézmény kapcsán is ki vannak szolgáltatva a fenntartók felé.

A pénteken napvilágot látott történet, miszerint a XI. kerületi óvoda a Simicskó István kampányához való képhasználati beleegyezéshez kötötte az óvodai ünnepségeken, farsangon való részvételt, jól mutatja, mi a helyzet. Persze ilyen szintű visszaélést most még nem hagynak annyiban a szülők, valaki el is küldte a 444-nek a hozzájárulás tervezetetét, és mire Szily László megírta, már vissza is vonták azt.

De maga az ötlet, hogy egy gyerek akkor mehet farsangra, ha utána kampányfotóként használhatja az arcát valamelyik politikus, tényleg egészen elképesztő.

Ez pedig nem csak egy kiugró eset, hanem lassan rendszeressé válik, ahogy fotódíszlet lesz a gyerekeinkből, a szülők akarata ellenére a politikában. És ez a folyamat jól mutatja, hogy mit gondolnak ezek a politikusok az emberekről, és mit gondolnak arról, hogy ha ki lehet őket használni hatalmuk érdekében, megteszik-e.

Az emberi erőforrás kifejezés talán a legjobb erre, ami az oktatást is irányító minisztérium neve. A gyerekek apró kampányelemek a nagy politikai kampányban. Nem tárgyalófelek, nem személyiségek, nem jövendő választópolgárok, és nem emberek, hanem bábok egy fotón.