„Tudta? A bevándorlási válság kezdete óta emelkedik a nők elleni zaklatások száma Európában” – hirdeti egyike azon hat plakátnak, amelyet a kormány most dobott ki az októberi kvótanépszavazásra való készülődésben. A plakátokon a kormány újra a halott- és áldozatgyalázás minősített esetét követi el azzal, hogy különböző erőszakos bűncselekmények áldozatait használja fel saját kis politikai játszmáira. Arra, hogy rávegye a magyar polgárokat egy népszavazásnak hazudott játékra, amelyet valahol a Habony-művek mélyén fundáltak ki.

Az igazán felháborító mégsem ez, hanem az, hogy rengeteg komoly probléma kezelése helyett, a kormány megint a másra mutogatást választja, a jó kormányzást megint felváltja a plakátpolitizálás. A nők elleni erőszak kiábrándító elterjedtségének megállítása helyett pedig a kormány felmutat a plakátra és azt mondja: Kedves Magyar Nők, ezért estek áldozatul a bántalmazásnak! A tény, hogy ez az állítás nem egyezik meg magyar nők százezreinek mindennapi tapasztalataival, különösebben nem zavarja a kormányt.

(Forrás: Kormány.hu)

A nők elleni erőszak, illetve a családon belüli erőszak jelen pillanatban egy statisztikailag kevéssé feltérképezett terep Magyarországon, ami mindennél ékesebben mutatja, hogy mennyi tennivaló lenne ezen a területen egy felelős kormány számára. Közhely, hogy az esetek többsége, legyen szó fizikai, lelki vagy szexuális bántalmazásról, sőt akár gyilkosságról, nem kerül napvilágra egy olyan helyzetben, ahol az áldozatok számára nem áll rendelkezésre megfelelő támogatás és védelem, ehelyett a privát ügyként kezelt erőszak főként elhallgatással burkolódik körbe.

Mindenesetre annyit tudni lehet, hogy Magyarországon közel félmillió nő él vagy élt erőszakos párkapcsolatban, a nők elleni erőszak különböző formái pedig milliókat érintenek. A Nők A Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) 2014-es kutatása szerint 28 százalék a 18-74 év közötti korosztályban azon nők aránya, akik áldozatává váltak a fizikai, illetve szexuális erőszak valamely formájának. Ehhez képest 2015-ben a hatóságok csak 3671 nők ellen elkövetett erőszakos bűncselekményt térképeztek fel, még úgy is, hogy az előző évhez képest duplájára (329-ről 670-re) nőtt például a párkapcsolaton belüli erőszak miatt indult eljárások száma, tehát történt valamicske elmozdulás a jobb feltérképezés felé.

Egészen botrányos, hogy egy ilyen, konzervatív becslések szerint is százezreket érintő erőszakformának csak apró töredékében történik hatósági eljárás. Mindez azonban csak egy nagyon elkeserítő jéghegy csúcsa, ugyanis az esetek hatósági feltérképezésének és a bűncselekmények büntetésének óriási hiányosságainak a különböző áldozatokat védeni hivatott intézményrendszer hiányosságai ágyaznak meg.

Egy kormánynak rengeteg eszköz áll a rendelkezésére abban, hogy például segítsen az áldozatoknak kiszakadni egy erőszakos viszonyból, illetve segítsen nekik felépülni. Ugyancsak rengeteg lehetősége van arra, hogy felkészítse a rendőrség és igazságszolgáltatás dolgozóit az ilyen típusú erőszakformák felismerésére és kezelésére. Lehetősége van az áldozatok segítését ellátó szakemberek képzésére, illetve nem utolsó sorban lehetősége van egy olyan oktatási rendszer kiépítésére, amely aktívan harcol a nők elleni erőszaknak megágyazó viselkedésminták, hierarchikus nemi szerepek ellen. A sor értelemszerűen folytatható.

Magyarország egyik említett megoldási javaslatban sem jeleskedik. Az Európa Tanács ajánlása szerint például a jelenlegi tízszeresére kellene növelni a krízisközpontok és félutas házak számát, amelyek a kapcsolaton belüli erőszak áldozatának adnak kiugrási lehetőséget. Kisebb nagyobb ingadozással ugyan, de a kormány nagyságrendileg nem növelte ennek a területnek a támogatását, és nincs is tervben ilyen irányú látványos növekedés.

A nők elleni erőszak áldozatainak segítését ma főként civil szervezetek látják el, legyen szó állandó segélyvonalról, jogi vagy pszichológiai tanácsadásról – a kormány egyebet nem tesz csak maximum jól betámadja ezeket a civileket, mert esetleg norvég pénzből mertek magyar nőkön segíteni.

A jogszabályi keret kiépítésének nehézségeire pedig mindenki emlékszik. A Fidesz hosszú ideig hallani sem akart például a családon belüli erőszak tényállásának Btk-ba foglalásáról, aztán a sorozatos botrányok után 2013-ban a párkapcsolati erőszak tényállása került elfogadásra. A nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak visszaszorítását segítő átfogó nemzetközi keretet, az ún. Isztambuli Egyezményt a kormánytöbbség évek óta nem hajlandó ratifikálni, pedig abban a büntetőjogi irányelvek mellett a hatóságok képzése, az áldozatokat védő szociális rendszer kiépítése, illetve a tananyagot illető átalakítások is szerepelnek előírásként.

A kormány tehát nem nagyon tesz semmit a nők elleni erőszak változatos formáinak visszaszorításáért. Ehelyett teleplakátolja az országot olyan feliratokkal, amelyek szembeköpik az áldozatokat, és szembemennek magyar nők százezreinek mindennapos tapasztalatával. A felelős kormányzást pedig újra felváltja a plakátpolitizálás. Lehet, hogy létezik nők elleni erőszak, mondja a kormány, de azt csak migránsok követhetik el, mással mi nem foglalkozunk.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!