Christian Page feltehetőleg a közösségi oldalak legismertebb francia hajléktalanja, Twitteren csaknem 19 ezer követője van, ott osztotta meg december 26-án azt a fotót, amelyen egy fura, első látásra értelmetlennek tűnő korlátrendszert látunk. A gall főváros 19. kerületében található berendezés célja Page szerint az, hogy megakadályozza, hogy hajléktalanok megtelepedjenek a meleg levegőt fújó rácsok felett.

Salut à tous 🙋

Rue de Meaux 75019
Grilles d’air chaud ou parfois se posaient les #SDF. Sauf que maintenant voilà 😠😠😠#soyonshumains @Abbe_Pierre

Sinon venez cet aprèm’ à 15h M° Varennes avec le DAL… Histoire de se faire entendre 💪 @federationdal

Joyeux Noël 😘😘😘 pic.twitter.com/DRSAMBmQzb

— Page (@Pagechris75) 2017. december 25.

Az egyben boldog karácsonyt is kívánó, és a DAL, a hajléktalanok jogaiért küzdő egyik szervezet tüntetésére invitáló tweetet kétezren osztották meg, és a párizsi önkormányzat kb. „Párizs, hallgatom!” nevű fiókja még aznap válaszolt is, jelezve, hogy tájékozódik az ügyben. Másnap, azaz karácsony második napján pedig Anne Hidalgo szocialista polgármester asszony kommunikációs tanácsadója írt Christian Page-nak, megköszönve a bejelentést. Információi szerint a korlátrendszert 7 évvel korábban állították fel, valóban azért, hogy megakadályozzák a „squat”-ok létrejöttét. Anne Hidalgo kérésére azonnal eltávolítják őket.

December 27-én a város sajtóosztálya közölte, hogy a „hajléktalan-ellenes korlátokat” elbontották, hozzátéve, hogy azok még akkor épültek, amikor Hidalgo nem volt polgármester. Valóban, a politikus akkor még Bertrand Delanoë, a várost 14 éven át vezető szocialista elődje első számú helyettese volt.

A város gyors fellépésében szerepe lehetett annak a december elején indult kampánynak is, amelyet a lakhatási jogokért küzdő két nagy szervezet, az Abbé Pierre Alapítvány és az Emmaus Solidarité indított, hogy felhívja a figyelmet ezekre a kegyetlen és cinikus installációkra, amilyenek például a bankautomaták beugróiban elhelyezett tüskék.

A kampány részeként létrehozott, „Legyünk humánusak!” nevű weboldalon arra kérnek mindenkit, osszon meg fotókat ezekről a tárgyakról, amelyek szerintük csupán láthatatlanná szeretnék tenni a szegénységet, így szőnyeg alá söpörve a hajléktalanság problémáját.

Persze az önkormányzat gyors reakciója egy népszerű tweetre nem feledtetheti, hogy a politika továbbra sem tett eleget a súlyos lakhatási problémák enyhítéséért.

„Az utca halottai” nevet viselő kollektíva adatai szerint 2017-ben 407-en haltak meg az utcán, egy évvel korábban több mint félezren – és ezek csak a nyilvántartott esetek az egyesület szerint, a valóságban akár ötször-hatszor nagyobb számok is elképzelhetők. Az áldozatok 10%-a nő, de az idén két, néhány hónapos, illetve néhány hetes csecsemő is meghalt a szabad ég alatt.

Bár Emmanuel Macron köztársasági elnök egy lírai beszédében azt ígérte tavaly júliusban, hogy év végére „senkit nem akar az utcákon és az erdőkben látni”, a kormányzati erőfeszítések egyelőre elégtelenek a civil szervezetek szerint.

Az ígéretre ugyan Macron szilveszteri beszédében is visszatért, és a kormány több tagja is hasonló szellemben nyilatkozott decemberben, de jelenleg  mindez inkább üres kommunikációnak tűnik, a szükséges források hiányában.

Az alapvetően jobboldali, neoliberálisnak mondható gazdaságpolitika, az adócsökkentések és a megszorítások általánosságban is korlátozzák az állami fellépés esélyeit. Ráadásul az európai értékekre szívesen hivatkozó elnök retorikájával szöges ellentétben, a kormány december elején példátlan bejelentést tett, és a hajléktalan szállókon meghúzódó, tartózkodási engedéllyel nem rendelkező külföldiek kiválogatását helyezte kilátásba, akiket a hatóságok „járőröző” egységei utcára is rakhatnának.

Az elképzelés ellen egységfrontba tömörültek a szektor civil szervezetei, amelyek a döntés visszavonását követelik, és jelezték, hogy nem fognak ilyen embertelen politikákkal „kollaborálni”. De persze ez a kormányzati terv, amely a bekeményítő migrációs politika egyik összetevője, csupán a sürgősségi szállásokon „csinálna helyet”. Ha a francia politika valóban azt szeretné elérni, hogy senki se kényszerüljön a szabad ég alatt aludni, akkor hosszabb távú, és a lakhatási válságot átfogóan kezelő programokra lenne szükség.

(Le Monde)fe