Egy évvel a rabszolgatörvény-ellenes tüntetések után: cselekvési potenciál a szakszervezeti tagság körében
Hogyan áll politikai cselekvés terén a magyar szakszervezeti mozgalom, képesek-e politikai aktivitásra a szakszervezeti tagok?
Hogyan áll politikai cselekvés terén a magyar szakszervezeti mozgalom, képesek-e politikai aktivitásra a szakszervezeti tagok?
A személyzet sztrájkja annál is inkább erős üzenetnek számít, mivel az év egyik legforgalmasabb szakában, szilveszter-újév idején szüntették be a munkát.
A közelgő gazdasági lelassulás sem segít.
Karácsonyra igazán cinikus üdvözletet kaptak.
Nagy a feszültség az Országos Mentőszolgálat és az ott működő két szakszervezet között is.
A nyugdíjügyi megbízott nem bírta a nyomást, és lemondott, miközben egyre többen sejtik meg, hogy Macron nyugdíjreformja mögött a francia nyugdíjpiac megnyitásának szándéka húzódhat meg.
A törvény miatt szerintük „családok tízezrei, százezrei mehetnek tönkre, s nem utolsó sorban drámaian megugorhat az ellátatlan betegek száma.”
A rabszolgatörvény elleni tiltakozáshullám nem várt egységet hozott, a szakszervezeti mozgalom újra láthatóvá vált, és hosszú idő után az ellenzék is képes volt tematizálni az eseményeket. Felidézzük az eseményeket.
Hiába az óriási elégedetlenség, nehéz erős érdekképviseletet biztosítani a munkavállalóknak, a szakma ugyanis széttöredezett, a szakszervezetek taglétszáma pedig nagyon alacsony. Akkor mégis, hogyan lehetne előrelépni?
Gólián Zsolt arról beszélt a Mércének, miért elfogadhatatlan, hogy a BKK arra kéri az utasokat, jelentsék be, ha egy sofőr megengedhetetlen hangnemben kommunikál munka közben.