Őszintén szólva szerintem 2013 óta nem szórakozhattunk ilyen jól. Akkoriban történt, hogy a rezsibiztos törvénybe iktatta, hogy a közös képviselőknek (na jó, talán ők nem szórakoztak olyan jól) Arial betűtípussal (miért pont?) és megadott színkódokkal kell kiragasztaniuk a hirdetőfalra, hogy mennyit spórolt a REZSICSÖKKENTÉS-nek köszönhetően a ház.

A Dark orange (pantone 151!) volt a földgázszolgáltatás színe – de sose gondoltuk volna, hogy ennek ilyen nagy jelentősége lesz 5 évvel később.

Ámde mégis: Németh Szilárd 2018. február 13-án rádörrent az E.On energiaszolgáltatóra, hogy ha olcsóbban adják a gázt, mint az állami szolgáltató, azzal bizony beavatkoznak az áprilisi országgyűlési választásba. Az E.On nem győzött utána szabadkozni, hogy nekik ugyan eszükbe se jutott ilyesmi.

Azt most hagyjuk is, hogy vajon Tállai Andrást lebaszta-e bárki is, amikor benzinárat csökkentetett Mezőkövesden a MOL-lal…

Viszont az már nem lényegtelen, hogy ezzel a kis dörgedelemmel a rezsiharcos Németh Szilárd szőrmentén azért csak beismerte, hogy közepesen vérszegény előző ciklusbeli kampányuk („Folytatjuk”, az is jó vicc volt!) mellett lényegében azzal, hogy mindenféle olcsó közüzemi szolgáltatásokat kínáltak az állampolgároknak, befolyásolták a választást.

Hűha, komolyan?

Általában véve amúgy ezzel nem is lenne semmi baj, hiszen egy választás előtt jó szokás szerint a pártok nem restek vadat, halat, s mi jó falat, bármit megígérni – csak ezt amúgy úgy szoktuk nevezni, hogy kampányolás, a célja pedig egyszerűen annyi, hogy programjuk bemutatásával (ez már befolyásolásnak számít?) megpróbálják rávenni a választókat, hogy szavazzanak rájuk, mert az úgy jó lesz.

A probléma akkor van, amikor a hatalomban lévő kormánypárt mindenféle ügyes-bajos dolgait (vagy nevezzük őket inkább botrányoknak?) azzal igyekszik elütni, hogy azok, akik vádakat fogalmaznak meg velük szemben, csak befolyásolni akarják a választásokat.

Mert hát nem Németh Szilárdé volt az egyetlen ilyen típusú védekezés mostanában. Lázár János az Elios-ügyben horgadt fel még másfél hete, azt panaszolva, hogy az OLAF-nyomozást kiszivárogtató emberek befolyásolni akarják a magyar választásokat.

Szörnyűség, rettenet!

Nyilván Orbán Viktor nem veszi a szájára sem az Elios, sem saját veje nevét, de azért tegnap már ő is előhúzta a zsebéből a „külföldi befolyás” kártyát: ő már nem aprózta el, a Fidesz visegrádi kihelyezett frakcióülésén kiterjesztette a komplett ellenzékre a „több gazdasági és külföldi érdekcsoport kezében van” kitételt, amit azzal a mókával fejelt meg, hogy szerinte az ellenzéktől „gyűlöletkampányra” lehet számítani.

És hát azt ugye mondani sem kell, hogy Soros György úgy általában véve, minden pislantásával és lélegzetvételével mást sem tesz, csak fondorlatos módon megpróbálja befolyásolni a választást.

Lényegében tehát arról van szó, hogy mostanában bárki, aki mond, tesz, netán gondol valamit a magyar közállapotokról, az befolyásolni akarja a választást.

Abban egyébként tényleg van valami esetlen, bumfordi báj, ahogy Németh Szilárd, az elkötelezett és rettenthetetlen rezsiharcos, aki néhány éve úgy védte a magyarok pénztárcáját a közműcégektől, mintha egyenesen a sajátjáról lenne szó, most azért méltatlankodik, mert egy cég olcsón akarja adni a gázt. Tényleg, apró malőr ez, kis kisiklás, emberi dolog.

De azért ne vicceljünk már: az például, hogy az OLAF vizsgálatot folytat Tiborcz István ellen, majd megállapítja, hogy vaj van a füle mögött, méghozzá nem is kevés, az lényegében közügy (közpénzen, közlámpák, stb.), vagyis mindannyiunkra tartozik. Ha az lenne a befolyásolás lényege, hogy kiderül, hogy a politikusaink urambátyám módon szórják az adófizetők pénzét, nos, az igenis kéne, hogy közbotrány legyen, és valóban segíthetne eligazodni a választóknak, már ha a kérdés az lenne:

akarnak-e egy olyan országban élni, amit velejéig korrupt politikusok irányítanak és lopnak szét, avagy sem.

Ha az befolyásolás, hogy egy csalás elleni hivatal csalásokat leplez le, akkor legyen, jöjjön a befolyásolás, mert úgy tűnik, ma Magyarországon csak így van esélyünk arra, hogy időnként kapjunk egy szeletet a Fidesz valóságából. Mivel az is jól látható, hogy a Fidesz (milyen meglepő!) azt nem tartja befolyásolásnak, hogy egy ilyen horderejű közügyet a saját eszközeivel megpróbált elhallgatni.

De a legnagyobb baj talán az, hogy nem, nem ez fogja befolyásolni a választásokat. Kevéssé tűnik ugyanis valószínűnek, hogy Tiborcz István ügyei olyan szinten izgatnák fel a bebetonozott Fidesz-szavazókat, hogy tömegesen forduljanak el szeretett pártjuktól. Valamennyien persze leforgácsolódhatnak, de ahhoz azért már túl közel van április 8, hogy ki lehessen maxolni ennek a botránynak a következményeit.

Mint ahogy az sem egy túl valószínű forgatókönyv, hogy a Tiborcz-ügy hatására a bizonytalanok hirtelen megvilágosodnak, és tudni fogják, hogy melyik ellenzéki pártra szavazzanak. Nem valószínű, hogy pont ettől lesz leosztva a baloldal szétforgácsolt elemei közt az ebbe az irányba hajlók szavazata, nem ettől dől el, hogy valaki a Momentumra, az LMP-re, a DK-ra, az ufókra, netán Soros György nem létező pártjára adja-e le a voksát.

De lehet.

És ez az, amiben bízhatunk – főleg annak tükrében, hogy a Fidesz viszont jól láthatóan tart némileg ettől a forgatókönyvtől. Ahhoz viszont, hogy ebben bízni lehessen, elég nagy szükség van arra is, hogy az ellenzéki pártok akarják megszerezni a leforgácsolódókat, meggyőzzék a bizonytalanokat, megtartsák a meglévőket.

Ha a maradék szűk két hónapban végre a lényegi dolgokról esik szó (és az a rossz hírünk a Fidesznek, hogy Tiborcz István, saját lábon álló vő esete is beletartozik ebbe a körbe), ha az ellenzék ezen ügyek mentén képes potens alternatívaként fellépni a korrupt és fejétől bűzlő kormányzattal szemben, akkor tényleg lehet bizakodni, ha másban talán egyelőre nem is, de a Fidesz 50 százalék alá szorításában igen.

Az igazi vicc persze ebben az egészben az, ahogy Orbán Viktor gyűlöletkampánynak bélyegzi az ellenzéki munkát. Egy olyan kormány miniszterelnökétől hallani ezt, amely kormány lassan négy éve szisztematikusan égeti bele az agyunkba kék plakátokra kasírozott gyűlöletkeltő, hazug, torz üzeneteit, és milliárdokat szór el telefonos, levélbeni és egyéb álkonzultációkra, amelyekben tovább sulykolja ezeket a hamis szólamokat (amúgy ezek mik, ha nem befolyásoló célzatú üzenetek, hm?), az már tényleg az a szint, amikor csak röhögni lehet. Nyilván nem örömünkben.