60 évvel ezelőtt, október 30-án történt a forradalom egyik legnehezebben megítélhető története, a Köztársaság téri pártház ostroma. A téren álló pártház bevételére érkező nemzetőrök és felkelők tűzharcba bocsátkoztak a teret védő ÁVH-s erőkkel és katonákkal. Elsőként hármójukat, a házból fehér zászlóval kilépő Mező Imrét, az MDP Katonai Bizottságának tagját és 2 katonatársát lelőtték, majd a ház elfoglalása után a kivezetett 25 fogolyból 9-et kivégeztek, testüket meggyalázták. Erről a történetről írt publicisztikát az Igazságba Szilvási Lajos író.
fotó: Nagy Gyula, Fortepan
Az Igazság Nagy Imre körének lapja volt, amelyet 1956. október 23-án alapítottak, és november 4-ig élt. A főszerkesztő Obersovszky Gyula 1990 után újraalapította, de a hírlapkiadó vállalat az Antal-kormány idején, a taxisblokád után megvonta tőlük a támogatást, így csődbe mentek.
Szilvási Lajos, a lenti publicisztika szerzője, író, újságíró volt, aki 1956 után csupán az Úttörő magazin olvasószerkesztőjeként kaphatott újságírói állást, de regényei megjelenhettek. 27 regényt írt, 8-at ebből külföldön is kiadtak.
Azért gondoltuk újraközölni a Köztársaság téri lincselésről szóló Szilvási-publicisztikát, mert ma is van relevanciája. A cikk arról beszél nekünk, mit jelent a forradalom, mit jelent, ha a düh és a gyűlölet a politikával találkozik, és hogy a politikai gyűlöletnek milyen örökségét hordozzuk. De talán megmutatja azt is, mennyire nem volt egységes 56-ban a forradalmi tábor.
Igazság: Ne lincselj! Gondolkozz! Tégy különbséget!
Gyűlöltük a fasizmust, bármilyen színre festette magát; gyűlöltük a hitleri banditákat, akik az ártatlan zsidókkal együtt meggyilkolták a nemzet olyan nagy hőseit is, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre. Gyűlöltük és gyűlöljük a vörös fasizmust, amelynek rákosista-sztálinista-péter-gáborista-farkasista vagy akármilyen direkció alatt működő kopói a legjobb magyar hazafiakat juttatták bitóra, börtönbe, kergették öngyilkosságba, tették fizikailag vagy szellemileg ronccsá. Gyűlöljük a sötétben meglapuló különféle fasisztákat, akik – felhasználva a forradalmi viharral együtt járó zavarokat – a nemzetet, népet tisztító tűz felett akarják sütögetni a maguk önnön pecsenyéjét.
Nehéz szétválasztani a jogos népharagot a felkelt sokaságba magukat befészkelő huligán elemektől. De szét kell választanunk e kettőt, ki kell rázni a forradalom rostáján a tiszta búzából az ocsút.
Tegnap lincseltek a városban. A falakon ragaszok jelentek meg ilyesféle szövegekkel; le a kommunistákkal, le a párttagokkal, irtsátok ki a kommunistákat. Az utcán vonuló tömeg mellé odalapulnak sötét figurák és suttogva közlik, rá-rámutatva egyik vagy másik házra: itt egy nagy kommunista lakik. Aztán a tömeg vagy hallgat rájuk, vagy nem…
A tiszta emberi észre, a józan gondolatra apellálunk! Gondolkozásra szólítunk fel benneteket, emberek! Úgy érezzük, hogy az Igazság, amely az első és legnehezebb óráktól a felkelt nép mellett állt, ávós fegyverekkel dacolva is harsogta az igazat, védte a forradalmat, terjesztette a felkelő szabadságharcosok igazát, megszerezte a jogot arra, hogy most gondolkodásra és még egyszer gondolkodásra szólítson fel minden igaz forradalmárt.
Mindenekelőtt emlékeztetnünk kell! Emlékeztetnünk arra, hogy a legnehezebb időkben, a legvadabb terror közepette is akadtak olyanok a pártban, akik – vállalva a veszélyt, bajba döntve saját magukat, kockáztatva nemcsak a saját, de családjuk biztonságát is – kiálltak a nyilvánosság elé, leleplezték a nép ellenségeit, lett légyenek azok a párt legfelsőbb vezetői is. Ezeket az embereket nem csak a pártból zárták ki, de állásukból is kirúgták, sőt börtönbe is vetették. Ők indították el azt az erjedési folyamatot, amelynek első eredménye Rákosi bukása lett, további fejleménye pedig az, hogy a felkelők soraiban, a fegyvertűzben ott hasaltak a küzdő fiatalság mellett és között párttagok is! Erről nem szabad elfeledkezni!
És emlékezzünk az 1944-45-ös ostrom napjaira, a nyilas időkre. A légóparancsnokokra, akik szintén suttogva vitték a magyar szabadság és függetlenség híveinek meg a bujkáló zsidóknak a nyakára a nyilas brávókat. Elég volt annyit mondani; ez zsidóbarát, ez az angol rádiót hallgatja, ez meg valamelyik ellenzéki párt tagja… Emlékeztek rá? És emlékeztek-e azokra, akik munkásokat vitettek el a bérkaszárnyákból, csupán azért, mert szociáldemokraták voltak, vagy egyszerűen szakszervezeti tagok?
A forradalom vámszedői ismét jelentkeznek. A fegyverdörgés napjaiban ők lapultak legjobban a lakás mélyén vagy a pincében, de most újra előbújtak és suttognak: Ebben a lakásban egy vörös lakik… ismerjétek fel a bujtogatókat! A forradalom és ők – tűz és víz!
Mi azt valljuk: bűnhődjön mindenki, aki bűnös! Bűnhődjenek az ÁVH besúgói, bűnhődjenek mindazok az ÁVH-sok, akik családokat tettek tönkre, s megteremtették a félelem világát! Bűnhődjenek azok a funkcionáriusok, akik elárulták a népet s a nemzet java helyett romlását segítették elő. Bűnhődjenek! Bűnhődjenek, de a forradalmi nép törvényszékei előtt, a nagy múltú magyar jog szellemében!
A forradalom a rendért és a törvény uralmáért, ezért a szabadságért robbant ki. Lincsbíró és az ÁVH-s hóhérok gyilkosságai ugyanazon a táptalajon élnek. A magyar forradalom igaz hívei éppúgy elítélik a lincset, mint elítélték és elsöpörték a rákosista-ávh fasizmust.
Minden bűnöst a törvény elé! – ez a forradalom parancsa. Az utca nem törvényszék! Leplezzétek le a múlt bűnöseit, adjátok át őket a karhatalomnak, s lökjétek ki magatok közül a lincsre uszítókat!
Saját magatok biztonságát, a forradalom nyugodt napjainak, az alkotó élet kivirágzásának alapját teremtitek meg ezzel!
Szilvási Lajos
IGAZSÁG, 1956. november 2.
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 297 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
