Önkéntes programban bocsát el 100 munkatársat a szentgotthárdi Opel gyár, adta hírül a helyi, online Closer.hu. A portál beszámolója a szerint a német autógyártó cég önkéntes jelentkezőket vár a felmondásra, így pedig azt próbálja elérni, hogy
a csoportos elbocsátásokkal járó traumák nélkül is végre lehessen hajtani a 100 fős leépítést.
Mint korábban a Mérce arról beszámolt, a szentgotthárdi Opel gyárban, a kormány által ígért több munkahely helyett most éppen száz állással kevesebb lesz. A cégnél a kevesebb beérkezett megrendelésre hivatkozva a karbantartó és adminisztratív személyzetből akarnak ennyi embert leépíteni, ráadásul úgynevezett „önkéntes jelentkezés”-alapú rendszerben.
Ez nem jelent mást, mint hogy az elbocsátandó száz munkatársat különböző végkielégítéses csomagokkal arra akarja a vezetés rábírni, hogy saját maguk mondjanak fel, ezzel teljesítve a leépítési határszámot.
A módszert nyugaton már régen ismerik. Az úgynevezett „önkéntes leépítés” (voluntary redundancy – VR) módszerét már sokszor használták, az Ericsson például 17,000 svéd munkásának ajánlott ilyen megegyezést 2006 tavaszán, de a csődbe jutó amerikai Delta Airlines is így próbált a leépítés és felszámolás költségein spórolni.
A módszert a főleg erős szakszervezetekkel, vagy jelentős dolgozói védelmet nyújtó törvényi környezettel szemben dolgozták ki arra a célra, hogy ezeket a szabályokat kikerülhessék és a dolgozót rávegyék, ő maga döntsön a cég által olcsóbbnak ítélt opció, tehát a számára általában rosszabb lehetőség mellett. Így tehát az Opel leginkább talán az igazgatóság „traumáit” akarja elkerülni a lépéssel.
A VR-ről a brit Jobsite már részletes ismertetést is közölt, amely megpróbálja a dolgozókat eligazítani abban, mikor érdemes egy ilyen önkéntes felmondási csomagot elfogadni és mikor kellene inkább az elküldést választani. Az általában 6-12 hónapos végkielégítést kínáló VR csomagoknál minden esetben érdemes alkudni is a munkaadóval, ez bevett szokásnak számít.
