Az elszenvedett erőszak, abúzus egy olyan közös nevező, amely összeköti a nőket világszerte, országhatárokon és kultúrákon átívelő módon. Legyen szó az országgyűlési képviselő férj által megvert feleségről, a magyar uszodában vagy az indiai utcán csoportos erőszakot elszenvedő lányokról, női nemi szerv megcsonkításának alávetett afrikai asszonyokról, az erőszak és az abúzus tapasztalata közös. Ha valaki Mexikóba születik, akkor még nagyobb esélye van áldozattá válni, hiszen az ENSZ adatai szerint a latin-amerikai ország a világ tíz legerőszakosabb államainak egyike. Épp ezért múlt vasárnap több mint húszezer ember vonult az utcára a nők elleni erőszak és a nőgyilkosságok ellen tüntetve.
(Fotó: Twitter / ThinkMexican)
A közösségi hálózatokon megszervezett akció nyomán 47 mexikói város utcái teltek meg ibolya színű molinókkal és zászlókkal, a feminista mozgalmakban gyakran használt lila szín jegyében. Az akció a „machista” erőszakra – azaz a férfiak felsőbbrendűségének hitében gyökerező erőszakra – próbálja felhívni a figyelmet. A tüntetők szerint manapság életveszélyes nőnek, különösen dolgozó vagy szegénységben élő nőnek lenni, és ennek kialakulásáért egyaránt felelős a társadalmi kontextus és az állam.
A mexikói statisztikai hivatal adatai szerint a nők 63 százaléka napi szinten szembesül a szexista erőszak valamilyen formájával, ez az arány a fővárosban, Mexikóvárosban a 72 százalékot is eléri. Az El País szerint a hatóságok évente 15 ezer nemi erőszakot regisztrálnak, ami naponta átlagban 40 tragédiát jelent. Az erőszaktévőt elmarasztaló ítélet csak az esetek ötödében születik.
Még ijesztőbb, hogy napi átlagban legkevesebb 6 nőt gyilkolnak meg brutális módon a mintegy 120 milliós lakosú országban, az elmúlt harminc évben 50 ezer nő esett a legszadistább gyilkosságok áldozatává. A nők ellen elkövetett gyilkosságok kifejezetten a nemi hierarchiákból és az azokat fenntartó társadalmi környezetből fakadnak, ezt bizonyítja az a tény is, hogy a nők esetében a gyilkosságok egy jelentős része kimondottan szadista, a fájdalom növelését és kínzás időbeli elnyújtását célozza, míg ez a férfi áldozatok esetében jóval ritkábban jellemző.
A vasárnapi menetekben a mindennapos fenyegetettségnek és erőszaknak kitett nők mellett az eltűnt és meggyilkolt nők családtagjai is feltűntek. Ahogy a mexikóvárosi résztvevők által felolvasott kiáltványból is kiderült, az erőszak burjánzásának egyik fontos tényezőjét a patriarchális és kapitalista társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális struktúrák alkotják, amelyek révén a nők személye és teste leértékelődik, fogyasztási árucikként vagy kormányozható tárgyként jelenik meg, amely fölött a férfiaknak jogukban áll rendelkezni. A tiltakozók azonban nem felejtették el megemlíteni az állam és a hatóságok szerepét sem, melyek szemet hunynak az erőszakos cselekmények fölött.
„Az erőszakkal szemben nem győzedelmeskedhetünk pusztán kiabálással, szükség van arra is, hogy szerveződjünk” – mondta el Alejandra Toriz, a szocialista elkötelezettségű Pan y Rosas (Kenyér és Rózsák) mozgalom képviselője. Az önszerveződés és mozgalomépítés már a tüntetések előtt elkezdődött, az elmúlt hetekben nők ezrei osztották meg a Twitteren az első alkalom történetét, amikor zaklatás, erőszak áldozataivá váltak. A #MiPrimerAcoso (az első zaklatásom) hashtag alatt elbeszéléseket olvashattunk nőktől, akiknek 8 éves korukban alvás közben a szoknyájuk alá nyúlkáltak, nőktől, akikkel szemben maszturbált férfi a buszon, és így tovább. A történetek közös eleme, hogy senki sem lépett közbe ezekben az esetekben. A kampányba egyébként férfiak is beszálltak: „ha elfordítod a fejed, vagy gúnyolódsz a szexista erőszakon, elfogadod a rendszert, amely igazolja az erőszakot, cinkossá válsz. Belenyugszol a nyomorúságba” – írták.
Az országhatárokon és kultúrákon átívelő szexista erőszak esetei abban is megegyeznek, hogy fennmaradásukat az elfogadó társadalmi környezet, az elkövetőt védelmező és az áldozatot hibáztató közösség teszi lehetővé. Ennek az egyik (igaz, nem kizárólagos) ellenszere lehet, ha mindazok a nők és férfiak, akik hisznek az egyenrangúságban és az emberi méltóságban, tudatosan tesznek azért, hogy a helyzet változzon. Saját környezetünkben, munkahelyünkön vagy barátok, családunk társaságában is számos olyan alkalom van, amikor felhívhatjuk a figyelmet arra, hogy a nőket érő hátrányok nem törvényszerűek. És odafigyeléssel, neveléssel a mindennapokban, vagy akár mozgalmakba szerveződve is megpróbálhatjuk megteremteni azt a környezetet, amelyben a nők elleni erőszak undort, elutasítást és büntetést von maga után, nem pedig félrenézést és mentegetést.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Támogass havi 1000 forinttal:
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 228 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
