2050-re az egész emberiség számára elegendő táplálékot állíthatna elő a biogazdálkodás

A biogazdálkodás legnagyobb hátránya a nagyipari, vegyszeres gazdálkodással szemben alacsonyabb hozama. Ez egyben a leggyakoribb érv is, amelyet fel szoktak hozni ellene, különösen ha arra a kérdésre keressük a választ, elláthatja-e élelemmel a bio az emberiséget. Európai kutatók most első ízben vizsgálták e dilemmát a földhasználat, a klímaváltozás és más környezeti károk figyelembe vételével, és arra jutottak, hogy a 100% biotermelés fenntartható lehet, amennyiben leszokunk a pazarlásról, és jóval kevesebb állati eredetű élelmet fogyasztunk.

 

 

 

Azt, hogy a bio élelmiszerekkel mind az egészségünk, mind a természeti környezet szempontjából sokkal jobban járunk, ma már egyre kevésbé kell bizonygatni. De még ma is gyakori érv ezzel a termelési móddal szemben, hogy nem „táplálhatja az egész emberiséget”, mintegy 25%-kal alacsonyabb hozama miatt. Most azonban ezt a tételt cáfolni látszik egy tanulmány, amely november 14-én jelent meg a Nature Communications magazinban.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO megbízásából készült kutatásról beszámoló Le Monde szerint máig ez a munka a legalaposabb e tárgyban, és következtetése az, hogy

2050-ben 9 milliárd ember élelmezése megoldható lenne 100% bio terményekkel, két feltétellel. Ha sikerül csökkenteni az élelmiszerek pazarlását, illetve az állati eredetű táplálék súlyát az étrendünkben. Ráadásul mindez úgy lenne lehetséges, hogy közben nem növekedne a mezőgazdasági céllal használt földterület, és csökkenne az üvegházhatású gáz kibocsátás.

Hogy ez milyen forradalmi változás lenne a mához képest, talán érzékelteti, hogy jelenleg a világ mezőgazdasági tevékenységre használt földterületének mindössze 1%-án folyik ökológiai gazdálkodás. Franciaországban, amely nem különösebben jár élen e téren, bár az elmúlt években jelentős fejlődés tapasztalható, ez a szám mindössze 6 százalék.

A kutatásban részt vevő Christian Schader, aki egy svájci intézetben dolgozik (Institut de recherche de l’agriculture biologique) úgy nyilatkozott a francia napilapnak, hogy „jelenleg az egyik legfontosabb kihívás számunkra, hogy olyan megoldásokat találjunk, amelyek a fenntartható élelmezési modellek felé vezetnek, az egészségre és a környezetre is veszélyes vegyszerek nélkül. Ennek az átalakulásnak érdekében pedig nemcsak a termelési módokat vagy a hozamokat kell átgondolnunk, hanem a táplálkozási szokásainkat is.”

Az intenzív mezőgazdasági termelés egyik paradoxona, hogy miközben jelentősen megnőtt az utóbbi évtizedekben a rendelkezésre álló élelem mennyisége, ez jelentős környezeti károkkal is járt – a kutatók többek között az üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus emelkedését, a biodiverzitás hanyatlását vagy a talaj és a vízkészletek szennyezését hozzák példaként.

Ugyanakkor a jelenlegi trendek alapján tovább kell növelni a megtermelt élelmiszermennyiséget a lakosság gyarapodása miatt: a FAO szerint 2050-re 50%-os növekedésre van szükség, hogy el tudjunk látni 9 milliárd embert.

A kérdés tehát az, hogyan termelhetünk elegendő élelmet fenntartható módon? A kutatók azt próbálták modellezni a FAO adatai alapján, hogy a biogazdálkodás különféle arányai (0, 20, 40, 60, 80 és 100%) és a klímaváltozás különböző mértékű hatásai mellett a fejenként és naponta 2700 kalória előállításához mekkora földterületre lenne szükség 2050-re.

Első következtetésük az, hogy a bióra való átálláshoz 16-33 %-kal kellene növelni a megművelt földeket, a 2006-09-es arányhoz képest. Eközben a FAO becslései alapján a „konvenciális”, azaz vegyszeralapú termelés esetén (ez a referencia modell) csupán 6%-os növekedésre lenne szükség. A biomodellből 8-15%-os erdőterület-csökkenés következne, aminek a klímaváltozásra gyakorolt hatása nagyon negatív.

Ugyanakkor a 100% bio számos pozitív környezeti hatással is járna: kevesebb növényvédőszer és műtrágya alkalmazása csökkentené a környezetszennyezést és kevesebb fosszilis energia használatával járna. Ez a FAO referencia modelljéhez képest összesen 3-7%-kal csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását.

A bió kisebb hozamából eredő negatív hatások ellensúlyozása érdekében szükség lenne a termőföldtől a tányérunkig keletkező, jelenleg 30%-os veszteség, azaz a pazarlás csökkentésére. Illetve arra, hogy kevesebb húst fogyasszunk, és ezáltal több termőföldet szabadítsunk fel. Aktuálisan a világ termőföldjeinek harmadát állati takarmány – szója, kukorica, búza stb. – foglalja el, ezek jelentős részét közvetlenül emberi fogyasztásra szánt termények vehetnék át.

Schader aláhúzza, hogy „nem a biót vagy bizonyos étrendet akartak propagálni”. Csupán összehasonlítottak 162 forgatókönyvet, hogy lássuk, mi lehetséges, és milyen feltételekkel – a többi már politikai döntés, társadalmi választás kell, hogy legyen.

A Le Monde idézi Harold Levrelt, az AgroParisTech professzorát is, aki nem vett részt a kutatásban, és szerinte az nem vádolható a bio mindenáron való népszerűsítésével, ráadásul nagyon konzervatív hipotézisekkel dolgozik. Levrel úgy véli, azért különösen izgalmas ez a soktényezős megközelítés, mert először fordul elő, hogy az „elláthatja-e élelemmel a bio az emberiséget” kérdést úgy próbáljuk megválaszolni, hogy beépítjük a hozamok, a földhasználat, a környezeti hatások és a szén-dioxid-kibocsátás tényezőit.

Egyébként egy francia tanulmány már nekifutott egy hasonló dilemmának, a Solagro egyesület tavaly publikált kutatása arra jutott, hogy az 50%-os arányban biotermelés elláthatna 72 millió franciát élelemmel 2050-re. A felhasznált földterület növekedése nélkül; az üvegházhatású gáz kibocsátást, az energiafelhasználást és a nyári vízszükségletet felezve; a vegyszerhasználatot harmadolva.

Ez a kutatás is leszögezte, hogy mindennek feltétele a túlfogyasztás és a pazarlás csökkentése és a táplálékunk összetételének megváltoztatása. A franciák fehérjefogyasztásának jelenleg két-harmada állati eredetű, ezt kellene egy-harmadra csökkenteni (ez az arány egyébként ma már jellemzőbb a biót fogyasztó franciákra, akik egy állami felmérés szerint jelentősen csökkentik húsfogyasztásukat).

A Solagro tanulmányának egyik szerzője azt is elmondta a Le Monde-nak, hogy a 100%-os biotermelés is kivitelezhető, csak ők úgy vélték, első körben kevésbé elrettentő a nagyközönség számára, ha csupán egy 50%-os modellt vizsgálnak.

A francia napilap azt is hozzáteszi, hogy a FAO jelen tanulmánya persze nem számol minden fontos tényezővel. Ilyen például a nitrátok kérdése, amelyekből a jelenlegi rendszer túlságosan sokat termel, komoly szennyeződést okozva – biogazdálkodás esetén viszont a hiányt kellene kompenzálni.

Ennél jóval súlyosabb politikai kérdés az átállás gazdasági háttere – a jelenlegi modellünkben a túltermelés óriási árversennyel és a gazdálkodók nagy jövedelemingadozásával párosul. A biotermelés feltehetően drágább lenne, amit csak részben kompenzálna az alacsonyabb húsfogyasztás és a pazarlás csökkentése. (Bár ahogy korábban írtuk, van olyan francia önkormányzat, ahol sikerült költségnövekedés nélkül átállni a bióra a közétkeztetésben – azaz, fontos tényező a politikai akarat, lelemény és kitartás kérdése is.)

Persze gigantikus lobbierővel rendelkező ipari szereplők védelmezik ma a konvencionális mezőgazdasági modellt, és a vegyszerfogyasztás csökkentése nyilván munkahelyek elvesztésével járna, miközben a biotermelés épp ellenkezőleg, nagyobb munkaerő igényű lehet. Akad tehát még számos megválaszolandó kérdés, de ne feledjük, hogy a mezőgazdaság ma is jelentős állami támogatásban részesül.

Nem lenne logikusabb, ha ez a pénz fenntartható modelleket támogatna? Olyan termelési módok helyett, amelyek externáliáit – az egészségügyi és környezeti károkat – jelenleg a társadalom fedezi, miközben a profit magánzsebekbe vándorol.

(Le Monde)

Olvass tovább!