Hogyan készüljünk fel az árvízre, hogy veszedelem helyett lehetőséget lássunk benne?
Míg alul a víznek árja, azért a rövidtávú profitérdek az úr.
Míg alul a víznek árja, azért a rövidtávú profitérdek az úr.
A hazai politikai burleszk egyik remekműve született szerdán azzal, hogy Keresztes László Lóránt a kiszáradt Tisza medrébe hívta össze az általa elnökölt parlamenti bizottságot.
Egészen megfizethető megoldások is lennének, mégis alig ültetik őket gyakorlatba.
Hátralévő életünk leghűvösebb nyarát éljük, mondják, ami egyrészt valószínű, másrészt ha az emberiség jövőjét nem szeretnénk ennyivel leírni, akkor érdemes számba venni, mit tehetünk még?
Az új szabályozás értelmében a gazdálkodóknak nem kell többé engedélyt kérniük a kútfúráshoz, az adminisztrációs könnyítés azonban a vízhiányt nem oldja meg.
Hiába vagyunk „víznagyhatalom”: ha meg akarjuk akadályozni Magyarország kiszárítását, itthon is teljes fordulatra van szükség a vízpolitikában.
Az értelmes lokális cselekvést a helyi viszonyok felmérésével kell kezdeni: az elsivatagosodó Duna-Tisza közén nem szabad erdősíteni. A legeltető állattartás viszont a fenntartható növénytermesztésnek is feltétele lenne!