Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

WTF baloldal: vitaindító

Ez a cikk több mint 8 éves.

A Mérce a következő hetekben sorozatot indít WTF baloldal (Mi az a baloldal? Kell-e baloldal? Mi lesz a baloldalból?) címmel, amelyben azt az egyszerűnek tűnő kérdést teszi fel, mi a baloldal ma Magyarországon, az Unióban, a világban. A sorozatban értelmiségieket, aktivistákat, művészeket, civileket, a társadalmi igazságosság hiánya által érintett csoportok tagjait, majd később politikusokat kérünk fel, hogy írják meg, nekik mit jelent a baloldal, mit jelent baloldalinak lenni. A sorozat célja nem az, hogy a Mérce definiálja, mi a baloldal, hanem az, hogy beindítsuk az erről szóló vitát, és minél több szellemi tőkét sorakoztassunk fel a napi politikai adok-kapok helyett az értékek mentén szerveződő politizálás mellett. De nemcsak a felkért szerzőktől várunk írásokat, az olvasóinkat is arra kérjük: ha van gondolatotok, írjátok meg az [email protected] címre (a cikkek nem közlésének jogát fenntartjuk).

A Mérce baloldali portálként definiálja magát, értékek és nem politikai pártok mentén baloldali. Hiszünk a társadalmi igazságosságban, a szolidaritásban, az emancipációban, az elesettek segítésében. Mi úgy gondoljuk, a „minden ember egyenlő” alapvetés a gyakorlatban is elérendő cél, és az állam illetve a közösség feladata, hogy csökkentse azokat a vagyoni és jogi egyenlőtlenségeket, amelyeket a társadalom kialakít ember és ember között már a születése pillanatában, hogy mindenkinek megadasson az a jólét, amelynek révén tevékenyen tud részt venni a közösség életében, és ezt tovább is tudja adni a következő generációknak. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy ez idealisztikusnak tűnhet, de ez az iránytűnk, és azért csináljuk a Mércét, és veszünk részt egyéb közösségi tevékenységekben, hogy minél közelebb jussunk ehhez – hogy minél jobban csökkentsük a nemzeti és globális egyenlőtlenségeket.

És azzal is tisztában vagyunk, hogy jelenleg Magyarországon nem ebbe az irányba haladnak a folyamatok, sőt, ezekről a kérdésekről vita se zajlik, hiszen pont azok az értékek, amelyeket mi baloldaliként, vagy mások jobboldaliként, esetleg magukat máshogy definiálva magukénak vallanak, alig jelennek meg a politikában (még ha a baloldali értékeknél gyakrabban is). Hiszen a mai magyar politika legfőbb döntéshozói nem a választópolgárok jólétéért törekszenek a hatalomra, hanem pusztán a hatalomért. Így párbeszéd sincsen ezekről az értékekről, amelyeknek valójában meg kellene határozniuk a közösség döntéseit, és amelyek szabályoznák azokat a kereteket, amiben a politikai döntések és a politikai viták zajlanak. Ez pedig ahhoz vezet, hogy mindenfajta mankó nélkül, minden egyes politikai ügyet önmagáért és önmagában vizsgáljunk. Ebből pedig nem születhet olyan politika, ami hosszú távon tudja kijelölni a közösség haladási irányát, hiszen a közösség döntéseit, a napi hatalmi érdekek határozzák meg, néha akár pár napon belül egymásnak ellentmondva.

Sokak szerint a bal-jobb leosztás meghaladott, pedig valójában csak ki van kerülve Magyarországon. Ezek az értékek léteznek. A baloldal a felvilágosodás óta jelen van a politikában és a szabadság, egyenlőség, testvériség értékeit képviseli, még ha az idő múltával át is alakul ezeknek a jelentése. A baloldal és a progresszió nélkül ma máshogyan nézne ki a világ. Nem lenne 8 órás munkaidő, nem lenne tiltva a világ egy részén a gyerekmunka, nem lenne nyugdíj, egészségbiztosítás, általános és titkos választójog, nem szavazhatnának a nők, a munkavállalóknak nem lennének jogai, tombolna a faji megkülönböztetés, szó se lenne a homoszexuális embertársaink házasodási lehetőségéről. Nem beszélve a különböző baloldali mozgalmaknak az étkezési szokásainkra, az irodalomra, a művészetre, az egyetemes emberi kultúrára gyakorolt hatásáról. Persze a baloldali mozgalmak se feltétlenül csak jót hoztak, nem kell külön leírni Sztálin vagy Rákosi nevét, és magát a főként baloldaliak által vezetett ‘56-os forradalmat is egy névleg baloldali hatalom puccsa verte le. De a szabadság, egyenlőség, testvériség mind megmaradt értékként, legtöbbször pont ezekkel a baloldal nevében elkövetett rémtettekkel szemben.

És a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi ma is élnek és életbevágóan fontosak a világon, az Unióban és Magyarországon is. A kérdés az, mit jelentenek ezek a fogalmak ma, mit jelent a baloldaliság, és mik azok a célok, amiért küzdenünk kell. Aktuálpolitikai formába átültetve pedig az, mit kell ma egy baloldali mozgalomnak vagy pártnak tennie, hogy az eszméi képviselete erősödjék, hogy hatalomra kerüljön, hogyan érhető ez el, és mit kell tennie, ha megragadja a hatalmat, hogy beváltsa ígéreteit.

A sorozat célja persze nem az, hogy kimondjuk a tutifrankót, nem lesznek nagy összegzések, nem lesz valódi egységes konklúzió. De mi fontosnak tartjuk, hogy az aktuál- és hatalompolitikai spin doktorok által vezetett politikai diskurzus mellett beszéljünk arról is, honnan jövünk, hol vagyunk, és hová tartunk. Mi történt baloldali szemszögből az elmúlt 150, 25 és 5 évben Magyarországon. Hol van Magyarország helye a globális és uniós folyamatokban, kik a szövetségeseink, és kik az ellenfeleink. Kiket kell ma képviselnie a baloldalnak, mi és ki képviselheti a baloldalt 3, 5, 50 év múlva, és milyen az a politika, amely minél több ember számára el tudja hozni a pénzben és boldogságban mérhető jólétet, az egyenlőséget és a társadalmi igazságot Magyarországon. Tehát a sorozatunk célja egyszerűen annyi, hogy beszéljünk az értékeinkről, és az ezekből következő teendőkről.

A sorozat első részeként Udvarhelyi Tessza írása következik holnap, azaz 21-én reggel. A későbbiekben többek között Dósa Mariann, Kiss Tibor Noé, Nemes Csaba, Papp Réka Kinga, Szalai Erzsébet, Tamás Gáspár Miklós, Ungár Péter és több, előre felkért szerző írását közöljük.

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.
Kiemelt kép: Budapest, 1918. október 31. Az Őszirózsás Forradalom napján, a Kerepesi temetőben, a Kossuth mauzóleumnál összegyűlt tömeg - a Széchenyi Könyvtár és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményéből készült reprodukció. MTI Fotó/Reprodukció