A rendszerkritika szó nagyon sok mindent jelenthet, attól függően, hogy ki mit ért „a rendszer” alatt. A „rendszerkritikusok” is nagyon sokfélék lehetnek.
Mindig a kirekesztettek szenvedik meg leginkább a nagy társadalmi változásokat, de sokat tehetünk azért, hogy most a zöld átmenet nyertesei lehessenek.
Kiket képvisel Ungár Péter? Párttársa kísérel meg választ adni.
A tőkés lét (milliárdos osztalék) nem fér össze radikális rendszerkritikával, nem fér össze antikapitalizmussal.
A politikai keretrendszer, amelyben szocializálódtunk, képes-e jól leírni azt a valóságot, amely körbevesz minket?
„Ahhoz pedig, hogy ne adjuk fel, rendkívül fontos látni az ellenállás elért eredményeit”, mondja Piróth Attila fordító, színházigazgató, a Tett szerkesztője, lapunk barátja. Interjú.
Igény lenne, csak a politikai táborok közötti ál-megosztottság elfedi.
A totális rendszerkritika nyelve, programja legalább 30 éve megújíthatatlan, mert nem egyeztethető össze a ma kiépülőben lévő gazdasági-politikai rendszerrel.
Az intézményesített nevelés története épp a tekintetben a legszövevényesebb, hogy milyen mélyen és szorosan összefonódik a felvilágosodás után sajátosan új arcot öltő más fegyelmező intézmények, apparátusok történetével.
Tanévnyitó tézisek azoknak, akik mostanában olyan marhára büszkék saját iskolázottságukra, és azoknak is, akik épp eléggé „iskolázatlanok” ahhoz, hogy értsék: a társadalomnak nem még több iskolázásra van szüksége, hanem az iskolának egy radikálisan másik társadalomra.