Így irányítja Szegedet Botka László, Orbán Viktor kihívója

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.

Közlemény

Tudatjuk tisztelt olvasóinkkal, hogy a 2017. március 16.-án, a Kettős Mérce blogon közzétett „Így irányítja Szegedet Botka László, Orbán Viktor kihívója” c. bejegyzés a Lapcom Zrt. média- és kiadóvállalat irányába jogsértő állításokat fogalmazott meg. A bejegyzés kapcsán a Kettős Mérce blog szerkesztősége sajnálatát fejezi ki a Lapcom Zrt. felé az esetleges sérelemokozás miatt. Ezen közleményünket a fent említett bejegyzésben is elhelyeztük:

Valótlanul állítottuk hogy a Délmagyarország közszolgálati média, ezzel szemben a Délmagyarország piaci médiatermék

Valótlanul állítottuk, hogy Délmagyarország példányszáma 70 ezer

Valótlanul állítottuk, hogy Kóti Zoltán, a Délmagyarország jelenlegi főszerkesztője, újságíró és hogy cikket írt volna a Tükörbe.

Valótlanul állítottuk, hogy V .Fekete Sándor a Délmagyarországnál dolgozik

Valótlanul állítottuk, hogy, a Szegedi Tükör a Délmagyarország saját szerkesztett tartalma, ezt valójában bérmunkában készitik a Lapcom munkatársai, a megrendelő igényei szerint

Budapest, 2017. május 4.

 

Újszerűnek tűnő, markánsan balos programbeszéddel lepte meg az MSZP miniszterelnökjelöltje, Botka László a médiát február elején. A Ramada Hotelben tartott évértékelő beszéd után nyilvánvalóvá vált, hogy a szegedi polgármester elitellenes, a felső tízezerre és a magyar oligarchiára kívánt retorikailag lecsapni, nem elégszik meg a szocialisták eddig hirdetett mérsékeltebb, és egészében piacpárti kormányprogramjával. Ezen kívül a legnagyobb visszhangot az váltotta ki, hogy Botka, kevésbé meglepő módon, de mégis durván beleszállt Gyurcsány Ferencbe és pártjába is. A Botka és köre által sokszor hivatkozott „‘szegedi példa” azonban semmi átütőt és radikálisat nem vetít előre az új jelölt gyakorlati politikája kapcsán. Közelebbről is megnéztük, mi történik a szocialista miniszterelnökjelölt városában, és a jelek távolról sem biztatóak.644_24.jpeg

kép: szeged.hu

A damaszkuszi úton

Az MSZP vezetőségi forrásai bizakodóak. A helyi szervezetekben mind Botka új, elitellenes (egészen pontosan a „harmadik utas” tehát piacpárti baloldal végét hirdető) programjának nagy támogatását hangsúlyozták. Egy vezető szocialista forrás arról is beszélt a Kettős Mércének, hogy sok vidéki pártaktivista hosszú idő után most érzi, van miért kiállnia, van miért küzdenie.

A legmeglepőbb a lényegi újbaloldali fordulatban az volt, hogy szinte senki sem számított rá előre. A programalkotásban és a retorikában végbement 180 fokos fordulat gyökereihez valószínűleg tavaly őszig kell visszamennünk. Botka sikertelen, nyári MSZP-elnöki próbálkozása után széles körben elterjedt ugyan, hogy a miniszterelnök-jelöltséggel többé már nem próbálkozik. Azt ugyan nem lehet tudni konkrétan mitől gondolta meg magát a Hiller-Molnár féle szocialista vezérkar a jelöléssel kapcsolatban, szeptembertől azonban kifejezetten Gyurcsány Ferenccel sokasodtak meg Botka nézeteltérései, a DK elnöke ugyanis 2014-et idéző, zárt ajtók mögötti egyezkedéseket kezdett egy esetleges új „Összefogás”-ról.

Ezt az állítólagos szeptemberben kezdődő nézeteltérést követte a Pénzügykutató Zrt. októberben, Szegeden tartott konferenciája amelynek az „Európai Magyarország” címet adták. Az előadók közül itt a legfontosabbak Lengyel László politológus és Surányi György a Bokros-féle megszorítások idején működő jegybankelnök voltak. Míg Lengyelt klasszikusan a balliberális oldal mellett álló, de az utóbbi időkben a DK és Gyurcsány személyes ambícióit és piacpártiságát is kritizáló „beszélő fejként” már láthattuk, Surányi viszonylag ritkán vállalt politikai szerepet eddig, bár jó pár éve tudni lehet róla, ma már gyökeresen másképp látja a magyar gazdaság helyzetét és szerkezeti problémáit, mint egykor, a mai szociális problémákra pedig jóval államközpontúbb megoldásokat javasolt most is. Ismert még, hogy Surányi az egyike azoknak, akik elfogadják, sőt szorgalmazzák az általános alapjövedelem bevezetését is.

Mind Lengyel közjogi restauráció felé mutató felszólalása, mind pedig Surányi részletes pénzügyi programja a reálbérek és életszínvonal tartós növelésére fontos elemeit képezték a fordulatnak: míg a múltban ilyen balos program nem hangozhatott volna el komoly ellenvetések nélkül, a szegedi konferencián elhangzottakat helyeselve hallgatta a jelen lévő MSZP-s vezetés, Kovács Lászlótól egészen Molnár Gyuláig.

Botka László egy inkább államközpontú, a mélyszegénység és általában a társadalmi kilátástalanság problémáit mélységeiben kezelő politikának is váratlan képviselője. 14 éve tartó szegedi polgármestersége nagyobb részében azonban legalábbis nem éppen ez állt a városvezetés fókuszában.

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

Ellenbirodalom délen

2002-ben a Szolnok megyei születésű Botka nem volt még harmincéves, amikor az MSZP színeiben a város vezetését elnyerte. Győzelmét nem csupán az országra jellemző megosztottság, és a Medgyessy-kampány húzóereje okozta. A korabeli Magyar Narancs riportokból világosan kiderül, a szegedi Fidesz és polgármestere Bartha László olyan poszttraumás állapotban hagyták ott mind a várost, mind a kasszát, hogy az hosszú-hosszú időre újraválaszthatatlanná tette a helyi Fideszt.

Botka városvezetésének a szocialista-liberális kormányok idején alapvetően három fő jellemzője volt: fiskális egyensúlypolitika, infrastrukturális beruházások és szociális megszorítások.

Már a kilencvenes évek közepétől jellemző volt a városra az az elv, hogy mind a közszolgáltatások terén a piacnak engedte át a városvezetés a kezdeményezést. (A Déltáv telekommunikációs cég és a Démász áramszolgáltató, valamint a helyi gázszolgáltató is francia tulajdonba kerültek, az államosított rezsiszolgáltató idei átvételéig utóbbi kettő a francia GDF Suez tulajdona volt). Ezzel pedig a rezsiárak a 2010 előtti időkben is gyakran elszálltak. Ezzel párhuzamosan vidéki városokhoz mérten Szeged sokkal hatékonyabb saját apparátust alakított ki a brüsszeli források lehívására: Botka helyi kabinetje, régi harcostársa, Ujhelyi István EP-képviselői lobbista tevékenysége ennek épp olyan integráns része, mint a Szegedi Tudományegyetemmel való szoros együttműködés és a mindenkori EU-s pénzcsap fölött rendelkező központi szervvel ápolt szívélyes viszony.

A központi kormányzattal való konformitás nélkül nem lehet meg egy önkormányzat sem, ennek azonban minden rendszerben ára van. Ilyen volt a helyi általános iskolák 2007-es összevonása Szegeden, amely során sok bel- és külvárosi lakóközösség vesztette el saját iskoláját. Az országos gyurcsányi megszorítópolitika következetes végrehajtásának eredményeképpen akkor közel 200 pedagógusnak mondott föl a város, félmillárdos megtakarítást remélve az akciótól. Az önkormányzat eredetileg azt állította, hogy ezt a pénzt teljes egészében az összevont iskolák felújítására költi. 2010-ben azonban kiderült, hogy „társadalmi munka keretében” szülői munkaközösségek, tanárok végezték el a felújítást, a város így kispórolhatta a bérmunka költségét, az anyagköltségre pedig elég volt 200 millió forint is.

A városvezetés, ha nem is járt élen, de mindenben pontosan követte az országos trendeket: ahogy a lakhatási jogokért küzdő A Város Mindenkié csoport erről szóló beszámolója is megemlíti, a 2006-ban még több, mint 7000 önkormányzati lakásból mára csupán kb. 4000 maradt, az ugyancsak városi kézben lévő Ingatlankezelő és Vagyongazdálkodó Zrt. (IKV) folyamatos privatizációs politikájának köszönhetően. A piacon hasznosítható, összkomfortos lakások nagyobb része így tehát legkésőbb 2016-ig kikerült mindenféle önkormányzati felügyelet alól, ezáltal szűkítve az önkormnyázat mozgásterét a lakhatási válság kezelésében.

Az, hogy Botka 2016 végén meghirdette a maradék, üresen álló lakások folyamatos, rászorultsági alapú hasznosítását, így tehát jórészt az előző, neoliberális ingatlankezelési gyakorlat folyamatos kijavításának, az önkormányzati lakásgazdálkodás eredeti céljaihoz való visszatérést jelenti, nem tekinthető egy újszerű baloldali gazdálkodás megteremtésének.

Az, hogy végül ezekre a lakásokra szociális alapon lehet pályázni, persze nem jelent könnyebbséget a jelentős hátralékkal rendelkező legszegényebbek számára, akiknek a téli moratórium lejártával a szegedi önkormányzat sem biztosít semmiféle reális lehetőséget arra, hogy elkerüljék a kilakoltatást.

Hasonló történet volt az is, amikor az egyik prominens önkormányzati cég, a Szegedi Vásár és Piac Kft. (ma Szegedi Városkép és Piac Zrt.) 2009-ben úgy kezdett hozzá a Mars téri buszpályaudvar mellett időtlen idők óta álló piac felújításának, hogy mindenféle kompenzáció nélkül dózeroltatta le az árusok pavilonjait, amelyet a később felépült, új pavilonokban az új a helyeket felvásároló tulajdonosoktól csak jelentős felárral kaphattak meg újra a tehetősebb bérlők, míg a tőkeszegényebbek egyszerűen kiszorultak az új piacról (A szegedi civilek ügyét a város ellen 2008-ban a TASZ karolta föl.) Az üggyel kapcsolatban még jelenleg is folynak magánvádas perek a Szegedi Törvényszéken. Egy helyi ügyekben jártas sajtóforrás szerint Nagy Sándor volt SZDSZ-es, jelenleg pedig a Szegedért Egyesületben politizáló alpolgármester a kérdésre, hogy ha már így estek meg a dolgok, miért nem merül fel a kártérítés ügye, úgy válaszolt, hogy „nincsen ingyenebéd:” tehát a kiszoruló vásárosok nagyjából így jártak.

A 2010-es kormányváltást követően sokan arra számítottak, hogy a szegedi szocialista uralom is lassan a végéhez közeledhet. Orbán Viktor kétharmada után Botka valóban elvesztette többségét és négy évig Szeged szinte összes önkormányzati cége újra fideszes, illetve esetenként jobbikos fennhatóság alá került. Olyan helyeken mint a rendezvényházat és nyári fesztivált is üzemeltető Ifjúsági Ház a helyi jobboldal dilettáns és korrupt kezelése folytán újfent több milliárdos veszteségeket termelt. Hiába jött tehát a látszólag független, keresztényies és baloldalibb szellemű új fideszes ellenjelölt, Kothencz János, Botka olyan lazán megverte őt is a 2014 őszi polgármester-választáson, hogy a fideszes belháború következtében még egyes helyi kormánypártiak is a szocialista jelöltre szavaztak, a helyi Fideszt pedig azóta is tartó válság bénítja.

Nyilván nagyon korán világossá vált, hogy hivatásos politikusként, ráadásul akkor kormánypárti politikusként Botkának egy útja van a hatalom megtartására: meg kell egyezni a város más fő erőivel. A kezdeti súrlódások után a 2010-2017 közötti időszak mutatta meg igazán, ez mennyire sikerült is a szegedi polgármesternek: Kiss-Rigó László, Orbán- és focirajongó katolikus megyéspüspök és a polgármester jó viszonyt ápolnak, kapcsolatuk napinak mondható. A 2010-11-es szegedi lézerközpont-ügy, amikor a kormány hónapokkal, sőt évekkel próbálta elhúzni a város, az egyetem és a kormány közös nemzetközi projektvállalását, a helyi vezetésnek is megmutatta: vagy együttműködnek a kormánnyal vagy pedig nagyjából semmit sem fognak kapni.

Noha elterjedt vélekedés a városban, és Botka megítélésének ez helyben kifejezetten jót tesz, hogy Orbán és a hódmezővásárhelyi ős-vetélytárs Lázár János a mai napig „bünteti” az ellenzéki várost. Erre remek példát szolgáltatott a 2012-13-as Szegedi Szabadtéri Játékok ügye, amikor a profinak tartott főszervező Bátyai Edinát akarta a helyi fideszes társaság egy kétes szakmai megítélésű barátjára cserélni.

A valóságban az információáramlás és egyeztetés Lázár és Botka között valószínűleg rendszeres. Erre utal például az, hogy a város és az egyházmegye közös pénzügyi tranzakciói nagyban hozzájárultak a szegedi Dóm altemplomának zökkenőmentesebb felújításához is, vagy az, hogy Hódmezővásárhely és Szeged már összevont közlekedési projektekben is gondolkozik, mint például a két város között ingázó TramTrain.

Közszolgálati szócsövek

Az együttműködés úgynevezett „szegedi példája” tehát, mint ahogy láthatjuk, nem igazán illeszthető bele a NER általános urambátyám-világába, hiszen annál sokkal kedélyesebb, a pártkonfliktusokat véka alá rejtő összedolgozásról van szó, miközben azért Botka nem hajlandó mindent feláldozni a Fidesszel való békés együttélés oltárán.

„Vörös vonalai” általában morális természetűek: két konkrét ügyben, Bátyai leváltásában, a Szegedi Szabadtéri Játékok kis híján múló tönkretételében és a menekültválság szegedi kezelésében állt ki sikerrel a kormány szándékai ellen. Utóbbi döntése persze ugyanannyira volt erkölcsös mint praktikus: Botka a pályaudvari faházban, önkéntesek által szervezett menekültellátást azért is támogatta meg, hogy ne alakuljon ki totális káosz az akkor még a Bevándorlási Hivatal által, regisztráció után a városi vasútállomáshoz szállított menekültek körül.

Ez nem is kis dolog, ha belegondolunk, hogy Tarlós Istvánnak Budapesten konkrétan hónapokba került amíg értelmes „menekültzónákat” hozott létre mosdási lehetőséggel, és mellékhelyiségekkel, mindezt addig csupán civil segítők biztosították.

Februári miniszterelnök-jelölti évértékelőjében Botka kiemelte: sokkal nagyobb átláthatósággal és elszámoltathatósággal küzdene a korrupció ellen, konkrét intézkedésként pedig a kötelezően nyilvános adóbevallás bevezetését vetette föl. Ennek tükrében már-már ironikus, hogy hiába volt Botkának konkrét Összefogás-párti kétharmada a szegedi közgyűlésben 2014 ősze után, a Zuglóban megpróbált de elakadt önkormányzati átláthatósági rendelettervezetet Szegeden még bizottsági előkészítő fázisba sem tette soha a közgyűlés. A szegedi ügyek kiderítésénél egyébként is nagy kihívást jelentenek az önkormányzat és a jegyző, Mózes Ervin által alkalmazott kreatív közadatigénylés-elhárító mechanizmusok, pl. a kért adatok másolásának sokszor igen borsos, és ad-hoc díjszabási rendszere.

Nem működik a helyi, közszolgálati média watchdog-szerepe sem. Mint az több közadatigénylésből is kiderül, a helyi média, a közel 70 ezres nyomtatott példányszámú Délmagyarország tulajdonosa, a Lapcom Zrt. tíz éve szerződéses viszonyban áll Botka polgármesteri hivatalával, és a mútban vállalkozási szerződéses keretben többek között helyi újságírókkal (pl. Kóti Zoltán, V. Fekete Sándor, Szabó C. Szilárd – Délmagyarország, Szetey András, Gonda Zsuzsanna – ex-Délmagyarország) és rádiósokkal (Vass Imre, ex-Rádió 88, ex-Rádió Plusz) készíttette el a Szegedi Tükör c. kiadványt.

Ha ebbe belelapozunk, a sikerpropaganda és az elért eredményeknek a polgármester személyéhez kapcsolása tűnik fel mint a két legszembetűnőbb irányvonal.

Az újságot 76 ezer példányban kapja meg a legtöbb szegedi háztartás, ingyenesen, minden hónapban. Ugyan a kiadvány főleg arra szolgál, hogy a Lapcom ne a fizetős újságban, fideszes tempóban végezze el a rábízott propaganda-feladatokat, a személyi összefonódások miatt a Délmagyarország lényegi, Botka-párti irányvonalához sem fér kétség. A helyi ellenzéki médiát ezzel szemben a 2014-es váltásig a közpénzből fenntartott városi televízió és Pintér M. Lajos SzegedMa nevű internetes hírportálja képviselte, ezek azonban ugyanolyan propagandisztikusan működnek, épp csak a kormánymédia helyi zászlóshajóiként.

A városi tévét 2014 előtt Botka az online Szeged TV-vel igyekezett ellensúlyozni. A városházi kétharmad után a Szeged TV politikai újságírói átkerültek régi-új VTV-be ahonnan a jobboldali irányultságú – és Török Márkhoz, az egyetem kirobbanthatatlan, 14 éve „regnáló” diákvezéréhez is kötődő – ex SZTE-hökös Zelena Andrást elküldték. A Botka-féle váltással a VTV az Ifjúsági Ház élére kinevezett Jávorszky Iván felügyelete alá került, és az új gárda gyakorlatilag megalkotta belőle a Szegedi Tükör televíziós változatát. A tévé Szemközt c. műsora például alig más mint a polgármester és alpolgármesterek durván heti rendszerességgel váltakozó lakossági fóruma, néha egy-egy fideszessel megszakítva, ahol a két kérdező – Kozó Attila és Szabó C. Szilárd – alig tesznek többet, mint hogy apró megjegyzésekkel, kérdésekkel segítik hogy a szoci városatyák gördülékenyebben fejthessék ki politikai mondanivalójukat.

Bár Botka az ATV Magánszféra című, vele készített portréműsorában külön is kiemelte, mennyire gyűlöli, ha egy újságíró „alákérdez” neki, a VTV-ben ezt mégis egészen rendszeresen el kell viselnie.

A szegedi ügyek tehát csak a felszíni csatározások, és a fideszes kultúrharc hiányában különböznek igazán attól, amit mondjuk Budapest 13. kerületében már megszokhattunk. Miközben Botka László évértékelőjének egyik legfontosabb eleme a radikálisan új társadalmi program és a kormányzati átláthatóság, Szeged vezetésének eddig egyikben sem sikerült példát mutatnia. Külön érdekes az, hogyan tud és akar majd Botka László kitörni abból a felettébb barátságos médiabuborékból, amelyet eddigi funkciójában megszokhatott. Egyelőre úgy látszik, hogy a szokásos interjúkon kívül – talán nagy részben éppen emiatt a városi megszokás miatt – mindennapi országos ügyekben nem is igyekszik véleményt nyilvánítani, és politikai tevékenységét, programját sem kellett eddig lényegében megvédenie. Ennek rövid távon mindenképpen változnia kell, ha az MSZP tényleg el akarja érni a sokat emlegetett plusz egymillió szavazót.

Olvass tovább!