Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Orbánt pszichopatának látni könnyebb, mint szembenézni a valósággal

Ez a cikk több mint 4 éves.

Vásárhelyi Mária írt egy facebook-posztot, a facebook-posztból cikk lett, az egészet meg szétosztja az internet Orbántól félő népe. A poszt és a cikk szerint ne mondja senki, hogy Orbán Viktor „nem egy velejéig romlott, hatalmi tébolyban szenvedő pszichopata”, miután a miniszterelnök nem parancsolt nemet azoknak az Őcsényieknek, akik a faluba üdülni érkező, oltalmozott státuszú emberek érkezése ellen tiltakoztak, és akik közül többen erőszakot is elkövettek, ha szerencsére csak tárgyi erőszakot, az üdültetést szervező helyi panziós ellen.

d_kos20170210009-e1486738287692-1024x576_1.jpg

fotó: MTI, Koszticsák Szilárd

„Nekem ne mondja senki, hogy nem egy velejéig romlott, hatalmi tébolyban szenvedő pszichopata az a „felelős” politikus, aki helyesli, hogy ha egy faluban tömeghisztéria tör ki annak hallatán, hogy valaki – egy jó ember – 4-5, már legálisan itt tartózkodó menekült gyereket szeretne egy hétig a vendégházában üdültetni.” -írja Vásárhelyi Mária

Én megértem Vásárhelyi Máriát. Amikor megnéztem a 444 és az index Őcsényben készült videóit, elolvastam a beszámolókat, nekem is sírni, ütni, dühöngeni és gyűlölni volt leginkább kedvem. Ahogy ebben az országban nap mint nap sírni, ütni, dühöngeni és gyűlölni van kedvem. De felnőtt ember vagyok, és használni akarok a körülöttem lévő közösségeknek, így próbálok nem sírni, ütni, dühöngeni és gyűlölni, hanem gondolkozni, és cselekedni.

Mert ha sírunk, ütünk, dühöngünk és gyűlölünk, azzal csak csak még rosszabbá tesszük ezt az országot, ahol mind élünk. Még ha sírni kell is néha.

Éppen ezért én most jelentkeznék. Szerintem Orbán nem pszichopata. Vagyis nem tudom, az-e, mert nem vagyok se pszichológus, se pszichiáter, ahogy Vásárhelyi Mária sem. Azt viszont tudom, hogy ezekben a műfajokban nem működik a távdiagnózis.

Orbán Viktort pszichopataként távdiagnosztizálni a kényelmes hazugság.

Orbán Viktor mentális állapotához ugyanis semmi köze nincsen annak, amit Őcsény kapcsán mondott. Ez egy politikai taktika része, ahogy politikai taktika a Fidesz egész menekültválságban felépített kommunikációja. Hogy ez jó-e az országnak hosszú távon? Nem. Hogy helyes-e morálisan? Nem. Hogy őrültség lenne? Sajnos nem.

Könnyű azt állítani, hogy Orbán személyiségzavaros, elmebeteg (mert ugye a pszcihopata szó a társadalom 90%-nak egyet jelent az elmebetegséggel), csak ez nem segít abban, hogy megértsük a rendszert, hogy küzdjünk ellene. Sőt, akadályozza azt. Ha Orbán Viktor állapotával magyarázzuk az ország helyzetét, akkor megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy a valóságot lássuk. Értsük, hogy mi történik a világban, hogy milyen az a gazdasági rendszer, amiben élünk, és az hogyan hat ránk, hogy milyen a társadalom, ami körülvesz minket, hogy milyen körülmények határolják a politika mozgásterét, és mi mozgatja a politikai erőket, hogy mi alakítja a választásokon az emberek részvételét, mi készteti őket politikai aktivitásra. Márpedig enélkül, hogy ezt jobban értenénk, nincs változás.

A baloldali liberális értelmiség egy része majd két évtizede járul hozzá maga is ahhoz, hogy az emberek ne értsék a politikát. Depolitizálnak, alá nem támasztott állításokkal, tudás nélküli elemzésekkel, a politikai folyamatok el nem magyarázásával, és jókora gyűlölettel, az irracionalitás politikai elemzésbe emelésével akadályozzák a választókat abban, hogy megérthessék, mi az a politika, mi működteti a folyamatokat, hogyan jön létre egy társadalmi, politikai helyzet, és mit lehet kezdenünk ezekben a helyzetekben.

Orbán Viktor miniszterelnök elmebetegnek nevezése az egyik vissza-vissza térő toposz, ami nem tényeken és racionális elemzésen nyugvó értelmezéssel reagál egy politikai helyzetre, ami által elejét is veszi az értelmes politikai cselekvésnek. Misztifikál, nem értelmez. Indulatot ad, nem érveket.

Orbán Viktor mentális állapota a számunkra hozzáférhetetlen valóság része, egy politikai elemzés nem indulhat ki ebből, csak abból a közös valóságból, amiben Orbán Viktornak sikereket hoz politikája. Abból, hogy Orbán biztos pszichopata, nem következik semmilyen cselekvés a helyzetre nézve, bár lehet kicsit miatta dühöngeni, kiadni a gőzt. Kényelmes hazugság, ami nem vezet igazsághoz.

Így butítja a baloldal a saját értelmiségét, saját szavazóit, és teszi magát cselekvésképtelenné. Mert anélkül nincs értelmes cselekvés, hogy megértenénk a helyzetet. A kapára-kaszára, a mocskos Orbán nem old meg semmit.

De van egy ennél is rosszabb toposz, ami arról szól, hogy aki nem azt gondolja, mint mi, az nem gondolkodó, és nem érző ember. És Vásárhelyi Máriának ezt a toposzt is sikerült megidéznie posztjában.

„És ne mondja senki, hogy nem egy morálisan teljesen szétesett, a gyűlöletben kéjesen dagonyázó társadalom az, amely egy ilyen elvetemült pszichopatát választ miniszterelnökének.” – folytatja Vásárhelyi Mária facebook-posztjában és cikkében, és engem is elönt a düh.

Magyarország valóban komoly gondban van, de ez a gond nem Orbánnal kezdődött. És bár a Fidesz tovább ment az amoralitásban, sőt politikájának része mindenfajta erkölcs szétverése, hogy az erőt tehesse az egyetlen politikai döntőbíróvá, az elvek helyett. Ez a folyamat nem 2010-ben kezdődött, és nem csak a Fidesz asszisztált hozzá.

Megértem Vásárhelyi Mária dühét, de rendszerváltó értelmiségiként, az elmúlt 27 év elitjének tagjaként nem engedheti meg magának ezt a dühöt. Ezt a stílust meg főleg nem.

Ha valaki megnézi az őcsényi videókat, nem a dühükben kéjesen dagonyázó embereket lát. Hanem a félelemtől remegő és üvöltő anyát, aki a gyerekeit félti. A társadalom minden rangjától, az állam minden védelmétől megfosztott embereket, akik totális magukra hagyatottságukban még a migránsokat is megkapták a propagandától a nyakukra, hogy attól is félhessenek.

Nem szabad kiforgatni azt az igazságot, hogy a gyűlölet a félelemre játszik rá, és azt állítani, hogy ezek az emberek élvezik a félelmüket. Ezek az emberek rettegnek, minden idegszálukban rettegnek, a családjukat, a barátaikat, az országot féltik.

Ezt nem megérteni, feléjük nem empátiával fordulni, még akkor is, ha tudjuk, a félelmeik hazugságokon alapulnak, hogy nem létezik úgy és ott az a valóság, amitől félnek, maga a politikai öngyilkosság. Na meg jó adag szűklátókörűség. Abban a formában pedig, ahogy Vásárhelyi Mária leírja, maga a gyűlölet.

Mert lássuk be, ez a cikk és ez a poszt, amit Vásárhelyi Mária alkotott, éppen úgy egy morális pánik, éppen úgy a félelem terméke, mint Orbánék propagandája.

Csak itt nem az állami propaganda emberi mivoltuktól megfosztott migránsaitól, hanem a mentálisan sérültté egyszerűsített Orbántól és morálisan nem létező követőitől félünk. Félünk, hogy elveszítjük az országot, a közösségünket, hogy el kell mennie a családunknak, hogy egyedül maradunk, hogy a véleményünk megsemmisül.

Persze a valóságot szemlélve ez a félelem reálisabb, minthogy migránsok árasztják el az országot. Elég, ha ránézünk az egészségügyre, az oktatásra, vagy az elmúlt 7 év kormányzására. De ezt a félelmet sem szabad úgy meglovagolni, hogy abból nem építő energia, az országot jobbító politikai cselekvés, gondolkozás, vagy legalább minimális gondolat szabadul fel.

Mert nyerni akkor tudunk, ha abbahagyuk a remegést, a félelemet, ha leszámolunk a mítoszokkal, és szembenézünk a valósággal.

Ez a cikk a ti támogatásotokból készült el.

A Mérce cikkeit ingyen olvashatjátok, de nem ingyen készülnek, hanem a ti támogatásotokból és a mi munkánkból! A Mércét nem támogatják pártok, oligarchák, hanem 100%-ban az olvasók hozzájárulásából működik, ez biztosítja a függetlenségünket, és pont ezért csak akkor maradhatunk fenn, ha te is beszállsz!

Kattints és támogasd a Mércét rendszeres havi 2000, 5000 vagy 10 000 forinttal, hogy tovább működhessen és még jobb lehessen!

Támogass minket egyszerűen bankkártyával:

Támogatom!

Más támogatási lehetőségekért és több infóért kattints ide.

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.