Eszter 2005-ben költözött össze Zsolttal, nem sokkal ezután született kisfiuk. A férfi a kezdetektől bántalmazó volt, Eszter azután menekült el előle, amikor egy egész éjszakán át verte. A bántalmazó, alkohol- és drogfüggő, bűnöző férfi minden különösebb nehézség nélkül megkapta az akkor még óvodás kisfia feletti szülői felügyeleti jogot, mivel ő maradt a gyermekkel az anya saját lakásában, miután a nőt, annak másik gyermekével együtt, a lakásból kiverte. A történet második részét közöljük, első részét itt olvashatják.

A különélő szülő kötelező tájékoztatása

Kb. egy hónappal Zsolt és a kisfiú hazautazása után Eszter hosszú levélben fordult a kerületi gyámhivatalhoz. Azt kéri, hogy tudassák vele, hol lakik a gyermeke, egyáltalán megvan-e még, hová jár, jár-e iskolába, és hogyan vehetné fel vele rendszeresen a kapcsolatot. Eszter felkészült: tudatában van annak, hogy az apának kötelessége tájékoztatni őt a gyermek lakóhelyéről, iskolájáról, iskolai előmeneteléről, egészségi állapotáról stb. Joga van a kapcsolattartáshoz. Levelében leírja, hogy a kapcsolattartás megkönnyítése érdekében működő, kredittel feltöltött telefont adott a kisfiának, de a telefon nem csöng ki. Az apát is hiába hívja. Nem tudja, hol vannak, mi van velük, azt se tudja, élnek-e egyáltalán. Eszter jelzi, hogy fordult ő már mindenkihez: a családsegítő szolgálat szakmai vezetőjéhez, a minisztérium illetékes munkatársához, a rendőrséghez is, de mindenütt azt a választ kapta, hogy a kerületi gyámhivatal az illetékes.

A törvény szerint a külön élő szülőt a gondozó szülővel élő gyermekével „folyamatos” és „időszakos” kapcsolattartás illeti meg. Ezekről a szülői felügyeleti jogról döntő bíró határoz ítélete részeként. Mivel azonban Eszter külföldön él, értelemszerű, hogy az ún. folyamatos (heti rendszerességgel ismétlődő) kapcsolattartást telefonos, internetes kapcsolattartással kell majd helyettesíteni. Eszter tehát arra kéri a gyámhivatalt, hogy a megváltozott körülményeknek megfelelően szabályozza újra a kapcsolattartást, de azt is kéri, hogy vegyék védelembe a gyermeket, mivel:

1. az apa akadályozza a kapcsolattartást,
2. nem tájékoztatja az anyát a gyermekkel összefüggő információkról,
3. nem működik együtt az anyával,
4. felelőtlenül összevissza rángatja országok között a gyermeket,
5. bizonyítottan drog- és alkoholfüggő,
6. a gyermeket Eszter, az anya és Réka, a testvére ellen neveli, manipulálja, zsarolási eszközként használja fel.

A gyámhatóság nem méltóztatott érdemben válaszolni erre a levélre. Még a családsegítő szolgálat munkatársai is csak közel egy év múlva kapták meg Eszter 12 oldalas, a helyzetét részletesen ismertető levelét a gyámhatóságtól. Mint sokkal később magától a gyámügyi osztályvezetőtől megtudtuk, az együttműködés kötelezettsége csak a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjait terheli, és mivel maga a gyámhatóság nem tagja, hanem feje a gyermekvédelmi jelzőrendszernek, ők – szerintük – nem voltak kötelesek átküldeni a rendelkezésükre álló információkat a család- és gyermekjóléti központnak.

A különélő szülő kötelező tájékoztatása tehát a felelős szervek egymásra mutogatása közepette, valójában az apának nyújtott egyöntetű, bár hallgatólagos támogatásuk következtében elmaradt, a vonatkozó információkat Eszter – bármennyit hadakozott is a jogai védelmében – csak véletlen hibákból, elszólásokból szedte végül össze.

A folyamatos kapcsolattartás

Közben a telefonos kapcsolat részlegesen helyreállt. Anya és kisfia időnként tudtak beszélni. Az apa pedig rájött, hogy a bántalmazás számára milyen remek alkalom is a telefonos, skype-os kapcsolattartás. Először is akkor beszél, amikor akar, akkor engedi beszélni a fiát, amikor akarja, azt mond közben, amit akar, úgy fenyegeti és gyalázza az anyát és lányát, ahogy akarja.

Tudni kell, hogy Eszter telefonja nem alkalmas arra, hogy automatikusan rögzítse a beszélgetéseket. Ezért csak akkor készült a telefonbeszélgetésekről hangfelvétel – amire Eszter egyébként minden esetben fel is hívta Zsolt figyelmét –, amikor Eszternek alkalma volt a hangfelvevőt is odakészíteni.

Így is tucatszám vannak felvett telefonbeszélgetések 2015-ből és 2016-ból. Ezek közül több –  hangzó és leírt  változatban be- és feljelentések mellékleteként – a Budapest […] Kerületi Rendőrkapitányság, a […] Kerületi Család- és Gyermekjóléti Központ, valamint a Gyámhivatal rendelkezésére áll. Egy (azaz 1) 2015 nyarán fölvett beszélgetés alapján („Azt hiszed a 43-as szám alatt biztonságban vagy, te barom?”, ,,250 méterről kilövetem mindkettőtöket, 500 font”, ,,amikor átmegy rajtuk az autó és elromlik, azt úgy hívják, hogy cserbenhagyásos gázolás”, ,,majd niggernek fizetek, megcsinálja”) a Budapesti […]. Kerületi Ügyészség zaklatás bűncselekménye miatt vádat emelt Zsolt ellen, amit azonnal két évre el is halasztott, büntetlen előéletére és a javulás lehetőségére hivatkozva. A többi sok-sok felvétellel semmi nem történt.

A hangfelvételek alapján elmondható, hogy Zsolt soha nem hagyta Esztert és a kisfiút, vagy a két testvért egymással nyugodtan beszélni. Mindig, minden esetben agresszívan, kontrolláló módon szólt bele, utasítgatta a gyermeket, hogy mit meséljen el, miről számoljon be, mit mutasson meg. De legtöbbször a kisfiú nem vagy alig hallható a felvételeken – csak a háttérben, csak szólongatva az apját, hogy hagyja már abba, csak zokogva, sírva, sikítva… –: mert Zsolt a legdurvább és legtrágárabb szavak kíséretében rendszeresen súlyosan, életveszélyesen fenyegeti és gyalázza Esztert.

Zsolt szinte minden alkalommal elmondja, hogy ha ő hivatalosan nem is mehet Angliába, mivel távoltartás van ellene érvényben, majd kimegy más néven, és „ha Kis Tamás szájbabasz téged, az se érdekel? Ha valaki kimegy és szájbabasz egy sarkon és utána elás téged… Meg fogsz dögleni, megdöglesz, te faszszopó kurva, megdöglesz.”

Faszszopó kurva, majomgeci, buzi, lepcses, csövesbuzi stb. Így beszél Zsolt Eszterrel azon beszélgetések során, amikor neki egyébként nem is szabadna se Eszterrel, se a kislányával beszélnie, mert tőlük távol van tartva. Ellenben a két gyermek ezt hallgatja minden egyes alkalommal. Zsolt ezen az úton igyekszik elérni, hogy – mint korábban már nem egyszer – Eszter fogadja vissza őt, találkozzanak személyesen (együtt megsértve a brit bíróság határozatát), éljenek megint együtt. Ha viszont Eszter erre nem hajlandó, ha CSAK a gyereket akarja látni, akkor viszont nem fogja látni és kész. És ebben számíthat a magyar gyermekvédelem minden szervére, a rendőrségre, ügyészségre, bíróságra. Pedig a hatályos magyar jogszabályok szerint ez a magatartás – a kapcsolattartás akadályozása, az anya gyalázása és életveszélyes fenyegetése, telefonon, interneten történő zaklatása, mindez a gyermekek szeme láttára, füle hallatára – nem csak hogy elegendő ok a szülői felügyeleti jog megváltoztatására, hanem a Btk-ba ütköző bűncselekmény is egyben: zaklatás, életveszélyes fenyegetés, kiskorú veszélyeztetése.

A kerületi Család- és Gyermekjóléti Központ, a Budapest […] kerületi gyámhatóság, valamint az apa hamis címe miatt mindvégig illetékes B. Megyei Kormányhivatal Gyámügyi Osztálya, a kerületi Ügyészség és Rendőrkapitányság másfél éven keresztül a füle botját se mozgatja.

2015 szilveszter délutánján pedig a két gyermek, a kislány az anyjával Angliában, a kisfiú az apjával Magyarországon az alábbi beszélgetést hallgatja:

„Zs. Te kicsinálsz most minket, rohadjál el. Hallod, én hívok most egy taxit, én kimegyek Londonba. Találkozunk?
E. Nem megyünk föl Londonba.
Zs. Te falusi kurva. Haha. Akkor lemenjek East Mallingba, he? Onnan ki vagyok tiltva 2019-ig, bazdmeg.
E. Bizony. 20. 2020-ig.
Zs. Hát így van. De Rochesterből nem vagyok kitiltva, azt ne feledd.
E. Oda mehetsz, az a te dolgod.
Zs. Hát nem akarsz találkozni a gyerekeddel?
E. Hát azt majd az itteni családsegítő megszervezi.
Zs. Az ottani????Háháháhá
E. Nem jöhetsz a közelembe. Mit nevetsz? Mit nem értesz ezen?
Zs. Én azt mondom most neked, hogy kimenjek most?
E. Hát gyere!
Zs. Na mikor találkozunk Londonban?
E. Én nem megyek föl Londonba, én nem találkozom veled, mert itt érvényes a távoltartás. Még öt év. Letelt összesen 8 hónap. Nem több.
Zs. Sajnálni tudlak.
E. Hát akkor sajnáljál.
Zs. Ha te nem akarod a gyerekeddel…
E. Jó, ne forgassál már ember. Ezen már túlvagyunk. Itt forgatsz…Ne forgassál már: ez gagyi. Régi játszma már…
Zs. Én egy ilyen régimódi pali vagyok én. Nem baj, nekem nem kellett elmennem külföldre, hogy pénzem legyen. Te meg itt rendőrséggel köröztetsz engem!
E. Nem érdekel, hogy mi a bajod. Nem érdekel, mit mondasz. Nem is beszélgethetünk. Miért beszélgetsz velem? A gyerekkel beszélgethetünk. Ennyi.
Zs. Na most ezért a viselkedésedért tudod, mennyit kapsz? Majd amikor ki leszel kötözve az erdőbe. A kis picsád szét lesz tárva. Szétvagdosom a kis punádat. Akkor majd jól fogod érezni magad? Akkor is így fogsz beszélni?”

Mindeközben II.

2015 nyarán Zsolt egy szép napon villamoson utazva a kisfiával, összetűzésbe keveredett egy idegen férfival, s azt a „véletlenül épp nála lévő” sokkolóval eszméletlenre verte. (Ez körülbelül ugyanakkor történik, amikor a kerületi ügyészség a zaklatás vádját – a vélhető jó magaviseletre és büntetlen előéletre tekintettel – két évre elhalasztja.) 8 napon túl gyógyuló, súlyos testi sértés. A gyermek üvöltve sírt, a járókelők nyugtatták. Valami még történhetett ott, mert Zsolt ellen a rendőrség felfegyverkezve elkövetett rablás kísérlete és – mivel a gyermek jelenlétében zajlott az egész – kiskorú veszélyeztetése miatt indított eljárást 2015 novemberében. (Az ügyészség a zaklatási vádat ekkor sem élesztette fel.) A rendőrség igazságügyi pszichológus szakértőt is igénybe vett, s az ő 2016. januári vizsgálatának eredményei alapján védelembevételi javaslattal élt a gyámhivatal felé.

Itt ki kell emelnünk, hogy a bűncselekmény 2015 nyarán történt. Az anya ügyvédjén keresztül már az ősszel kérte a kisfiú védelembe vételét a kapcsolattartás akadályozása és az apa állandó zaklató, fenyegető magatartására tekintettel. Egy ideiglenes megelőző távoltartási határozat is született ebben az időben emiatt. (Persze a magyar távoltartás nem említhető egy lapon az angol távoltartással. Az életveszélyes fenyegetésért, ami miatt az ügyészség utóbb vádat is emelt (majd halasztott) Zsolt ellen zaklatás címén, a rendőrség 72 órányi távoltartást rendelhetett el. De: ez is valami.)

A védelembevételi tárgyaláson a gyermekvédelem szerveinek munkatársai egyértelműen az apa mellett álltak, őt vigasztalgatták, nyugtatgatták, dicsérgették, hogy ő milyen jó apa, és nem kell nyugtalankodnia azért, mert Eszter ügyvédnője (akit Zsolt egy dührohamában kis híján lefejelt, úgy kellett a nőt kimenteni a teremből) szerint az apa akadályozza a kapcsolattartást. S-né M. Andrea családgondozó azzal csitította a feldúlt apát, hogy az ügyvédnő csak azért beszél ilyen „képtelenségeket”, mert őt ezért fizetik. (Ja, hogy ingyen látta el Eszter képviseletét? Pardon.)

A védelembevételre azonban végül mégiscsak sor került, immár a rendőrség kezdeményezésére. Közben, mint látni fogjuk, a nyári után további két időszakos kapcsolattartás – az őszi és a téli – hiúsult meg. A védelembevételi határozat amellett, hogy tárgyalja az apa impulzív viselkedését, kitér a kapcsolattartás biztosításának a fontosságára is. A kerületi Kormányhivatal Gyámügyi Osztályának védelembevételi határozata Zsoltot „indulatkezelési tréningen” való részvételre utasította. Hogy oda ne rohanjunk.

(Ugye nem kell mondanunk, hogy Zsolt ez után nem vett részt semmiféle tréningen. Az együttműködés megtagadása, a védelembevételi határozat be nem tartása a következő 8 hónap során semmiféle lépésre nem sarkallja a magyar gyermek férfivédelem intézményrendszerét.)

Az időszakos kapcsolattartás

A nyári „időszakos” (vagyis négy hetes, nyaralásra is alkalmas) láthatást Zsolt úgy fúrta meg, hogy telefonon megbeszélte Eszterrel, hogy nem a bírói ítéletben szereplő július 1–28. közötti négy hétben viheti el a gyereket, hanem az anya kérésének megfelelően augusztusban. Majd, amikor Eszter augusztus elején megérkezett a gyermekért, letagadta, hogy mást beszéltek meg, és nem adta a gyereket mondván, hogy elkéstél, nem most volt kapcsolattartásod.

Ősszel egyszerűen nem adta a gyereket és télen ugyancsak nem adta a gyereket. Volt hívva rendőr, mentünk tanúnak: de mindez semmit nem ért: Zsolt nem adta és kész. A rendőrök pedig a vállukat vonogatták. Ők nem erőszakszervezet, hogy érvényt szerezzenek bárminő jogoknak.

A kapcsolattartás akadályozása bűncselekmény megállapításához  arra van szükség, hogy a gyermekvédelmi hatóság a gyermeket gondozó, a különélő szülővel való kapcsolatot nem biztosító szülőt előbb felhívja a kötelességére, azután meg is bírságolja a mulasztása miatt. Ha ezek a momentumok elmaradnak, a tényállást, akárhányszor hiúsul is meg a kapcsolattartás a valóságban, nem lehet megállapítani.

Egy hamis okirat

A lakcímkártya okirat. Zsolt lakcímkártyáján állandó lakóhelyként egy távoli vidéki lakcím szerepel. Zsolt még évekkel Eszterrel való megismerkedése előtt lakhatott ott valamikor, aztán ez maradt a címe. Ez azért fontos, mert a kapcsolattartás ügyében a gyermeket gondozó szülő állandó lakóhelye szerinti gyámhatóság az illetékes, mivel ezeket az ügyeket többnyire személyesen kell intézni. Ez a szabály azt a célt szolgálja, hogy az ügyintéző lehetőleg személyesen ismerhesse a feleket és a gyermeket, hogy holmi manipulációval ne lehessen félrevezetni. De mi hiába jeleztük majdnem két éven keresztül a legkülönbözőbb hatóságoknak, hogy ez az apró hiba súlyos hátrányt jelent az anyának, aki nem hogy Budapesttől több órányi távolságra lévő városban nem, de még Magyarországon se lakik, s neki külön nehézség az illetékes B. Megyei Kormányhivatal Gyámügyi Osztályára személyesen ellátogatni, valahányszor intéznivalója akad ott, márpedig sokszor akad, mert a kapcsolattartások rendre elmaradnak.

A B. megyei Kormányhivatal Gyámügyi Osztályának ügyintézője, Dr. Sch. Péter azonban rendíthetetlenül intézte a számára ismeretlen szülőpár konfliktusának rendezését, hamis okirattól nem zavartatta magát: az végül is nem az ő területe. A nyári kapcsolattartás elmaradása miatt így hát – Eszter kérését elutasítva – az anya hibáját állapította meg (nem vette figyelembe, hogy telefonon megegyeztek, az apának hitt, aki tagadta ezt), az őszi kapcsolattartás meghiúsulásának elbírálása céljából pedig december 28-ra hirdetett tárgyalást az irodájába.

Ám Eszter, ezúttal a repülőnél olcsóbb közlekedési eszközzel, telekocsival érkezett, s az érkezés jelentős csúszást szenvedett, vagyis ki volt zárva, hogy időben ott legyen a távoli vidéki városban. Zsolt pedig el se indult. Ő aztán tényleg minek? Így aztán az őszi kapcsolattartás meghiúsításáért sem mondhatták ki az apa „önhibáját”, mivel a tárgyalás az anya távolmaradása miatt maradt el. Dr. Sch. pedig nem látott lehetőséget arra, hogy egy más időpontban próbálkozzék újabb tárgyalási nap kitűzésével.

Eszter tehát – nyári, őszi és téli szünet – már harmadszor utazott vissza Angliába úgy, hogy nem láthatta a fiát.

De a gyermekvédelem férfivédelem gépezete nem pihent. Dr. Sch., a B. megyei gyámügyi ügyintéző ezúttal levélben kért állásfoglalást a Budapesti […] Kerületi Család- és Gyermekjóléti Központtól, hogy mitévő is legyen, hogyan szabályozza hát az anya és gyermeke kapcsolattartását. És a családgondozó S-né M. Andrea ismét remekelt:

„Az apa kérése és az én meglátásom is az, hogy az ellenőrzött kapcsolat tartás a gyermek szempontjából szükséges lenne.

Indoklás: Az anya és az apa közti múltból fakadó konfliktusok bármikor tettlegességig fajulhat, ami veszélyezteti a gyermeket. A szülők közti kommunikáció is agresszív, nem tudják magukat a gyermek jelenlétében sem megfelelően kontrollálni. Az apa elmondása szerint a gyermek sem akar már beszélni az anyjával, mert állandóan szidalmazza az apát. Mivel anya külföldön él, így Bence február óta nem találkozott anyjával, ami azt eredményezi, hogy az ott megélt események miatt szorong, így az intézményes keretek között történő kapcsolat tartás oldaná a szorongásokat, így nyugodt biztonságos, segitett keretek között találkozhatna anya és Bence.”

Elemezzük a szöveget.

1. Az apa szeretné, javasolja, hogy ellenőrzött kapcsolattartás legyen. Ezt semmilyen törvényes indok nem támasztja alá. Az ellenőrzött kapcsolattartás intézménye ugyanis arra szolgál, hogy ha az egyik szülő a gyermekét veszélyeztető magatartást tanúsít, akkor se kelljen TELJESEN megszakítani a kapcsolatot szülő és gyermeke között. Ez az anya soha semmilyen mégoly vele ellenséges szerv vagy hatóság szerint sem veszélyeztette soha a gyermeket. Ezzel szemben az apa igen, bár a legfőbb veszélyeztetést, azt, hogy az anyát verte, s végül elkergette, semelyik hatóság nem vette figyelembe, de azért távoltartás két országban is született ellene, s épp a most elemzett dokumentummal egy időben a rendőrség és az anya is kéri a gyerek védelembe vételét az apa veszélyeztető magatartása miatt.
2. A szülők közötti megoldatlan konfliktus a továbbiakban is bármikor tettlegességbe torkollhat, magyaráz rendkívüli éleselméjűséggel S-né. Ezért kell az anyát felügyelt kapcsolattartás keretében korlátozni. Bocsánat: ki vert kit?
3. A szülők közötti kommunikáció agresszív. Ki agresszív kivel? Ki kapott távoltartást fenyegetőzés és zaklatás miatt? Ki ellen indított az ügyészség zaklatás miatt vádat? Eszter ellen? Ő lenne az agresszív? Miért őt kell felügyelt kapcsolattartással sújtani?
4. Az apa azt mondja, hogy a gyerek nem akar az anyjával találkozni, mert az őt, az apát folyton szidja. Ő ezt mondja, tehát igaz. Érdekes, amikor ugyancsak S-nénak Eszter panaszolta azt, hogy Zsolt megverte őt, és el kellett otthonról menekülnie, akkor bezzeg nem hitte el. Sőt, mint emlékezhetünk, akkor is ellenőrzött kapcsolattartást engedélyezett csak az anyának, de akkor egyenesen az apa ellenőrzése alá helyezte őt, hadd tanuljon rendet az a beste.
5. A gyerek azért szorong az ott megélt események miatt, mert az anya külföldön él. Nem ám azért, mert az apja totál beállva a szeme láttára verte péppé és erőszakolta meg az anyját (emiatt hozott öt éves távoltartást a brit bíróság az apa ellen). Nem. Nem is azért, mert az apja túszaként hol ide, hol oda sodródott, lakásról lakásra, országról országra, majd megint vissza, megint lakásról lakásra. És nem is azért, mert évek óta mást se hallgatott, csak azt, hogy az apja micsoda égbekiáltó ocsmányságokat mond az édesanyjára. Hanem mert VALAMIÉRT már rég nem találkoztak, s így ezt a szorongást átmenetileg ellenőrzött, biztonságos keretek között lehetne oldani majd.

Ez a kis szöveg önmagában is pont elegendő lenne arra, hogy etikai és szakmai okokból ezt a családgondozót eltiltsák a pályáról. Súlyosbítja azonban a helyzetet, hogy javaslatát a Család- és Gyermekjóléti Központ vezetői támogatták, és a határozathozatalban illetékes B. Megyei Kormányhivatal Gyámügyi Osztályának felelős ügyintézője, Dr. Sch. Péter – annak ellenére, hogy az anya hosszú, jogszabályi hivatkozásokkal bőségesen teletűzdelt tájékoztató levélben bizonyítékokat is felvonultatva cáfolta az apa és S-né hazugságait –, maradéktalanul belefoglalta a határozatába.

Már megvolt a repülőjegy. Eszter két hétre jött kislányával együtt Budapestre. Ez alatt a két hét alatt kettő alkalommal két-két órát: az első és a második hét szombatján 12-től 2-ig a gyermekjóléti szolgálat helyiségében figyelő szakmai szemek kereszttüzében együtt lehettek a kisfiúval.

Szégyen.

Eszter boldog volt, hogy láthatja a kisfiát. Akkor már TÖBB, MINT EGY ÉV telt el úgy, hogy nem találkozhattak. A találkozások – minthogy anya és gyermeke között megalapozott, mély és tényleg szeretetteli a kapcsolat – remekül sikerültek. A felügyelők elégedett jelentéseket írtak feletteseiknek.

Eszter abban bízott – és az időközben leváltott S-né helyébe lépett új esetmenedzser is ezzel biztatta –, hogy a tavaszi szünetben bevált felügyelt kapcsolattartásra tekintettel a nyári szünetben már tényleg elmehet nyaralni a gyermekeivel végre.

És az új felállásban már más hangon fogalmazódott meg a B. megyei illetékesnek szóló javaslat is, aminek következtében Dr. Sch. július 13-tól 28-ig a Magyarországon belül történő [1]elvitel jogával rendezte a nyári időszaki kapcsolattartást Eszter és a kisfiú között. A határozat dátuma: 2016. július 8. Fellebbezni a határozat közlésétől számított 15 napig lehetett.

Ez azt jelentette, hogy a határozat egyszerűen NEM EMELKEDHETETT JOGERŐRE.

Zsolt természetesen nem adta a gyereket. Miért is adta volna egy nem jogerős fecnire?

A család- és Gyermekjóléti Központ ezért ismét két hétvégén két-két órában felügyelt kapcsolattartást rendelt el, arra hivatkozva, hogy akkor ezek szerint az előző tanítási szünetre hozott gyámhatósági határozat marad érvényben. Eszter tehát újabb kétszer két órára láthatta a gyermekét. Közte egy hét szünet.

Szégyen.

Az őszi tanítási szünetre vonatkozó határozatát Dr. Sch. ezúttal időben meghozta: Eszter 2016. október 28-án a Családsegítő központ helyiségében veheti át kisfiát Magyarországon belüli üdülés céljából, és ugyanott november 3-án kell visszaadnia. De már késő volt.

A szökés

Innentől elég röviden ismertetni a tényeket.

2016. október 13-án gyermekvédelmi jelzésünkre (amelyben riasztjuk a Család- és Gyermekjóléti Központ vezetőjét, hogy Zsolt el fog szökni a gyerekkel, mert ezzel fenyeget immár nyomatékosan, és mert nem tudja a továbbiakban fenntartani az albérletét, munkája, keresete sincs, szorul a nyakán a büntetőeljárások hurka) a Központ családgondozója meglátogatja Zsoltot és örömmel konstatálja, hogy nincsenek becsomagolt bőröndök a lakásban, tehát nem mennek el.

Másnap, október 14-én Zsolt telefonon közli Eszterrel, hogy Romániában vannak.

Következő nap telefonál, hogy Brnóba, egy Western Union fiókba küldjön neki pénzt. Közben tucatszám zaklató hívások, sms-ek. A gyermek belesír a telefonba, hogy fázik és éhes.

A következő napok és hetek során mind a családsegítő vezetői, mind pedig a rendőrnyomozó beszélnek telefonon a férfival. Egyszer azt mondja, csak üdülnek (őszi szünet – jogerős gyámhatósági döntés arról, hogy a gyerek az anyával kell legyen: kit érdekel?), máskor azt mondja, hogy az édesanyja sírját ápolják épp, megint máskor azt, hogy épp Németország felé tartanak, turistáskodnak. Esztert folyamatosan hívja, zaklatja sms-ekkel, gyalázza, fenyegeti, ócsárolja. Jelenti, hogy a közelben van, hogy távol van, hogy jön, hogy megy. Bence néha pár másodpercig elcsipoghatja, hogy igen, jól vagyok, de aztán az apja kinyomja a telefont.

A rendőrség három hét után adja ki a körözést[2], de csak Zsolt ellen, előbb kiskorú veszélyeztetése miatt, amit később átjavítanak rablásra. Optimizmusra azonban semmi ok: a nyilvános körözésből nem következik az, hogy a rendőrség bekérné a mobilszolgáltatótól a cellainformációt. Vagyis azt, hogy hol tartózkodik a telefon (és a gazdája). Ez egy pár másodperces munka, kb. 1000 Ft közpénzt kell lecsengetni érte. De nem, és nem.

A gyermeket nem keresik.

Közben egy magánnyomozó baráti szívességből kutakodva arra jut, hogy Zsolt és a gyermek ismét Magyarországon vannak, megadja tartózkodási helyüket Eszternek, ő továbbítja a rendőrségnek.

A rendőrség nem ellenőrzi az információt.

A rendőrség mint gondatlan elkövető, maga is részt vesz a kiskorú veszélyeztetésében.

Eszter telefonál a kerületi Kapitányság Vizsgálati Osztályára. Szeretné tudni, hogy 8 héttel a gyermeke eltűnése után mit tervez a tisztelt rendőrség csinálni az ügyben? A Vizsgálati Osztályt vezető rendőr-őrnagy indignáltan megkérdezi Esztertől, hogy egyáltalán mit akar? Hát van neki szülői felügyeleti joga? Nincs. Akkor meg mi köze ahhoz, hogy mi van azzal a gyerekkel?

***

Azóta eltelt újabb három hét. Eszter kisfia ma 11 hete nincs meg. Iskolába nem jár, barátaival nem találkozhat, legálisan orvoshoz nem vihető, anyját és nővérét nem láthatja.

Ellenben folyamatosan tanúja édesapja drogos, alkoholista, szükségszerűen törvényen kívüli életmódjának, naponta hallgatja apja mocskos szidalmait, életveszélyes fenyegetőzéseit, amelyeket éjjel-nappal, amikor csak eszébe jut, telefonon az édesanyjára zúdít.

Az illetékes gyámhivatalok nem adják ki a határozatot a szülői felügyeleti jog ideiglenes áthelyezéséről az anyához, a rendőrség pedig, mivel a gyermek a még mindig jogerős bírói döntés következtében a MEGFELELŐ helyen, az apánál van, nem keresi a gyermeket – jó helyen van az. A bíróság pedig ugyancsak elutasította az anya sürgősség iránti kérelmét, mondván, hogy nem lát különösebb okot arra, hogy a sok egyéb ügy közül éppen ezt vegye soron kívül előre.

Végtére is igazuk van. Ha majd egyszer elkapják az apát, és a gyermeket pár havi nevelőotthoni aszalás után visszaszolgáltatják az anyjának: nem az ő dolguk lesz a rettenetes traumákból kigyógyítani, nem nekik kell a rémálmait hallgatni, nem nekik kell a normális életbe, a társadalomba való visszaintegrálásával bíbelődni. Végül is hová siessenek?

***

A fülemben visszhangzik Zsolt kábszeres hangja az egyik telefonbeszélgetésből:

„…annak örülj, hogy megszülhetted a gyerekemet, te csöves. Örülj neki, hogy tizenkét órán keresztül vajúdhattál a kisfiammal…”

Utóhang

Végig követve Eszter és Zsolt történetét, hüledezve a gyermekvédelemnek csúfolt szisztéma döbbenetes baklövésein, rosszindulatán, tévedésein, félrenyúlásain, vakságán, süketségén, fölvetődik a kérdés: mi ez az egész?

Véletlennel, egyedi esettel állunk szemben, vagy rendszerhibával? A szociális szakembereknek kőből volna a szíve? Esetleg a bírákkal, jogászokkal, pszichológusokkal, rendőrökkel együtt le vannak fizetve? Mindenki? Mindenütt? Vagy csak ők, ennek a konkrét esetnek a szereplői?

Netán egy ördög járkál közöttünk, és mindenkinek meghúzza a fülét, ha véletlenül igazságosan vagy törvényesen kezdene viselkedni?

Mi ez az egész?

Zsolt egy teljesen közönséges, nem túl intelligens, nem túl cizellált bántalmazó férfi, aki – mint megannyi társa – mindent egy lapra tett föl: kell egy nő, akire támaszkodva szabadon és kényelmesen ellébecoljon az életben.

Élettervének – s ebben nincs egyedül – elengedhetetlen alkatrésze a nő, az ő saját tulajdon nője, aki dolgozik érte, aki biztosítja számára a lakást és a legfontosabbakhoz szükséges pénzbevételt, aki ellátja, szolgálja őt, gondoskodik róla, és aki – lehetőleg egy, esetleg több gyerekkel – szorosan hozzá van kötve, hogy meg ne tudjon szökni, mert nélküle kivihetetlen a terv.

Ez az, amit a környezet szerelemnek, szeretetnek, mi több, családi összetartásnak értelmez. Ez a „ragaszkodás”, ez a „kötődés”, ez a fontosság-tulajdonítás (kívülről így néz ki, ilyennek mutatja be a manipulatív őstehetség: a bántalmazó), ez az, amitől bepárásodik a szem, elhomályosul a tekintet, s a nagy megilletődöttségtől remegő kezek írnak alá válogatott jogtiprásokat.

Pedig egy működő gyermekvédelemhez nem széplelkek, hanem tudós fők kellenek. Nem nagy érzések, hanem protokoll. Nem meghatódás, hanem átlátható, ellenőrzött, mindenki számára követhető eljárásrend. Szakmaközi együttműködés szigorú felelősségi rendben. Valamint rendszeres képzés, önképzés, élethosszig tartó tanulás, kritika, tapasztalatcsere, elemzés, értékelés, nyitottság. A nemzetközi szakirodalom ismerete és alkalmazása.

Szappanoperán és bulvárpszichológián felnőtt társadalmunk azonban – benne az igazságszolgáltatás, a szociális szakma, a gyermekvédelem és a rendészet munkásai – élvezettel ringatja magát a romantikus szülői szeretethez fűzött csöpögős illúziókban. Amikor például a védelembevételi tárgyaláson a mi történetünk Zsoltja feldúltan tépi fel az ingét, hogy megmutassa, mi is az igaz atyai szeretet, hadd lássa mindenki „imádott” (de azért az anyjától gondosan elzárt) gyermekének a mellére tetovált életnagyságú képét, az ellátórendszer tagjai egy emberként könnyeiket törölgetik, ahelyett, hogy borzadva kiáltanának fel:

Úristen, és mi erre bíztunk egy gyereket?

[1]Nem állhatjuk meg, hogy megjegyezzük: a különélő szülővel való kapcsolattartás jogát a törvény úgy szabályozza, hogy az időszakos kapcsolattartás (nyári-téli-őszi-tavaszi szünet idején való hosszabb együttlét) során a különélő szülőnek joga van külföldre is elvinni a gyermeket. Dr. Sch. nagylelkű döntése tehát még mindig INDOKOLATLANUL JOGKORLÁTOZÓ a soha semmilyen jogsértést, szabályszegést, vagy bármilyen lényeges hibát el nem követett Eszterrel szemben.

[2]Zsolt ellen legalábbis 2015 óta büntetőeljárás van folyamatban. Az a bűncselekmény, amivel gyanúsítják (Btk. 365 § (1) a és (3) a, vagyis felfegyverkezve elkövetett rablás kísérlete és egyben kiskorú veszélyeztetése miatt), igen súlyos bűncselekménynek számít, 5-10 év börtönnel büntethető. Aki ellen ilyen súlyú bűncselekmény miatt eljárás folyik, az már három nap után köteles jelentkezni a rendőrségen, ha elhagyta a lakhelyét (nem csak akkor, ha máshová költözik, hanem akkor is, ha mondjuk nyaralni megy). Zsolt nem jelentkezett. A rendőrség nem lépett.

Betlen Anna

A cikk szerzője kutatóként, szakértőként évtizedek óta foglalkozik a nők helyzetével, jogaik védelmével. Számos cikket, tanulmányt jelentetett meg e tárgyban. Jelenleg önkéntes segítőként működik közre bántalmazott nők önsegítő csoportjaiban.

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához és fejlődéséhez 1000 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 356 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!