Januárban jelent meg a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Miből élünk? – A háztartások pénzügyei című, a háztartások pénzügyi helyzetét, vagyoni és jövedelmi viszonyait vizsgáló 2014-es kutatásának eredményeit bemutató kiadvány. Nemzetközi összehasonlításokat nem találunk benne, pedig érdemes összahasonlítani helyzetünket az uniós országok és közelebbi szomszédaink adataival: Magyarország tényleg jobban teljesít?
A KSH ebben a tanulmányban a magyarországi háztartások vagyoni helyzetéről ad képet. A hazai háztartások bruttó vagyoni helyzetének, reál- és pénzügyi eszközeik összetételének, adósságaiknak, azok összetételének, végül a kettő (reál- és pénzeszköz vagyon mínusz a tartozások) eredőjeként létrejövő nettó vagyon nagyságának, eloszlásának elemzése fontos információkkal szolgál a hazai társadalomról, annak szerkezetéről. A megjelent kiadvány a főbb adatokat ismerteti csupán, azokat is részlegesen.
Reáleszköz például a lakóingatlan, a szántóföld, legelő, erdő, műkincsek, míg pénzügyi eszköz a bankszámlán lévő pénz, a lekötött betét, az államkötvény, a részvény, a befektetési jegy. Ezek összege a bruttó vagyon, amiből ha kivonjuk az összes tartozást (adósságot) akkor kapjuk meg a háztartás nettó vagyonát.
Nem közli például a vagyon eloszlását jövedelmi tizedek szerint vagy a népesség százalékában, sem iskolai végzettség alapján. Ebből az anyagból nem sokat tudunk meg a társadalmi egyenlőtlenségekről. A kiadvány megmarad a földrajzi eloszlás bemutatásánál, valamint a családfő aktivitása, korcsoportja és a háztartástípus szerint mutat eloszlást. Reméljük, hogy nem ez az utolsó elemzés a kutatás adataiból, hiszen az adatbázis ennél jóval többet engedne meg. Például a hazai háztartások jövedelmi viszonyainak elemzésére is lehetőséget nyújt, ugyanis az adatfelvétel nem csak a vagyoni, de a jövedelmi viszonyokra is vonatkozott.
Nem tartalmaz a megjelent tanulmány nemzetközi összehasonlítást sem, holott igazán érdekes látni, hogy a magyarországi vagyoni és jövedelmi viszonyok hogy néznek ki nemzetközi összevetésben. A kitekintésre jócskán van lehetőség, hiszen az adatfelvétel maga egy nemzetközi mérés része volt Magyarországon. A kutatást az Európai Központi Bank (EKB) irányítja Household Finance and Consumption Survey néven, aminek a 2014-es adatfelvétel már a második hulláma volt.
Az első mérés, 2010/2011-ben zajlott le, ebben csak az euróövezet akkori tagországai vettek részt (Litvánia pl. nem, mert csak 2015-ben vezette be az eurót). Míg a 2014-es második hullámhoz Magyarország és Lengyelország is csatlakozott. Bőven van tehát tere a hazai adatok nemzetközi környezetben való elhelyezésének, elemzésének, értékelésének.
A nemzetközi összehasonlítást számos táblázat végigböngészésével magunk is elvégezhetjük, illetve rendelkezésünkre áll az EKB elemzése. Elolvashatjuk Kasnyik Márton cikkét a 444.hu-n, amiből kiderül többek között az, hogy még a szlovákok is gazdagabbak nálunk, és tanulságos ábrákat nézegethetünk a hazai vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségekről. Ehhez, vagyis a nemzetközi összehasonlításhoz szeretnénk most mi is hozzájárulni néhány grafikonnal. Jó tudni, hol a helyünk, hol is állunk európai mércével a vagyon és a jövedelem terén.
Az alábbi ábra például igen szemléletesen fejezi ki, hol állunk. Nem pusztán a szlovákok vagyonosabbak nálunk, de gyakorlatilag az összes a kutatásban részt vevő ország háztartásainak átlagos nettó vagyona magasabb, nem kevéssel a hazai átlagnál.
EA: euróövezet, BE: Belgium, DE: Németország, EE: Észtország, IE: Írország, GR: Görögország, ES: Spanyolország, FR: Franciaország, IT: Olaszország, CY: Ciprus, LV: Lettország, LU: Luxemburg, HU: Magyarország, MT: Málta, NL: Hollandia, AT: Ausztria, PL: Lengyelország, PT: Portugália, SI: Szlovénia, SK: Szlovákia FI: Finnország
A magyar háztartási átlag 50 800 euró (2013/14-es átlagos árfolyamon számolva kb. 15360000 forint), aminél a 40 000 eurós lettországi adat alacsonyabb csupán. A szlovák átlag 66 000 euró, a lengyel 96 400, majd a többi már 100 000 euró és felette, határ a csillagos ég.
Persze előfordulhat, hogy csupán az átlag alacsony. Lehet, hogy a magas jövedelmű magyar háztartások ott vannak az élmezőnyben a legvagyonosabbak között? Nem, nincsenek.
A legmagasabb jövedelmű magyar háztartások vagyonukkal az euróövezeti középmezőnybe (a harmadik ötödbe, balról a 4. oszlop) férnek be, úgy ahogy.
Nézhetjük akár háztartás nagyság szerint, akár a háztartások kor szerinti megoszlásában, vagy a lakástulajdonnal rendelkezők és bérlők bontásban, elölről, hátulról, bárhonnan. Az eredmény mindig és minden kategória, csoport esetében ugyanaz: a magyar háztartások nemzetközi összevetésben bizony csórók. Még a vagyonosak is.
(A félreértések elkerülése végett: nem sajnáljuk a vagyonos és magas jövedelmű háztartásokat! Pusztán helyzetük leírására törekszünk.)
Mit mutatnak a számok, ha nem a vagyoni helyzetet vetjük össze az eurót használó országok háztartási csoportjainak átlagával, hanem a jövedelmeket? Az előbb azt láttuk, hogy a magas jövedelműek az euróövezeti átlaghoz képest közepesen számítanak vagyonosnak. Hogyan állják a versenyt a vagyonos magyar háztartások a realizált jövedelemmel?
A számok tükrében az euróövezeti átlaghoz képest relatív helyzetük még rosszabb, mint a felhalmozott vagyon terén. A legnagyobb nettó vagyonnal rendelkező tíz százalék is alig tud (átlagosan) több jövedelmet realizálni, mint amennyit az eurózóna legkevésbé vagyonos húsz százaléka. Még a középmezőnybe sem férnek be.
Ebben a helyzetben, amikor nem pusztán a szegények, a nélkülözők, a nincstelenek vannak vagyoni és jövedelmi viszonyaikat tekintve fényévekre az eurót használó országok azonos helyzetű háztartásainak vagyoni és jövedelemi helyzetétől, de a leggazdagabb és legmagasabb jövedelmű hazai háztartások lemaradása is jókora, kevésbé tűnik megalapozottnak a „Magyarország erősödik” jelszó.
Populista hajlamaink okán szerettük volna politikusaink nettó vagyonát összehasonlítani a hazai háztartási átlagokkal és a nemzetközi adatokkal, sajnos azonban a képviselői vagyonnyilatkozatokban megadott reáleszközök (ingatlanok, ingóságok) mellett nem szerepelnek értékbecslések, így a nettó vagyon kiszámítása lehetetlen.
Kattints és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
A siralmas vagyoni és jövedelmi helyzet magyarázata nem könnyű. Majd’ 50 év kommunizmus-szocializmus után eleve hátrányos helyzetből indultunk a nyolcvanas évek végén. De nem is az a gond a jelen állapottal, hogy az átlaghoz vagy a háztartási átlagokhoz képest jelentős lemaradásunk van, hanem az, hogy azoknál a „kollégáknál” is rosszabbul állunk, ahol szintén hátrány a negyvensok év magántulajdon és piacgazdaság nélküliség.
A nehezen emészthető tapasztalás a lengyel, a szlovák, a szlovén, az észt háztartások vagyoni és jövedelmi „jóléte” a hazai állapotokhoz képest. Különösen, ha a nyolcvanas évek magyarországi relatív jólétére és gazdagságára gondolunk, szemben például az akkor szükségállapotban vergődő Lengyelország vagy a kevésbé szabad és piacosodott Csehszlovákia helyzetével. Ebben az írásban nincs mód a megfejtésre, csupán jelezni szeretném, hogy míg Szlovénia és Észtország esetében lehet magyarázat a kis gazdaságok gravitálásának hatása a szomszédos nagyobbakhoz (Olaszország, Finnország, Svédország), addig a szlovák vagy a lengyel fejlődés nem magyarázható pusztán külső okokkal.
A lengyel és a szlovák állapottal összevetve a hazai viszonyokat, a magyar út egészen elhibázottnak tűnik. A rendszerváltás politikai értelemben vett felemás mivolta (a régi elit és az új elit összefonódása), vagy a külföldi tőke furcsa jelenléte (duális gazdasági szerkezet), a politikai elit inkompetenciája (elvesztegetett évek) és a társadalom megosztottsága – sok oka lehet annak, hogy egy ideje lassabban gyarapodunk, fejlődünk, mint a környék (volt szocialista) lakói.
Nyilván botorság lenne egyetlen okot kiemelni a sok közül, ám egy ábrát mindenképpen érdemes! Az alábbi grafikon azt mutatja, hogy a kétezres évek eleji magasabb átlagos „jólétű” évei után hogyan húz el mellettünk előbb Szlovákia 2006 körül, majd Lengyelország 2009-ben. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem változása, pontosabban hazai stagnálása jól mutatja, hogy a kétezres évek eleje után a hazai gazdaság nem tudott és azóta sem tud elrugaszkodni, lendületet venni.
Az elmaradt reformok, a gazdasági szerkezet átalakításának hiánya, a humán tőke romlása, a versenyképesség csökkenése stb. mind okai az egy helyben toporgásnak. Ugyanakkor talán maguk is tünetek egyben. Tünetei a rendszerváltás kudarcának.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
