„Nincs olyan, hogy ők és mi – csak közös felelősség van”
Interjú a Homokköldök című kiállítás két alkotójával, a Homokhátság kiszáradásáról és az ökofeminista szemléletről
Interjú a Homokköldök című kiállítás két alkotójával, a Homokhátság kiszáradásáról és az ökofeminista szemléletről
A magyar kormány 2025-ben is átvállalja a gazdálkodók öntözővíz-használati díját.
A belvíz elleni sok évtizedes küzdelem eredményesnek bizonyult, kiszáradt a táj.
Ha ilyen ütemben gyorsulnak fel az időjárási változások, jóval magasabb fokozatra kell kapcsolni, ha el akarjuk kerülni a katasztrófát.
Míg alul a víznek árja, azért a rövidtávú profitérdek az úr.
A hazai politikai burleszk egyik remekműve született szerdán azzal, hogy Keresztes László Lóránt a kiszáradt Tisza medrébe hívta össze az általa elnökölt parlamenti bizottságot.
Egészen megfizethető megoldások is lennének, mégis alig ültetik őket gyakorlatba.
Hátralévő életünk leghűvösebb nyarát éljük, mondják, ami egyrészt valószínű, másrészt ha az emberiség jövőjét nem szeretnénk ennyivel leírni, akkor érdemes számba venni, mit tehetünk még?
Az új szabályozás értelmében a gazdálkodóknak nem kell többé engedélyt kérniük a kútfúráshoz, az adminisztrációs könnyítés azonban a vízhiányt nem oldja meg.
Hiába vagyunk „víznagyhatalom”: ha meg akarjuk akadályozni Magyarország kiszárítását, itthon is teljes fordulatra van szükség a vízpolitikában.