Az Egyesült Államok és az EU között tervezett szabadkereskedelmi egyezmény, a TTIP elvileg éppen meghalt vagy meghalni készül. Ez természetesen korántsem biztos, hogy így lesz, hiszen rengeteg hang próbálja menteni a menthetőt, de akkor is nagy dolog önmagában az, hogy egy olyan egyezménytervezet, amit támogatott mind az amerikai külügyminisztérium, mind az Európai Parlament, Bizottság és Tanács, ilyen lehetetlen helyzetbe került. Két évvel ezelőtt még senki sem gondolta volna, hogy ennyire sikertelen lesz a TTIP mint politikai projekt, hiszen a status quóból következett és annak a bebetonozását jelentette volna. Akkor miért romlott el minden? A válasz egyszerű: mert a TTIP egy olyan gondolati irányzat válasza egy releváns kérdésre, ami 2008-ban megbukott. Csak ez most lett nyilvánvaló mindenki számára.
Mi a jó kérdés?
Európa és az USA közös akarata a nemzetközi multilaterális kereskedelmi szervezetekben és nagy kereskedelmi egyezményrendszerekben, mint a GATT (General Agreements on Tarrifs and Trade), évtizedekig elegendő volt a világkereskedelem játékszabályainak megváltoztatására. Ma ez a világ, amikor ez a két központi szereplő meg tud egyezni a világkereskedelem meghatározó ügyeiben, már több mint húsz éve a múlté. Az EU szerepe a világkereskedelemben folyamatosan csökken, az utóbbi évtizedek a marginalizálódás különböző sebességbeli változásaival teltek, a folyamat iránya beállt. Természetes, hogy erre az EU-t formailag vezető szervek, mint a Bizottság, a Parlament és a Tanács választ próbálnak találni. Természetes, hogy az EU vezetésének feladata elősegíteni az EU polgárainak kijutását a világpiacra. Sőt megkockáztatom, hogy az amúgy katonailag és külpolitikailag közeli kapcsolatban lévő Egyesült Államokkal való közös kereskedelempolitika megerősítése a világkereskedelemben egy belátható lépés a felvázolt helyzetben.
Mi a rossz válasz?
Az teljességgel érthetetlen számomra, hogy ehhez hogyan jön a TTIP. Az érthetetlen, hogy ezekre a feltett kérdésekre miért az a válasz, hogy az Egyesült Államok, miután kereskedelmi partnerséget kötött a Kínán kívüli csendes-óceáni államokkal, a sajátjához hasonló szabályozásokat vár el az EU-tól.
Miért gondolja bárki is, hogy a természetvédelmi és munkajogi szabályozások gátolják a kétoldalú kereskedelem növekedését?
Ez ellen érv az is, hogy a kétoldalú kereskedelem eddigi történelmi növekedése akkor is folytatódott, amikor az EU-ban erősödtek az életfeltételeinket biztosító szabályozások, és utána is, amikor azokat elkezdték lebontani. Mindenesetre a Bizottság eddigi politikájából, az EU által eddig gyakorolt politikából ez következett. Az a logika, hogy a gazdaság jobb növekedése érdekében le kell bontani a szabályokat, le kell bontani a korlátozó tényezőket, bekövesedett az EU vezetéseibe, és ezt a politikát kívánták folytatni a kereskedelempolitikában is.
Ugyanis a TTIP és Kanadával kötendő társa, a CETA lényege az, hogy nem úgy működik, mint a legtöbb szabadkereskedelmi egyezmény. A lényege már nem az, hogy bizonyos kölcsönösen hasznot hozó szektorokban eltörölje vagy csökkentse a vámot, hanem hogy magát a gazdasági termelést irányító szabályokat egységesítse. Mivel az EU-ban erősebbek a természetvédelmi, a munkajogi és az élelmiszer-biztonsági szabályok, ez az egységesítés annyit jelent, hogy a kétoldalú kereskedelem felpörgetésének érdekében ezeket a szabályokat a drámaian alacsonyabb amerikai és szintén alacsonyabb szintű kanadai szabályozásokhoz kell igazítani.
Magyarul: azok a szabályok, amelyeket az európai emberek harcoltak ki a képviseleti demokrácián keresztül, amit mi hoztunk magunknak, megszűnnének, jelentős részben azért, hogy egy olyan politikai projekt jöjjön létre, amely nem élvezi az európai emberek támogatását. Ezért is veszélyes a TTIP és a CETA és ezért is jó hír, hogy jelentős esély van, hogy sikerül megállítani.
Ez azt mutatja, hogy bár jelentős demokratikus deficit van az EU vezetésében, van még rengeteg lehetőség ezt a deficitet csökkenteni, nem tudnak bármit saját állampolgáraikkal szemben megtenni.
Ezt, a többség felháborodását jelzi, hogy Sigmar Gabriel, Németország gazdasági minisztere nemrég azt nyilatkozta a sajtónak, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok közti szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) tárgyalásai kudarcba fulladtak. Ezután persze következett a piacot nyugtató álláspont, hogy de minden folyik tovább. De kevés az esélye, hogy a TTIP ki fog tudni kecmeregni a tetszhalott állapotból. Sajnos ez mégsem jelent teljes győzelmet, ugyanis a TTIP előszoba-egyezménye, a Kanada és az EU között tervezett szabadkereskedelmi egyezmény még él és virul, és ha minden így halad, még idén elfogadásra kerül.
Mi az a CETA és mi a baj vele?
A CETA az EU és Kanada között tervezett szabadkereskedelmi egyezmény (Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Egyezmény). 2014 augusztusában lett vége a tárgyalásának és ratifikálását jelenlegi tudomásunk szerint az ősz folyamán az Európai Tanács (október) és az Európai Parlament (december) is napirendre tűzi. Az egyezményt az október végi EU-Kanada csúcson tervezik aláírni a felek.
A Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) álláspontja szerint az első és legakutabb baj a CETA-val, hogy szabad utat nyit a génmódosított termékeknek, az Alaptörvényben foglaltakat semmibe véve. A CETA-ban közös célkitűzésként szerepel „a biotechnológiai termékekre vonatkozó szabályozás által a kereskedelemre gyakorolt negatív hatások minimalizálása.” Ez azt jelenti, hogy a kereskedelmi érdekeket, így a GMO behozatalát az élelmiszer-biztonság, az egészségvédelem és a környezetvédelem elé helyezhetik.
A második legfájóbb pont a magánvádon alapuló, választott bírósági gyakorlat, az ISDS, ami a legtöbb kritika tárgyát képezte. Ez nem került ki a CETA-ból csupán át lett nevezne ICS-ra. Hogy ez a magánbíráskodás miért veszélyes, azt egy idézettel elég is illusztrálni. Az egyik magánvádak alapján összehívott bíróságokon gyakran bíráskodó ügyvéd a következőt mondta: „Amikor fölkelek éjjel és a döntőbíráskodásra gondolok, csodálkozom, hogy a nemzetállamok hogy egyezhettek ebbe bele … ugyanis három fő van azzal megbízva, hogy elbíráljanak, illetve felülbíráljanak mindenféle jogorvoslati lehetőség vagy korlátozás nélkül bármilyen kormányzati tevékenységet, bírósági ítéletet, törvényt vagy rendeletet.”
Mindennek a teteje az, hogy akkor is beperelhetnek egyes EU-tagállamokat a kanadai cégek, ha esetleg az az ország nem is ratifikálta a CETA-t. És hogy ez nem csupán a CETA-t ellenzők lázálma, megerősíti az EU kanadai nagykövete, Marie-Anne Coninsx is, aki azt nyilatkozta a kanadai sajtónak, hogy az egyezmény már akkor ideiglenesen hatályba lépne, ha arra rábólintott az Európai Parlament. Tehát mielőtt a magyar parlament ratifikálná.
Ezt az egyezményt GMO-val, magánvád-bíráskodással együtt jelenleg támogatja a kormány. Támogat egy olyan egyezményt, amely korlátozza a nemzeti szuverenitást, lebontja az életfeltételeinket biztosító szabályozásokat.
Akkor is, ha a TTIP tényleg meghiúsul, a CETA elleni küzdelem legalább olyan fontos, hiszen minden nagy amerikai vállalatnak van kanadai leányvállalata. Meg tudják ezzel szinte ugyanazt csinálni, amit eredetileg akartak, csak úgy, hogy minél kevesebben veszik észre. Figyeljünk hát oda!
Ungár Péter
A szerző geográfus, az LMP II. kerületi önkormányzati képviselője.
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 265 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
