Szembejön ez a plakát a Facebookon. Lakossági fórumot tart a Demokratikus Koalíció a IX. kerületben, Ara-Kovács Attila részvételével. A plakát felső részén csupa nagybetűvel „ordít”: NE SZAVAZHASSON, AKI SOHA NEM ÉLT ITT! Nem feltétlenül az üzenet tartalmával van bajom, hiszen mindenkinek jogában áll azt gondolni, amit csak akar, akár azt is, hogy honfitársainak bizonyos része ne szavazzon. Még csak azzal sincs baj, ha ezt az álláspontját alkalomadtán elmondja. Ha viszont kampányt épít erre az üzenetre, azzal gyűlöletet kelt.

Biztos vagyok benne, hogy az erdélyi származású Ara-Kovács Attilának nem áll szándékában gyűlöletet kelteni rokonai iránt, azonban a DK által indított kampánynak éppen ez az egyik eredménye. Talán az egyetlen.

A DK kampányszlogenje tömören összefoglalja a külhoni magyarok szavazása ellen leggyakrabban felhozott érveket.

Az első, hogy – mivel nem Magyarországon élnek – nem eléggé tájékozottak. Holott felmérések mutatják, hogy a külhoni magyarok jelentős része érdeklődik az anyaországi közügyek iránt. Más kérdés, hogy általában kormánypárti médiát fogyasztanak, és a helyi sajtó sok esetben Románia vagy Szerbia történéseiről is a Fidesz által ellenőrzött MTI hírei alapján számol be. Erdélyben az utóbbi időben változott valamelyest a helyzet azzal, hogy a román állami hírügynökség, az Agerpres szintén ingyenes magyar nyelvű hírfolyamat indított.

Ennek hatásai ugyanakkor korlátozottak, hiszen a felmérések azt mutatják, hogy a határon túli magyarok jelentős része magyar kormánypárti médiát fogyaszt, és nem véletlenül teszi ezt, hanem tudatos választás eredményeként. (Ennek amúgy megvannak az árnyoldalai is, hiszen közben elveszítik érdeklődésüket a romániai, szlovákiai vagy vajdasági közélet iránt. Évek óta erősödő jelenségről van szó, aminek következményei egyelőre beláthatatlanok.)

A külhoni magyarok szavazása elleni másik érv az, hogy nem Magyarországon élnek, nem viselik a döntésük következményeit. Én örülnék a legjobban, ha ez igaz lenne, de sajnos nem igaz – már nem.

A helyzet alapvetően megváltozott azzal, hogy a Fidesz módosította a választás lebonyolításának szabályait. Önmagában a választójog kiterjesztése nem hozott volna alapvető változást – sőt talán érzékelhetőt sem -, hiszen valószínűleg nem sokan mentek volna el sorban állni a konzulátusok előtt, hogy szavazhassanak.

Bár a kettős állampolgárság megadásának kétségtelenül van egy szimbolikus hozadéka is (ld. Orbán, a nemzetegyesítő), viszont ha csupán néhány ezer szavazat volna a tét, talán nem kopogtatnának több szervezet önkéntesei az erdélyi magyarok ajtaján, hogy kérelmezzék a magyar állampolgárságot, majd pedig azért, hogy regisztráljanak a választásokra. És akkor talán nem volna szüksége a Fidesznek az RMDSZ-re, illetve biztosan más lenne a magyarság megítélése Romániában.

Ennek köszönhetően ugyanis, vagy inkább emiatt, kialakult a román nyilvánosságban egy olyan narratíva, mely szerint az RMDSZ a revizionista Orbán Viktor trójai falova Romániában, amelyet orosz támogatással fel akar szabdalni, az ukrajnai forgatókönyv szerint.

Lehet erre azt mondani, hogy a románok beteges Erdély-féltők, de az is tény, hogy a magyar kormány bőven szolgáltat érveket az ilyen „beteges képzelgők” számára. És az is tény, hogy az említett narratíva konkrét politikai akciókat generál vagy legitimál, nő a gyanakvás, romlanak az etnokulturális együttélés körülményei, jogok sérülnek.

Következésképp lehet azt mondani, hogy aki nem Magyarországon lakik, annak életét nem befolyásolják a kormány lépései, csak nem lenne igaz. Nyolc éve még többnyire így lett volna, ma sajnos nem az. Ezért fogok én szavazni a 2018-as országgyűlési választásokon.