Milliárdokból forgatunk forradalmat, miközben egyre távolabb a magyar filmesek ellenállása
Pedig a szerveződéshez ma minden adott, hiszen válság van.
Pedig a szerveződéshez ma minden adott, hiszen válság van.
A magyar nép hazai uraival szemben rendezetlen ügyei fontos szerepet játszottak a forradalomban és szabadságharcban, akkor is, ha ezt a nacionalista történetírásra alapuló emlékezet rejtve hagyja.
Csupán 17 évvel a koleralázadás, és az első nagy reformgondolatok papírra vetése után nemcsak a magyar forradalom tört ki, de eddigre létrejött az a tábor is, amely a forradalom radikális kritikusa lesz.
Hogy mi volt a véleménye a Márciusi ifjaknak, ennek a kis, radikális csoportnak a korszak Magyarországáról, arról sokat tudhatunk meg Marczius Tizenötödike című lapjukból, amely ma 174 éve jelent meg.
Nincs annál ironikusabb, amikor a szocializmus legnagyobb ellenségei sajátítják el a moszkoviták kultúrpolitikai eszköztárát.
Szolgálat, népben és progresszióban való gondolkodás: 220 éve született a „külváros rejtett apostola”.
Nem világos, hogy Adynak szüksége van-e a baloldalra, de az egészen biztos, hogy a magyar baloldal nemigen lehet meg Ady nélkül. Mert iszonyú a rabság a szabadulás hite nélkül.
Szentesi Zöldi szerint egyébként azért „rettenetesen buta és ártalmas” a Dicsőséges nagyurak című vers, mert szerinte azt Mácsai 1994-ben híres szavalásában „halálos fenyegetésként aktualizálta”.
Petőfi Sándor ma is a nemzeti emlékezet egyik legfontosabb alakja. Azt manapság kevésbé szívesen emlegetjük azonban, hogy ő volt az első, aki a magyarság ügyét a világszabadság ügyéhez kapcsolta lírájában.