Itt maradunk, velük összezárva
Három napja nézünk egy megdöbbentő videót. Nem mintha először történne olyan Budapesten, hogy neonácik és antifasiszták egymásnak esnek, bár jellemzően az előbbiek a kezdeményezők.
Három napja nézünk egy megdöbbentő videót. Nem mintha először történne olyan Budapesten, hogy neonácik és antifasiszták egymásnak esnek, bár jellemzően az előbbiek a kezdeményezők.

Bartha Barna csak a durvaságával és sötétségével tűnhet ki. Azonban ezekben is komoly vetélytársai akadnak.

A szeptember 25-i választásokat követően Giorgia Meloni , Matteo Salvini és Silvio Berlusconi alakíthatnak kormányt.
Hogyan nevezhetnénk azt, amivé változott a liberalizmus?

Mit nevezünk, TGM alapján, posztfasizmusnak?

E két irányzat ugyanis a jelenlegi társadalmi és politikai helyzetben egyazon célt igyekszik megvalósítani: a régi rend, a hierarchia, a kizsákmányolás, a kiszolgáltatottság átmentését az elkerülhetetlen globális válságok utáni világba.

A politikai szakadás teljes, az EU-t csak a németországi tőke érdekei tartják össze, belső tartalma fogytán. Hogy ennek Orbán örül, egyszerre mutatja taktikai tehetségét, felelőtlenségét és történelmi érzéke teljes hiányát.

Az antifasiszta cselekvés a mai helyzetben magától értetődő erkölcsi kötelesség, de nem állhatunk meg a bozótban SS-egyenruhát öltő félőrültek elleni fellépésnel, amikor az övékével rokon eredetű eszmék hirdetői a kezükben tartják az államhatalmat.

Csakis a neoliberalizmussal szembeni újbaloldali és liberális kritika akadályozhatja meg a nacionalista autoriter jobboldal előretörését.
