„Az, hogy az évtizedekkel ezelőtt kitűzött célokat az eddigi módszerekkel nem sikerült elérni, nem ad okot arra, hogy feladjuk politikai szinten a küzdelmet. A misszió változatlan: megtalálni a természettel és a változó környezettel való harmonikus együttélés módjait.” Reakció Jávor Benedek írására. Vita!
2024-re elfogytak az inspiráló események. Rendszerszinten, globális léptékben minden okunk megvan pesszimistának lenni. Készülhetünk a klímaösszeomlás utáni időkre.
Amikor Fónagy János megállapította: néha szükségtelenek a dolgozó emberek.
A lomtalanítás megszüntetésével – szinte – mindenki rosszabbul járhat, még a kormánypárti fővárosi képviselők is keményen kritizálták.
Zárt PR-eseményen hozakodott elő szerdán a szlovén Andrada Csoport válaszával a sóskúti botrányra: szerintük mindenki félreérti őket és zöld, ártalmatlan, környezetvédő technikát telepítenek. Ha viszont így van, rejtély, hogy ezzel miért nem álltak nyílt fórumon az érintett lakók elé.
Hiába az országos vesztegzár, a rendőrök biztonsága és a „politikai iszlám” erősödése tűnik az igazán „fontos” kérdésnek.
A 2011. március 11-ei nukleáris katasztrófa az atomenergia visszahúzódásának a kezdete. De vajon valaminek a végét is jelenti?
A 2008-as válság után globálisan megerősödtek az alternatív közgazdaságtani megközelítések, többek között a fánkgazdaságtan is. A mostani válság is magában rejti a potenciált, hogy elmozduljunk a környezetünkkel harmonikus viszony és együttélés irányába.
Nyakunkon a klímaválság, még sincs egységes politikai akarat a megfordítására. Ismertető a „Climate Leviathan” könyvről, amely rendszerkonform és antikapitalista alternatívákat is latba vet.
Elindult a Balra Át Podcast!