Amikor már azt gondolnánk, cinikusabb már nem lehetne a kormány, bejelentik, hogy meghosszabbítják az egyébként december elsejétől március elsejéig tartó téli kilakoltatási moratóriumot – április 30-ig. A kormány ezt azzal indokolja, hogy az őszi mellett a tavaszi hideg időt is ki akarják kerülni, de valamiért ez korábban soha nem jelentett problémát. Mivel a választások várhatóan áprilisban lesznek, nem nehéz kikövetkeztetni a motivációt.

A hitelválság legsúlyosabb hatásai éppen most kerülnek felszínre: a jelentősebb megtakarítással nem rendelkező hitelesek sorra veszítik e lakhatásukat. A kormány, amely azt próbálja elhitetni, hogy megvédi a családokat, remekül megoldotta a magyar devizahitel-válságot, és senkit sem hagyott az út szélén, csúfos kudarcot vallott a lakhatási válság kezelésében.

Igen, nyugodtan beszélhetünk lakhatási válságról és teljes lakáspolitikai kudarcról Magyarországon.

Más európai országokkal ellentétben nálunk szinte lehetetlen szociális bérlakáshoz jutni, miközben önkormányzati képviselők kényük-kedvük szerint gazdálkodnak a lakásvagyonnal. Vagyis általában a lakások nagy részét hagyják lerohadni, sok helyen pedig a jobbakba olcsón beköltöznek a haverjaik vagy ők maguk. Egekbe szöknek a lakásárak, elsősorban az albérleteké, de a lakástulajdoné is, miközben ezt az árnövekedést nem fedezik a kormány által propagált olyan támogatási formák, mint például a CSOK. A lakhatási támogatásokra szánt költségvetés nagy része pedig a leggazdagabbaknak jut, miközben a lakásszegénységben élőktől folyamatosan vonják meg a támogatást.

Abba pedig bele se merek gondolni, hány jelenleg hajléktalan embernek jutott volna szociális bérlakásra támogatás vagy lakbér-támogatás, amit teljesen fölöslegesen a hajléktalanság kriminalizációjára költöttek. Elég kimenni az utcára, hogy lássuk, mennyi értelme volt: továbbra is rengetegen élnek az utcán, akiket – jellemzően a választások előtt – majd újra vegzálhatnak egy kicsit a rendőrök, hogy jól megmutathassák a kerület és városvezetők, micsoda kemény legények ők.

Persze a kilakoltatás az más. A hajléktalan emberekre már rá lehet fogni, hogy biztos alkoholista és magának köszönheti, de amikor szülők-gyerekek együtt sírnak a lezárt lakás előtt, amikor lakhatási aktivisták hiába élőláncolnak és nyújtanak jogi segítséget nekik néha akár hónapokig is, az mindenképp rosszul mutat.

Merthogy erről van szó a kilakoltatott adósok, legyen szó devizahitel-hátralékról vagy más okról (önkormányzati lakásnál elég indok, hogy az önkormányzat nem hosszabbít szerződést, mert nem akar), rosszul néznek ki. Rosszul néznek ki a fotókon, a tévében, ez pedig nem hiányzik a kormányzó pártoknak a választások előtt.

Nem hiányoznak nekik az élőláncok, tüntetések sem, a riportok, beszélgetések azokkal, akik a kilakoltatás előtt álló családokért küzdenek, legyen szó a devizahiteles mozgalom tagjairól, A Város Mindenkié érdekvédelmi csoportról vagy az Utcajogász Egyesületről. Sehol nincs ugyanis évek óta olyan kitartó ellenállás a szegényeket az út szélén hagyó kormányzati politikával szemben ugyanis, mint a lakhatás terén. Ezek elfojtása a kormány alapvető érdeke, így a meghosszabbított moratóriummal azt jelezzék: nincs itt semmi látnivaló, szavazzanak nyugodtan ránk!

A családokat pedig ki fogják tenni. Lehet, hogy mindez a verőfényes májusi napsütésben és orgonaillatban fog megtörténni, de a kilakoltatás akkor is kilakoltatás.

Szégyen, trauma mindenképp, de a legtöbb családnak nem csak ennyi.Azoknak, akik a rendkívül magas albérletárak miatt nem fognak tudni hova menni, marad a hajléktalanság, a gyerekeik számára pedig az állami gondozás. Hiába lesz hosszabb a moratórium, ha nincsenek olyan kormányzati intézkedések, amelyekkel a lakhatási gondokkal küzdők helyzetét megoldanák.

Ráadásul a Habitat for Humanity Magyarország éves jelentése szerint még a meglévő megoldásokat is leépíti a kormány, hiszen ahhoz kell az állami forrás, hogy a tehetősebbeket új lakáshoz juttassák.

Az elmúlt években úgy alakították át a lakásfenntartási támogatás rendszerét, hogy, ahogyan a szociális bérlakásoknál is, az önkormányzatok dönthetik el, kinek adnak és kinek nem. Az önkormányzatok a szociális bérlakásokat folyamatosan privatizálják, vagy hagyják addig leromlani, amíg le kell bontani azokat. A legnehezebb anyagi helyzetben lévő  lakáshiteleseknek szánt lakhatási megoldásokat szép lassan leépíti a kormány: az ócsai lakóparkot nem bővítik (nem mintha bárki is komolyan gondolta volna valaha, hogy ez megoldás lenne bármire) és az egyébként ígéretes Nemzeti Eszközelő (NET) Zrt.-nek szánt forrásokat is fokozatosan csökkenteni fogja az állam. Pedig a NET Zrt. lehetőséget teremtett volna arra, hogy a bedőlt lakáshiteles lakásokat az állam a piaci árnál alacsonyabb díjon kiadja a bajba jutott hiteleseknek,  de ez, úgy tűnik, egyáltalán nem céljuk.

Ezek után végtelenül cinikus kiállni, és azt mondani a kilakoltatás előtt álló családoknak, hogy a kormány jót tesz velük, hiszen nem hidegben kell az utcára kerülniük.

Raádásul annyira hülyének néznek velük együtt mindenki mást is ebben az országban, hogy elkerülni sem próbálják a hazugság látszatát, és éppen a választások hónapjáig tolják ki a moratóriumot.

A kormányzati cinizmus nem meglepő, de azért a jó érzésű állampolgár mégis csak szeretné azt hinni, hogy emberek otthonainak az elvesztése, amelyben ráadásul a kormánynak is rengeteg felelőssége van, nem lesz a politikai nyerészkedés fő terepe. Sajnos Magyarországon nem így van.