Bár az a hír terjedt el Takáts Zsuzsannáról, hogy meghalt, valójában végigkövette a Kiss-ügy médiavisszhangját. A családja miatt eleinte nem akart nyilatkozni a sajtónak, és azért sem, mert nem akarta feltépni a régi sebeket. „Nekem nem 20 hónapomba tellett mint a Kiss úrnak, hanem évekbe, hogy ezen túl tudjak lépni” – mondta az interjúban.

Takáts Zsuzsanna visszaemlékezése a vele szemben elkövetett csoportos nemi erőszakra felkavaró lehet, ha az elmúlt hetekben napvilágot látott erőszak történetei megviseltek, ne olvass tovább!

Mivel azonban az ügy kapcsán rengeteg rágalom érte feltételezett viselkedése miatt, úgy gondolta, meg kell szólalnia. Úgy fogalmazott: bántja, hogy értelmiségi emberek, újságírók, szerkesztők különböző fórumokon, például az ATV-vitában úgy beszéltek az ügyről, hogy közben el sem gondolkodtak azon, mi történhetett vele, mint áldozattal.

Annak, hogy Takáts Zsuzsanna ki mert állni a nyilvánosság elé, hatalmas jelentősége van. Egyrészt erőt ad más áldozatoknak is, másrészt viszont érdemes azt is megjegyezni: az ügyről szóló beszélgetéseket olyan férfi újságírók, riporterek dominálták, mint Aczél Endre vagy Friderikusz Sándor, akik sokszor minősíthetetlen stílusban próbálták elbagatellizálni az erőszakot, az akkor 18 éves áldozatról pedig olyasmiket hangsúlyoztak, hogy például „szeretett kefélni”. „A világ nem változik semmit” – mondta ezzel kapcsolatban Takáts, aki szerint „negatív, ostoba, felületes” képet festettek róla a sajtóban, pedig ezek az emberek nem ismerhették őt, nem járt rendszeresen az uszodába, soha korábban nem találkozott velük. A nemi erőszak kapcsán sokakban zsigeri reakció, hogy az áldozat bűnösségét firtatják, még akkor is, ha bírósági ítélet mondja ki, hogy a nemi erőszak megtörtént. Ezzel a módszerrel legitimálnak olyan súlyos bűncselekményeket, mint a csoportos nemi erőszak.

Mindezt azért tehetik meg, mert az áldozat, akinek évekbe telik feldolgoznia legalább annyira a traumát, hogy a mindennapi életét folytatni tudja, nem akar már beszélni a történtekről. Pontosan tudja ugyanis, hogy úgyis sokan őt kiáltják ki bűnösnek, bukott nőnek, a férfiakat pedig áldozatoknak, akiknek a karrierje előbbre való, mint az, hogy nőket erőszakoltak meg. Esetenként ráadásul még őt hibáztatják azért, hogy nem hallgat egyszerűen a történtekről, hiszen a hallgatás „kényelmesebb”. Csakhogy épp ez a hallgatás teszi lehetővé, hogy nőket erőszakolhassanak meg büntetlenül, vagy minimális büntetéssel. Ahogy Kiss, Lantos és Várszegi is megerőszakoltak egy másik nőt, egy nappal azután, hogy Takáts Zsuzsannával is megtették.

Az, amit Takáts Zsuzsannával tettek, előre kitervelt, minden részletében megtervezett, és – mint kiderült – sokadszorra előforduló, „begyakorolt” erőszak volt. Az elkövetők többször erőszakoskodtak nőkkel, de senki nem akadályozta meg őket ebben. A nők nem is feltételezték, hogy veszélyben lennének. Ahogy az lenni szokott, mások előtt kezdetben az elkövető udvarias volt, intelligens, kedves férfi benyomását keltette.

„Normálisnak nézett ki, normális dolgokról beszélgettek” – mondta róla Takáts, aki ezért egyáltalán nem gyanakodott, amikor a fiú azt mondta neki, hogy menjenek be a medencétől 40-50 méterre lévő épületbe, mert mutatni akar neki valamit. Amikor bementek az épületbe, kiderült, hogy egy szolgálati lakásba érkeztek, és ekkor ért véget a színjáték is.

A férfi akkor hirtelen azt mondta neki, „innen nem mész el”. Amikor rájött, hogy a férfi erőszakos, világosan megmondta, „szó nem lehet ilyenekről”, mire az azt felelte neki: „márpedig innen úgyse mész ki, mert jönnek a többiek”. Akkor megjelent a két másik fiú, akik utánuk jöttek az épületbe, pár perccel később. Láthatták, hogy kint beszélgetnek, és ahogy Takáts Zsuzsanna fogalmazott, „horogra akadt a leányzó”. Amikor védekezni próbált, azt mondták, „úgyis meg fogunk mi itt kapni téged”. Először könyörgött nekik, hogy hagyják békén, akkor még azt hitte, csak meg akarják ijeszteni, de nem így történt. Ketten befogták a száját, lefogták, ráugrottak, és sorban, egymás után megerőszakolták. Elsőként az őt épületbe csaló Lantos, utána Várszegi, majd Kiss.

„Nem volt ott kegyelem” – mondta Takáts Zsuzsanna, aki rosszul lett közben, és a végén sem tudta „összeszedni magát”.

A három férfi tehát jó előre kitervelt mindent. Nem csak azt, hogy Lantos becsalja a lányt az épületbe, a többiek pedig követik. Gyógyszert is vettek, amit az erőszak után odaadtak neki, hogy vegye be. Ezt a rendőrség is megtalálta, le is foglalta később. És ez még nem minden. „Víz volt odakészítve ecettel, hogy ezzel mosakodjak” – mondta Takáts Zsuzsanna. „Kérdeztem is, minek az ecet, és ők mondták, hogy ecettel kell mosakodni.” Ez a történet nem egyedi, és jól példázza, hogy a nőkkel szemben erőszakos férfiak egyáltalán nem hirtelen előtörő ösztöneiknek alárendelt lények, hanem olyan bűnözők, akik pontosan tudják, hogyan lehet valakit becsapni, védekezésképtelenné tenni, utána pedig lenyugtatni, és eltüntetni a nyomokat.

Volt olyan szerkesztő, aki azt emelte ki az interjú kapcsán írt egyik cikkben, hogy Takáts azt is mondta, „hülye volt”, amikor bement az épületbe Lantossal. Mivel az áldozatot mindig a legegyszerűbb hibáztatni, erre van a közvélemény kalibrálva, sokan arra fognak hivatkozni, milyen hülye az a nő, aki kettesben bemegy az épületbe egy férfival. Ez elfogadhatatlan, mert ha azt gondolnánk, egy nő magának köszönheti az erőszakot, ha kettesben bemegy egy épületbe egy férfival, tehát gyakorlatilag bármilyen típusú nemi erőszakot legitimálnák, hiszen az elkövetők tudatosan úgy tervezik meg a bűncselekményt, hogy ne legyenek tanúk. Emellett itt ellentmondásba kerül két nőkkel kapcsolatos elvárás is. Gyakran számon kérik nőkön, akik bizalmatlanok a férfiakkal, hogy ugyan miért általánosítanak, miért feltételezik, hogy mindenki potenciális erőszaktevő. A másik oldalon pedig ott van az az elvárás, hogy a nő számoljon a nemi erőszakkal, számoljon azzal, hogy őt hibáztatják majd érte, hogy ő a felelős azért, hogy ez ne történjen meg.

Csakhogy szerencsére Takátsnak volt egy barátnője, aki bár valószínűleg nem tudatosan, de felismerte a poszttraumás stressz (PTSD) jeleit a lányon, és biztos volt benne, hogy valami borzasztó dolog történt vele. Sajnos ezeket a jeleket sokan nem veszik komolyan, mert az áldozat ilyenkor még a trauma hatása alatt van, nem tud olyan összefüggően beszélni, amit sokan úgy értelmeznek, hogy talán nem mondanak igazat. Miután Takáts bevette a gyógyszert, amit az elkövetők adtak neki, kijött az épületből, de nem szólt a barátnőinek, ők azonban észrevették, hogy valami történt vele ott bent. Hazakísérték, az egyik barátnője pedig nem hagyta annyiban a dolgot, kérte, hogy mesélje el, mi történt. „Állandóan sírsz, nem szoktál ennyit sírni” – mondta Takátsnak a barátnője, így végül a lány elmondta, hogy megerőszakolták. A barátnő pedig egyből közölte, hogy azonnal el kell menniük a rendőrségre feljelentést tenni. Először azt se tudták, hova kell menni, végül bementek a XIII. kerületi rendőrkapitányságra. „A rendőrök alig akarták elhinni” – mesélte Takáts Zsuzsanna. Először elküldték őket az ügyeleteshez, aztán egy nyomozóhoz, aki egy másik nyomozóhoz irányította őket, majd a rendőrök telefonálgattak egymásnak, végül részletesen kihallgatták mindkettőjüket.

A rendőrségi gyakorlat azóta sem lett áldozatbarát. Több órás várakozás, megalázó kihallgatások, bizalmatlanság az áldozattal szemben – ezek ma is létező dolgok. Takáts már akkor is bátor volt, hogy mindezek ellenére kiállt az igazáért. Három nap múlva meg is jelentek a rendőrök a lakásukon. Ők tájékoztatták a szülőket arról, hogy a lányukat megerőszakolták, és arról is, hogy elfogták a három elkövetőt. Zsuzsanna nevelőapja maximálisan kiállt a lány mellett, elkísérte mindenhova, pedig „az egész családot komoly atrocitások érték”. A nevelőapjának pénzt kínáltak fel, hogy vonja vissza a feljelentést, amikor pedig azt mondta, hogy nem fogja, „akkor jól megverték” – mesélte Takáts Zsuzsanna, akinek nevelőapja azt mondta, „ne törődj vele, ez ezzel jár”. Bár sokan az államszocialista korban szerzett saját tapasztalataikra hivatkozva úgy próbálták meghazudtolni Takátsot, hogy azt állították, a szülei befolyása miatt lehetett az ügyből feljelentés, majd bírósági ítélet, ennek semmi valóságalapja nincs. Nevelőapja cipészmester volt, az anyja adminisztrátor egy illatszercégnél. Viszont ezek a híresztelések jól példázzák, hogy milyen irracionális spekulációkba képesek emberek belelovalni magukat, még akkor is, ha ezek sokkal abszurdabbak, mint egyszerűen elhinni azt, hogy erőszak történt.

A nemi erőszak utáni években Takáts Zsuzsanna lelkileg és fizikailag is nagyon rossz állapotba került. Ideggyógyászatra járt, gyógyszereket szedett, nem tudott koncentrálni. Az egyik egyetemi felvételi vizsgára még elment, de a többire már el sem jutott. Állítása szerint 3-4 év kellett ahhoz, hogy jobban legyen, és öt év, hogy párkapcsolatba kezdjen valakivel. Ehhez képest különösen felháborító Kissék 20 hónapnyi börtönbüntetése.

Takáts Zsuzsanna szerint kevesebbet kaptak, mint amennyit érdemeltek volna, különösen azért, mert nem ő volt az egyetlen nő, akit megerőszakoltak. A rendőrök további áldozatokat is találtak, a vádiratban is szerepelt másik áldozat, akivel az azt követő napon erőszakoskodtak, hogy Takáts Zsuzsannát megerőszakolták. „Napi szinten ezzel szórakoztak” – mesélte a nő. Korábban fegyelmiket is kaptak állítólag. „Ha nem lettek volna élsportolók, jóval többet kaptak volna” – vélte Takáts a börtönbüntetésről.

„Sokan segítettek nekik, hogy ki tudjanak jönni” – tette hozzá.

Sajnos nem csak akkoriban segítettek sokan tisztára mosni az elkövetőket, hanem 2016-ban is, amikor Kiss nemi erőszak ügye újra felmerült. Az úszószövetség elnöksége és az edzők is kiálltak mellette. Aczél Endre publicista pedig a Facebookon megkérdőjelezte, hogy egyáltalán nemi erőszak történt-e az ügyben, az áldozatról azt írta „szeretett kefélni”, illetve azt is, hogy „egy ismert sportolónő, nagyon szép édesanyja” volt. Ebben nem csak az áldozathibáztatás a szörnyű, hanem az is, hogy Aczél valószínűleg Kissék egy másik áldozatára gondolt. Egyszerűen vérfagyasztó, hogy abban a közegben, amiben, úgy tűnik, Kiss, Lantos, Várszegi és Aczél mozgott, így gondolkodtak a nőkről, és az is, hogy ez a közeg azóta is kiáll egy csapat férfi mellett, akik rendszeresen nőket erőszakoltak meg csoportosan egy állami intézményben.

Az áldozatoknak nem csak a történteket nehéz feldolgozni, hanem azt is, hogy a közvélemény még ilyen esetekben is automatikusan a férfiakat védi, miattuk aggódnak. Még ha elvi szinten el is fogadják a legtöbben, hogy a nemi erőszak káros és kegyetlen dolog, a konkrét elkövetőkkel könnyebb szimpatizálni, mint az áldozatokkal. Az elkövetők ezt ki is használják, mint ahogy Kiss László is meggyőzően tudta előadni a „szegény, meghurcolt, nemzetéért küzdő sztáredző” szerepét, és ahogy a nemi erőszak napján Lantos is a kedves, intelligens fiatalemberét.

Sokan azt az álláspontot képviselték az ügyben, hogy ennyi idő után nem szabad felhánytorgatni a történteket, és hogy a tettesek megbűnhődtek már mindenért. Ezzel leginkább az a gond, hogy a nők elleni erőszakot elkövetők egy börtönbüntetés (főleg azok a rövid ideig tartó büntetések, amelyeket ilyen esetekben ki szokott szabni a bíróság) ellenére nem fogják elfogadhatatlannak tartani az erőszakot. Takáts szerint a bíróságon az elkövetők egyáltalán nem mutattak semmilyen megbánást, sőt, „utálattal és megvetéssel” néztek rá, „nem is értették, mit kerestek ott”. Arra a kérdésre, hogy meg tudott-e bocsájtani, Takáts egyértelmű nemmel válaszolt, és azt is elmondta, hogy az elkövetők soha nem kértek tőle bocsánatot. Ráadásul Kiss László még arról is beszélt, hogy be fogja bizonyítani, hogy koncepciós per zajlott ellene.

Talán a legbátrabb része az interjúnak az, amikor Takáts egyértelműen kimondja: nem bocsájtott meg. Az áldozatoktól ugyanis gyakran elvárja a környezetük a megbocsájtást, sőt, a meg nem bocsájtást valamiféle pszichológiai betegségként, gyengeségként kezelik. Pedig ez teljesen jogos reakció, hiszen nem jár az elkövetőnek semmi, megbocsájtás sem, főleg akkor nem, ha nem is kéri. De ha kéri, akkor is joga van az áldozatnak nemet mondani, ha már a nemi erőszakkor ezt a lehetőséget elvették tőle. Takáts saját magának, és a többi áldozatnak is kiharcolta most a meg nem bocsájtás jogát, ami rettenetesen sok nőnek adhat erőt.

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 228 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!