Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Akinek ez sem sok, az megérdemli Orbánt!

Ez a cikk több mint 7 éves.

Lényegében egy nap alatt elintézte a kormány, hogy bezárják a CEU-t, az egyik legjobb magyar egyetemet, az ország és a régió egyik büszkeségét. A fideszesek jogi- és bürokratikus hazudozással maszatolnak, a valódi ok mindegy is (ideológiai háború? tényleg Putyin szólt le?), bezárták és kész. Szartak mindenre magasról, ami a szabad világban érték, szartak arra a tizenezer emberre, aki a vasárnap délutánját arra szánta, hogy keresztülvonuljon Budapesten.

tiszte.jpg

Tisztelet a bátraknak. Forrás: 24.hu

Mikor lesz elég, ha ez sem sok? Mikor moccannak meg azok is, akik eddig elítélően, de viszonylagos kényelemmel („engem nem bántanak, megvagyok”) nézték az Orbán-kormány ámokfutását?

Rossz, rosszabb, még rosszabb, nagyon rossz, most már annyira rossz, hogy mindegy: ezt az  utat járjuk be egyesével, ahelyett, hogy közösségként cselekednénk?

Ha valamikor állampolgári-, nemzeti- és hazafias kötelesség politizálni, akkor az most van!

Nincs mentség arra, hogy valaki a magánszférájába húzódva, mélázva, bambán nézze, amíg elfogy alóla a talaj. Megint átléptek egy vonalat: direkt támadást intéztek egy magánintézmény ellen, aljas politikai szándékból. Ha nehéz volt saját bőrön érezni a jogtiprást, a jogállam leépítését, a közpénzek ellopását és haveroknak továbbadását, akkor most segített a kormány, hogy mindenki érezze, milyen is az a maffiatempó, amit lassan hét éve nyomnak.

Felesleges diktatúrázni. De nem felesleges azt mondani, hogy itt elnyomás van: rafinált, alattomos, hátsó kapuzós, de elnyomás. Lehetsz lojális, konformista, privátszférába visszahúzódó, vagy szolid ellenálló, esetleg az egzisztenciádban is veszélyeztetett rendszerellenség: végső soron nyomorultul fogod érezni magad valamiért attól a mocsártól, ami itt kiépült, bűzlik és együtt ragadtunk bele. Bűzlik régóta, de ez a CEU-ügy annyira büdös, hogy érthetetlen, ha bárki kibírja a szagát.

Tényleg ezt a kilátástalanná, szürkévé, nyomorulttá tett országot akarjuk csendben túlélni? Vagy fogjuk magunkat és felállunk végre, hogy na ezt már nem csináljátok meg velünk, hanem eltakarodtok valahova nagyon messzire?

Nagyon szívesen tennék fel más kérdéseket, de a mai nap után nehéz lesz.

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.