Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 2-3 legfontosabb cikkéről. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A britek inkább fizetnek újabb 50 millió eurót, csak ne legyen gondjuk Calais-val

Emmanuel Macron 2016-ban, a Brexit-szavazás előtt, és még szocialista miniszterként, azzal fenyegetőzött a Financial Times-ban, hogy az Egyesült Királyság kilépése után a „migránsok nem Calais-ban lennének”. Ezzel arra célzott, hogy Franciaország ez esetben tárgytalannak tekinthetné a 2004-ben érvénybe lépett touquet-i egyezményt, és nem tartaná vissza a La Manche csatornán átkelni kívánó, de vízummal nem rendelkező külföldieket.

2004 óta ugyanis a brit határ gyakorlatilag Franciaország észak-nyugati partvonalán húzódik, a brit vámosok és rendőrök francia területen végezhetik ellenőrzéseiket, de érdemben a francia hatóságok szervezik a szigetország határának „védelmét”. Ez felettébb költséges és nehéz feladat, hiszen olyan emberek feltartóztatásáról van szó, akik általában már több ezer kilométert megtettek, hogy Angliába jussanak, és érthető módon, eszük ágában sincs feladni néhány órányira a céltól, ahol gyakran családtagjaik, ismerőseik, munkalehetőség vagy legalább egy érthető nyelv várja őket.

Calais az utóbbi évtizedekben épp ezért az európai migráció egyik neuralgikus pontjává vált, és a britek mindig elzárkóztak arról, hogy érdemben is kivegyék a részüket abból a teherből, amelyet humanitárius, rendőri vagy épp politikai szempontból jelent az itt rekedt emberek feltorlódó problémája.

Az egyetlen terület, ahol hajlandóak voltak engedni, az a felnőtt kísérővel nem rendelkező kiskorúak befogadása – részben egy népszerű brit kampány hatására, amelyben olyan sztárok is részt vettek, mint a színész Jude Low vagy a drámaíró Tom Stoppard. De csak módjával: bár a calais-i tábor 2016-es felszámolása után 2000 kiskorú átvételéről volt szó, London azóta még e keretszám felét sem teljesítette.

Bár Theresa May ezúttal gyengébb pozícióban van, de várható volt, hogy a migráció terén nem szeretne nagyobb engedményeket tenni, mivel a Brexit-szavazás egyik mozgatórugója épp a bevándorlásellenesség volt. Úgy tűnik, Emmanuel Macron sem kívánta már valóra váltani 2016-os fenyegetéseit, így a britek elsősorban pénzügyi hozzájárulásukat növelik meg, újabb 50,5 millió eurót téve az asztalra, amelyet – mint eddig is – a biztonsági berendezések javítására és fenntartására fordítanak majd.

Az elmúlt három évben az Egyesült Királyság mintegy 140 millió eurót költött erre a célra, a brit-francia találkozóról beszámoló Le Monde londoni tudósítója szerint. A Calais kapcsán már évek óta durva kampányt folytató brit sajtónak azonban már ez is sok volt, a Daily Mail például “francia trükknek” nevezte az egészet. A szélsőjobboldal volt vezére, Nigel Farage pedig „Theresa May megszégyenítő kapitulációjáról” beszélt: „Miért fizetünk újabb 50 milliót, ha még több migránst fogadunk be?

A tegnap aláírt „Sandhursti egyezmény”, amely nem helyettesíti, csupán kiegészíti a touquet-i egyezményt, Macron szerint „humánusabb és hatékonyabb” eljárást ígér. Bár az eddigi átlagosan 6 hónap helyett maximum 30 napra csökkentené a belépési kérelmek elbírálását Calais-ban, ez korántsem garantálja, hogy London több embert fogadna be a jövőben. Theresa May nem válaszolt az ezt firtató  kérdésre csütörtökön, és mint fentebb láttuk, a britek eddig sem siettek betartani vállalásaikat.

Eközben Calais-ban és környékén újra több száz fő felett van a szabálytalan átkelésre készülő külföldiek száma, akiket állami segítség híján továbbra is a civil szervezetek támogatnak. Helyzetük annyiban rosszabb, hogy ma már nem léteznek a régebbi táborokhoz hasonló befogadó struktúrák, és a rendőrség mindent megtesz azért, hogy megakadályozza létrejöttüket. Szétkergetik a csoportosulásokat, és tönkreteszik, illetve elszállítják a migránsok sátrait, matracait, olykor személyes holmijait is.

A francia kormány februárban mutatja be reformterveit a menekültekkel és az immigrációval kapcsolatban, de egyelőre kemény ellenállásba ütközik a civil szféra meglepően egységes képviselői részéről. Maga Emmanuel Macron szerdán találkozott Calais-ban az érintett civilekkel (bár egyes szervezetek, a kormány terveinek ismeretében el sem mentek a randevúra), és úgy tűnik, nem győzte meg őket. Az államtól szolidaritást és igazi befogadópolitikát követelő egységfront régen nem volt ennyire határozott, és továbbra is teljesen elutasítják a szerintük elsősorban a kiutasításra és kontrollra, a migránsok szelekciójára fókuszáló kormányzati terveket.

A Brexit-szavazás óta első brit-francia csúcstalálkozó másik kiemelt témája a katonai kooperáció volt, Theresa May továbbra is együtt kíván működni az Unió védelmi politikájában, amit Párizs is támogat. Az MTI kiemelte, hogy a brit kormányfő szerint Nagy-Britannia és Franciaország “vállvetve száll szembe Oroszország kelet-európai agressziójával”, és Párizs ennek jegyében vállalta a részvételt a brit vezetésű észtországi NATO-kontingensben 2019-től. A francia sajtó elsősorban azt húzta alá, hogy London pedig 3 helikopterrel száll be a francia hadsereg Maliban zajló műveleteibe, és várhatóan más módokon is igyekszik majd növelni elkötelezettségét az afrikai színtéren .

Ezeket a híreket azonban némileg háttérbe szorította Macron megjegyzése a találkozó után tartott sajtótájékoztatón a City jövőjéről. Újságírói kérdésre válaszolva az elnök jelezte, hogy elkötelezett az egységes piac mellett: „A választás a briteken múlik, nem rajtam. Ha hozzá akarnak férni az egységes piachoz, be my guest, de ez feltételezi a költségvetéshez való hozzájárulást és az európai jogszabályok tiszteletét is.”

Theresa May számára, aki szentül ígéri, hogy az EU-val kötendő megegyezés megvédi majd a City érdekeit, mindez felért egy kisebb hideg zuhannyal.

(Le Monde, MTI)

Olvass tovább!