2017 végén 62 milliárdot osztott szét a Nemzeti Foglalkoztatási Alap költségvetéséből a kormány – derül ki a Policy Agenda elemzéséből. A sporttámogatások, egyházi támogatások és más nem tervezett költségek címén kiszórt összegnek azonban a munkaerő-piac és a foglalkoztatás fejlesztésére kellett volna mennie.
A Nemzeti Fejlesztési Alap az az intézmény, amelynek három feladatot kellene ellátnia:
- támogatást nyújtani az álláskeresőknek,
- kezelni a helyi szintű foglalkoztatási válsághelyzeteket új munkahelyek létrehozásának ösztönzésével,
- szakképzési és átképzési programokat működtetni.
Az NFA költségvetéséhez minden magyar dolgozó hozzájárul az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékok, a szociális hozzájárulási adó, illetve a szakképzési hozzájárulás formájában. Bár 2010 óta növekedett az Alap költségvetése, valójában folyamatosan csökken az az összeg, amit a magyar foglalkoztatási helyzet javítására költ a kormány.
2010-2017 között az NFA kiadásai 345 milliárd forintról 460 milliárd forintra növekedtek, de ugyanebben az időszakban 270 milliárdra nőtt a közmunkára fordított összeg, tehát jól látszik:
a valódi, hosszú távon is értelmezhető foglalkoztatási és szakképzési intézkedésekre jóval kevesebb jut, mint 7-8 éve.
Álláskeresési támogatásra például tavaly 65 milliárddal kevesebbet fordított az Alap, mint 2010-ben. Csökkent a szakképzési és felnőttképzési programokra fordított összeg is.
Önmagában már az is óriási probléma, hogy a teljes kilátástalanságot jelentő közmunkára fordított összegek ilyen óriási helyet foglalnak el a munkaügyi költésekben, de az már egyenesen felháborító, hogy egy jelentős összeget teljesen fölösleges dolgokra szór el a kormány.
Minden magyar dolgozó azzal a tudattal fizeti be a munkavállalói járulékokat, hogy azért cserébe majd kap valamit az államtól. Például támogatást, ha bajba kerül, ha elveszíti a munkahelyét, vagy átképzésre van szüksége.
Tehát teljesen jogosan várjuk el a kormánytól, hogy ezeket a pénzeket ne sporttámogatásokra költse el, vagy az amúgy sem szűkölködő egyházak között ossza szét.
Márpedig 2017-ben pont ezt tette a kormány: 62 milliót csippentett le a dolgozók hozzájárulásaiból.
Mindezt úgy, hogy 2010 óta radikálisan zsugorította azt a védőhálót, amelyre támaszkodhatnánk, ha bajba kerülünk. Három hónapra csökkentették az álláskeresési támogatás időtartamát, és a legtöbb támogatást közmunkához kötötték.
Tisztában kell tehát lennünk azzal, hogy a Fidesz foglalkoztatás-politikája nem a szolidaritáson vagy a dolgozók támogatásán alapszik, még a rendelkező összegeket sem a megfelelő célra költi, hanem káros vagy fölösleges dolgokra szórja szét.
