Kaotikus rendőrvallomások Ahmed H. perében

Október 30-án újrakezdődött Ahmed H. bírósági eljárása. A szír férfit terrorcselekménnyel vádolták meg, a 2015. szeptember 16-án a szerb-magyar határon lezajlott ún. tömegzavargásban való részvétele miatt. Első fokon 10 év fegyházra ítélte a Szegedi Törvényszék, de a másodfokú ítélet ezt hatályon kívül helyezte. Az új elsőfokú eljárás november 2-án folytatódott, januárban pedig újabb 3 tárgyalásra kerül sor.

A bíróság valószínűleg nincs túl könnyű helyzetben. Hiszen Ahmed H., akit kezdetektől fogva arra a szerepre szemeltek ki, hogy a rasszista gyűlöletpropagandát igazoló tényező legyen, ma már  a Soros-szervezetek védelmét élvező „terroristaként” jelenik meg a kormány kommunikációjában. Ez egyelőre nem nyert bizonyítást; a november első hetében zajlott 2 tárgyalási napról szóló beszámolónk második része.

Ahmed H. a szegedi másodfokú tárgyaláson 2017 októberében. Fotó © Anna Viktória Pál

A nap kezdetén még abban reménykedtünk, hogy ma talán már vége is lesz, és ítéletet hirdet a bíróság… micsoda naivitás! Hiszen megszámlálhatatlan rendőrvallomás van még, amit – hét órán keresztül – meg kell hallgatnunk, a vissza-visszatérő elemekkel. Ezt csak az könnyíti meg, hogy Kóbor Jenő bírót érzékelhető tehetséggel áldotta meg az ég az értelmező, jól hangsúlyozott felolvasáshoz. A nap végére egészen rokonszenvessé vált, türelme, odafigyelése és nyugodtsága miatt.

Az első blokkban a bíró részletesen ismertet vallomásokat olyan rendőröktől, akiket a tárgyalásokra behívtak tanúskodni. Felolvassa a tárgyalásokon és a nyomozás során tett vallomásaikat is. Mivel a tárgyalt esemény, az ún. röszkei zavargás és az Ahmed H. elleni bírósági eljárás kezdete között hét hónap is eltelt, nem meglepő, hogy ezek a vallomások nem minden esetben egyeznek, az is előfordul, hogy a tanúk önmaguknak is ellentmondanak.

Arról mindenesetre többen is említést tesznek, hogy

mikor 2015. szeptember 16-án kora délután szolgálatba álltak, a tömeg még viszonylag nyugodt volt. Elöl egy 100-300 fős, fiatal férfiakból álló csoport állt, akik először csak kérték, hogy engedjék át őket a határon. Olyanokat skandáltak, hogy „we want go”, „open the door” és hasonlókat. Aztán miután látták, hogy a rendőrök nem fogják kinyitni a kaput, egyre feszültebbé vált a tömeg, amelyből „hangadók”, „szószólók” emelkedtek ki. A feszültség végül egyre intenzívebb dobáláshoz vezetett, amire a rendőrök könnygáz és vízágyú bevetésével reagáltak, illetve egyszer néhányan a kaput is kinyitották, de aztán a rendőrök innen is könnygázzal oszlattak. Aztán különös okokból a rendőrök hátrébb húzódtak, a tömeg pedig kibontott egy részt a kerítésből, és a kaput is kinyitották, aztán elkezdtek – az egyik rendőr megfogalmazása szerint – „félve átszivárogni” Magyarország területére. Ezt a rendőrök egy darabig engedték is, majd a TEK-kel karöltve elkezdték őket kiszorítani.

Hogy ebben a helyzetben mi volt a vádlott szerepe, azt mindenki különbözően értékelte.

A bíróság valószínűleg bajban lenne, ha csupán ezekre a vallomásokra támaszkodva kellene megállapítania, hogy Ahmed H. esetében megállja-e a helyét a terrorcselekmény vádja, amelynek lényege az, hogy ő volt a tömeg irányítója, akinek “követeléseit” a tömeg erőszakos magatartásával ki akarta volna kényszeríteni.

Többek között azért is, mert néhány rendőr megemlíti, hogy a tömeg már azalatt is skandált és dobált, mialatt a hangadó a rendőrökhöz beszélt. Másrészt többek vallomásából az derül ki, hogy a kapu “áttörése” sem erőszakosan történt, elsőként családok jöttek be, illetve többen – köztük a vádlott is – gyerekeket, beteg embereket hoztak be Magyarország területére. A hangadó, vagy hangadók személyét illetően sem egyeznek meg a vallomások.

A nyomozás során mindenesetre a legtöbben megemlítették, hogy a tömegben több hangadó is volt, és arra is sokan emlékeztek, hogy egy szakállas férfinél láttak megafont, aki akár Ahmed H. is lehetett, hiszen ő viselt szakállat aznap, és volt nála megafon. Abban viszont, hogy pontosan hogy nézett ki, és miket mondott, már nem igazán egyeznek meg a vallomások.

Az első rendőr

a nyomozati vallomása során azt mondta, látta őt, de mivel nem tud angolul, egy kollégája fordította neki, miket mondott. Először azt mondta, szeretné, ha átengednék őket, nem akarnak senkit bántani, csak át szeretnének menni Ausztria irányába. De aztán – a kollégája szerint – azt is mondta, hogy ha nem engedik át őket 5 percen belül, megtámadják a sorfalat. Aztán visszafordult, és hergelte a tömeget. A rendőr a hangadót szakállas, kopaszodó, 190 cm magas, barna bőrű, 35-40 körüli, piros pólós embernek írta le. Később megmutatták neki a vádlott fényképét, ekkor azt mondta, valószínűleg ő volt az. De később – az előző elsőfokú tárgyaláson – már azt mondta, nem látta a vádlottat a tömegben.

A második rendőr

nyomozati vallomásában azt mondta, hogy egy 40-45 éves, 170 cm magas, rövid hajú, sötét szakállú ember volt a szószóló, aki sötét Nike felsőt viselt.(Az aznap készült fotókon, amik a sajtóban is megjelentek, látszik, hogy ilyen felső volt Ahmed H-n.) Bár nem beszél jól angolul, azt értette, hogy a vádlott azt mondja a megafonba, hogy „át akarnak haladni Magyarországon, nem akarnak maradni, mi a testvéreik vagyunk és szeretnek minket”. Viszont ezt hangosan és vehemensen mondta, közben pedig gesztikulált a kezével, úgy, hogy a „testbeszéde és a mondanivalója között ellentét volt.”

Ő emlékezett egy másik hangadóra is, aki zöld pólót viselt, többször eltakarta az arcát, és arabul kiabált visszafordulva a tömeg felé. Beszéde során mutogatott hol 5-öt, hol 10-et. Egy harmadik szószóló pedig 20 év körüli volt, és angolul azt mondta, „ha 5 percen belül nem engedjük át őket, nem tudja majd a tömeget kontrollálni”. Aztán a tárgyaláson mindezt arra módosította, hogy a vádlott is mondogatta, hogy „nem fogja tudni kontrollálni a tömeget”, illetve hogy a vádlott többször felmászott a kerítésre, és mondogatta, hogy 2 órát, 10 percet, majd 5 percet ad a határ megnyitására.

A harmadik rendőr

nyomozati vallomásában azt mondta, a képről felismerte Ahmed H.-t, akiről a kollégái azt mondták, 2 órát adott nekik, hogy megnyissák a határt, később pedig látta, hogy 2 ujját V alakban mutogatta. Ő konkrétan nem hallotta ezt, csak hírláncon hallotta a kollégáitól, eredetileg a tolmácstól hangzott el. Egy másik arab férfi is szószóló volt, de nem hallotta, mit mondott. Később a tárgyaláson úgy írta le a hangadót, hogy piros pólós, szakállas volt, és egy másik férfi nyakában ült. Azt mondta: „2 óra, hol az emberség?” A vádlottat a tárgyaláson nem ismerte fel.

El lesz vágva a nyakuk…

A negyedik rendőr azt vallotta,

látta a szakállas férfit kiabálni, de nem értette, mit mondott,

csak azt látta, hogy agresszív volt, valószínűleg fenyegetőzött. A mellette lévő kollégája azt mondta, hogy azt mutatta, hogy el lesz vágva a nyakuk, úgy, hogy az ujjait elhúzta a nyaka előtt. Az ötödik rendőr viszont – aki az előző rendőr vallomásában szerepelt – azt mondta, hogy aki a nyakvágást mutatta, nem a vádlott volt, hanem egy felnyírt hajú, fehér pólós férfi.

Látta a szakállast, de szerinte ő még „korrektebb is volt”,

mint a többi hangadó, mert nyugtatta a tömeget. Ugyanakkor „mutogatta” a rendőrök felé az 5 ujját, ami a tanú szerint azt jelentette, hogy nyissák ki a kaput 5 percen belül. A rendőr egy másik, fiatal hangadóra is emlékezett, aki hergelte a tömeget. Azt is látta, hogy mikor a kaput végül kinyitották, a vádlott a kezében áthozott egy kislányt.

Sebes volt a keze…

A hatodik rendőr nyomozati vallomásában azt mondta, a hangadó próbált vele kommunikálni, de ő nem válaszolt. V alakban mutogatta a 2 ujját, és azt mondta, „2 hours and we go.” Az elején még nyugtatta a tömeget, de miután a tolmáccsal beszélt, skandáltatta a tömeget, akik olyanokat mondtak, hogy „we want go” és „open the door”. Emlékezett még egy szürke pólós és egy zöld pólós hangadóra is, akinek tenyere sebes volt. Amikor a tömegnek sikerült először átszakítania a kaput,

abban elmondása szerint a szakállas is részt vett, aztán nyugtatta a tömeget, hogy ne dobáljanak,

majd a rendőrökkel próbált beszélni, ekkor mondta a 2 órás ultimátumot.

A hetedik rendőr viszont azt mondta, hogy a vádlott volt az, akinek sebes lett a keze, mert rámarkolt a pengésdrótra, hogy „megmutassa, milyen kemény ember”. Később a keze be lett kötve. Arabul és angolul kiabált, nézte a kapu és a kerítés rögzítési pontjait. Ő csak annyit hallott, hogy azt mondta, „open the door”, aztán a tolmácstól hallotta azt, hogy 2 óra haladékot adnak.

Ahmed H. másodfokú pere 2017. októberében. Fotó: © Pál Anna Viktória

A vallomások felolvasása után a bíró mindig felteszi a kérdést Ahmed H.-nak, hogy hozzá szeretne-e szólni, ő pedig gyakran él is a lehetőséggel. Sok visszásságra felhívja a figyelmet. Például hogy nem volt rajta piros póló, hogy „bárcsak 190 cm magas lenne”, vagy hogy jó lenne megnézni a felvételen, hogy tényleg sebes volt-e a tenyere, és tényleg felmászott-e a kerítésre. Azt is mindig észreveszi, amikor az első és a második vallomás között ellentmondás van.

A hátizsákos, a csíkos és a piros pólós, meg a szakállas

A szünet után a bíró újabb rendőrvallomásokat ismertet, ezeket azonban már rövidebben, talán mert a vádlottra vonatkozóan nincs bennük sok információ. Ezek közül a rendőrök közül a legtöbb később ért a helyszínre, akkortájt, amikor a menekültek már elkezdték bontani a kerítést és kinyitni a kaput. Legtöbbjük szerint ekkor már egy másik, piros hátizsákos személy volt a hangadó, nem a vádlott. A rendőrök állítása szerint egy másik férfi nyakába ült, és onnan beszélt, a tömeget nyugtatni próbálta.

Többen megemlítenek egy másik hangadót is, aki csíkos pólóban volt, ő viszont hergelte a tömeget. Itt is felbukkan a zöld pólós férfi, egy rendőr azt vallotta, hogy ő volt az, aki rámarkolt a kerítésre és elvágta a kezét, továbbá ő volt az is, aki a kerítésre mászott és onnan beszélt a rendőrökhöz. Szerinte ő adta a 2 órás ultimátumot is. A szakállas férfiról csak egy tanú tesz említést. Szerinte is a zöld pólós ember adta a 2 órás ultimátumot, és fenyegetően rángatta a kerítést, míg a szakállas inkább békítően lépett fel a tömegben, a rendőröknek pedig azt mondta, hogy csak át szeretnének menni Németország felé, nem akarnak senkit bántani. Elmondása szerint mire a szakállas lenyugtatta volna a tömeget, a zöld pólós ismét felhergelte őket, úgyhogy

a szakállas feladta és el is tűnt.

A röszkei zavargás után annak idején 2 eljárás is indult. Ahmed H. mellett további 10 embert – köztük Ahmed H. szüleit is – tömegzavargásban való részvétellel és illegális határátlépéssel vádoltak meg, majd mindannyiukat el is ítélték. A legmagasabb büntetést a rendőrök által csak „piros hátizsákos”-ként emlegetett másik megafonos fiatalember kapta, első fokon 3, másodfokon 2 évre ítélték.

Azóta már mindegyikük kiszabadult és egyikük sincs Magyarországon.

Ahmed H. ügyében mindenesetre annak idején tanúként őket is kihallgatták, most az ő vallomásaikat ismerteti a bíró. Közülük sokan hátul álltak, és sokan arról számoltak be, hogy hallották ugyan, hogy elöl valakik kiabálják, hogy nyissák ki a kaput, de hozzájuk – újságíróktól vagy más menekültektől – inkább az jutott el, hogy a rendőrök megígérték nekik, hogy hamarosan megnyitják a határt.

Ezért is történhetett, hogy amikor elöl kinyitották a kaput, a tömeg elkezdett szerveződni, a családosok előrementek, mert az terjedt a tömegben, hogy a rendőrök nyitották ki a kaput és őket előreengedik, így aztán ők fegyelmezetten be is vonultak.

Többen arról számoltak be, hogy még el is kezdték eltakarítani a zavargás után maradt tárgyakat az útból, illetve a rendőrök elhagyott eszközeit is elkezdték nekik visszaadni – erről már a korábbi rendőrvallomásokból is hallhattunk. A legtöbben nem látták, pontosan kik voltak a hangadók, a vádlottról csak ketten tettek említést, elsőként Ahmed apja, aki azt mondta, a fia nyugtatni próbálta a tömeget. Egy másik tanú viszont arról számolt be, hogy

a neki fotón megmutatott szakállas férfi egy újságíró volt, aki Mitsubishi kisbusszal érkezett.

Szerinte a kocsijából hozta a megafont, és azt mondta, mindenképp át fogják őket engedni a magyarok, mert „ők kevesen vannak, mi meg sokan.”

Nem ismerek magamra

A tárgyalásnak ezen a pontján már érezhetően „lazul” a hangulat, talán mert már mindenki elfáradt. Ahmed H. mindenesetre ezt így kommentálja: „Nem ismerek magamra. Nem tudom, Soros vagy egy terrorszervezet embere, vagy újságíró vagyok-e. Nem ismerem fel a személyazonosságomat.” Ezen a teremben mindenki elneveti magát.

Azután ismét rendőri vallomásokat olvas fel a bíró – ők azok a rendőrök voltak, akik könnyebben megsérültek a dobálás során. Volt, akit a combján, volt, akit a karján, volt, akit a sisakján találtak el kődarabok – azt persze nem lehet megállítani, hogy a több száz ember közül ki volt, aki eltalálta őket. Közülük is többen emlékeztek a vádlottra,

néhányan azt mondták, nyugtatta a tömeget, mások viszont azt, hogy azt hallották, ő adta az ultimátumot.

Az ő vallomásaikban is megjelenik a zöld pólós, illetve a piros hátizsákos hangadó is.

Mire a bíró mindezeknek a végére ér, már csupán a legkitartóbbak maradtak a teremben, de mi sem érezzük, hogy sokkal okosabbak lennénk. Kóbor Jenő elmondja, hogy januárban még újabb 3 tárgyalási napra fog sor kerülni. Ezek valamelyikén valószínűleg végre lejátsszák majd a felvételeket is, amelyekből talán közelebbi képet kaphatunk arról, hogy mit is csinált valójában a vádlott, illetve mi volt a valódi szerepe és jelentősége az eseményekben.

Ahmed H-nak, aki már 2 éve és 2 hónapja börtönben ül, ez újabb 2 hónapot jelent  a rácsok mögött.

Kapcsolódó cikkek