Február 25-én Aaron Bushnell felgyújtotta magát a washingtoni izraeli nagykövetség kapujánál, hogy így tiltakozzon a Gázában folyó népirtás ellen. Aaron döntése politikai akció volt, amely mélyen gyökerező anarchista meggyőződéséből fakadt.
A megbuktatott Jean-Bertrand Aristide elnök progresszív reformjaival – a minimálbér megduplázásával, a szegények élelmezésének támogatásával, az iskolák és kórházak építtetésével – sokakat magára haragított.
A második évforduló egészen más, mint az első volt. A kép egyre zordabb, elsősorban Ukrajna számára, de Európa többi része és tulajdonképpen a világ egésze szempontjából egyaránt.
Nem értenek egyet kormányaik tehetetlenségével a gázai mészárlással kapcsolatban, ezért saját akcióra szánták el magukat.
A lázadás azt követően robbant ki, hogy Carmelita Torres tizenhét éves mexikói cseléd megtagadta a napszámosok számára előírt kötelező benzines fürdőt.
A BRICS+ nem az USA helyére tör, inkább egyenlőbb nemzetközi rendet képzelnek el.
A gázai humanitárius katasztrófa nem, de a globális kereskedelem problémái már beavatkozásra késztették az Egyesült Államokat és szövetségeseit.
Az észak-karolinai Maxton közelében az amerikai őslakosok lumbee-k szétverték a Ku-Klux-Klan gyűlését.
Mi hívta életre a BRICS-et, és mi vezetett el az idei bővítésig?
Több évszázadnyi kolonializmus és orientalizmus formálta az USA vezetőinek számításait arra vonatkozóan, hogy kinek jár az élethez való jog.
