A neoliberális tanokat az államszocializmus piaci reformja mellett elkötelezett közgazdászok és értelmiségiek dolgozták ki, majd terjesztették el itthon. Felemelkedésük elválaszthatatlan a hatvanas évek óta formálódó új, értelmiségi-átmeneti osztálytól.
A neoliberális tanokat nem 1989 után és nem is nyugatról kellett a térségbe importálni. Meggyőződéses képviselői már 1989 előtt is jelen voltak Kelet-Közép-Európában, így Magyarországon is.
Az államkötvények kibocsátása révén a kormányok a nagybefektetők kontrollja alá kerülnek. A kötvénykibocsátás biztonságos kereseti forrás a gazdagoknak, melynek kamatait aztán a szegényeknek kell kifizetnie.
A demokrácia több, mint absztrakt elvek intézményesülése: a létező demokráciák egy osztálykompromisszum termékei. Ha a társadalmi konfliktusokat a demokrácia nem kezeli, akkor felborul az osztálykompromisszum, a demokrácia legitimációja meginog.
„Civilizált Nyugat” – „Barbár Kelet”. Ez az ellentétpár mindannyiunknak ismerősen csenghet, hiszen a „kelet–nyugat” beszédmód áthatja a hazai és a nemzetközi politikai gondolkodást.
Nonszensz a magyar koronavírus szűrési gyakorlat, de a társadalmi veszteségeket az is gyarapítani fogja, ha az Orbán-kormány más országok munkabérvédelmi intézkedéseivel szemben továbbra sem figyel oda a kisegzisztenciák sorsára.
A „demokratikus ellenzék” mindent/mindenkit magába olvasztó vonzásában kell bátornak lennie a kiadóknak, szerkesztőknek, íróknak és olvasóknak annak érdekében, hogy valóban radikális, friss és inspiráló szempontok-gondolatok jelenjenek meg a baloldal szellemi életében a könyvkiadáson keresztül (is).
A Kritikai hét című rendezvénysorozat célja a hazai és Magyarországgal foglalkozó, társadalomelméleti és társadalomkritikai témákat kutatók, aktivisták, közéleti szereplők közös gondolkodásra késztetése.
A felső osztály által uralt hegemón diskurzus elhitette a választókkal, hogy a kapitalizmus megváltoztathatatlan. Pedig teljesen világos, hogy a kapitalizmus drámai végjátékának vagyunk tanúi.
Fábry Ádám szerint Kelet-Európa, és benne Magyarország a neoliberalizmus éllovasa volt, az Orbán-rendszer pedig nem más mint a neoliberalizmus átmentése, tekintélyelvű formában.
