Van egy vicc: egy férfi kilép a háza ajtaján és átnéz a szomszédja udvarába. A szomszéd egy macskát fog a farkánál és a levegőben forgatja körbe, mint egy lasszót.
- Mit csinál, szomszéd? – kérdezi a férfi.
- Örömet szerzek a macskának – jön a válasz.
- De hát nem látja, hogy nagyon szenved?
- Majd nézze meg, ha szabadon engedem!
Ez a vicc Lázár János pénteki kijelentései kapcsán jutottak eszembe, melyekről a HírTV számolt be. A miniszterelnökséget vezető miniszter azt találta mondani, hogy nevelő célzattal nem emelik a közmunkások 54 ezer forintos havibérét.
„Az a célunk, hogy a közmunkások, azok a versenyszektorban dolgozzanak. Tehát ha a közmunkásbér nem emelkedik, akkor a közmunkások számára a lehetőség, hogy akár minimálbér vagy afölött, 138 ezer forint a minimálbér, a közmunkás pedig 60-70 ezer forintot keres, a kettő közti különbség arra fogja ösztönözni a közmunkást, hogy a versenyszektor irányába mozduljon el” – mondta a miniszter.
Az egy igen üdvözlendő cél, hogy a a kormány szeretné az elsődleges munkaerőpiacra visszavezetni a közmunkásokat. Persze akkor felmerül a kérdés, hogy miért kellett közmunka-központúvá átalakítani a magyar társadalompolitikát? Ha tényleg a munkaerőpiacra való visszavezetés a cél, akkor miért tartotta meg a kormány ezt a programot, miközben legalább 2015 óta, a Magyar Tudományos Akadémia akkor nyilvánosságra hozott kutatásából tudjuk, hogy erre teljesen alkalmatlan.
De a legnagyobb kérdés, hogy miért kell tovább büntetni az embereket. Miért kell a viccben szereplő macskához hasonlóan bánni a közmunkásokkal?
A közmunka, ugye, alapból egy büntető gyakorlat, amelynek elsődleges célja, hogy ellenőrzés alatt és politikai függőségben tartsa az embereket.
Emellett pedig mesterségesen teremt eszméletlenül olcsó munkaerőt – és az eszméletlenül olcsó munkaerő a a másik oldalon, a „munkáltató” oldalán mesterségesen megemelt hasznot, profitot jelent.
Ezt az eszméletlenül olcsó munkaerőt az önkormányzatok kölcsönbe is adhatják magáncégeknek – és persze politikai alapon történik ez a kölcsönadás. Mai hír, hogy Debrecen leggazdagabb embere, a 42 milliárdos vagyonnal rendelkező Szabó Miklós egyik cége, a Tranzit Dió kft. közmunkásokkal pucoltatta a diót Szabolcsban.
Lázár János tehát hiába próbálja megindokolni a megindokolhatatlant, a közmunka célja nem a munkaerőpiacra való visszavezetés, hanem az ellenőrzés alatt tartás és a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeinek pimasz kizsákmányolása.
Ami pedig a nevelést illeti: Lázár kijelentései azt sugallják, mintha itt valami szubhumán, emberiség alatti csoportról lenne szó, amelyet a legprimitívebb idomítási módszerrel kéne rávezetni a jóra. Sem emberek, sem állatok esetében nincs rendben a túlélésüket veszélyeztető, brutális módszerekkel való fegyelmezés.
Azon persze lehet vitázni, hogy feladata-e az államnak közmunka-programokat fenntartani, de abban nem lehet vita, hogy ez nem lehet a brutális elnyomás eszköze, hanem az emberek életkörülményeinek a javítása lenne a célja.
