Proletár pedagógiai szemszögek 2. rész: Amatőr tanárokról, homogenizációról, és Csodaországról
Az oktatáspolitikai kirakatépítés, a pedagógusok biodíszletként való felhasználása nem kizárólag az új szélsőjobboldali rezsimekre jellemző.
Az oktatáspolitikai kirakatépítés, a pedagógusok biodíszletként való felhasználása nem kizárólag az új szélsőjobboldali rezsimekre jellemző.
Milyen cselszövésekhez folyamodhatunk a digitalizáció ellenében?
„Marad az elvárás, hogy valahogy a gyerekek fejébe bele verjem azt, hogy mit hogyan olvasnak le. Erre nem szeretnék egy életet feltenni.”
Sokat segíthetne a nyíltabb kommunikáció a diákokkal, valamint, ha tanárok több figyelmet fordítanának a tanulási nehézségekre.
Kritikus az utánpótlás-hiány, és émelyítő a szegregáció mértéke. A résztvevők szerint azonnali reformokra lenne szükség.
A NANE munkatársa szerint „önmagában az, hogy ezek magánvádas ügyek, az egy áldozathibáztató mechanizmus”.
Milyen érzés egy fideszes vezetésű városban tiltakozni? Egy zalaegerszegi tanárral beszéltünk az élőlánc előtt.
Milyen pedagógusokra lenne szükség ahhoz, hogy az iskola az emancipáció táptalaja legyen? Tanárképzés a kutató-oktató szemével: Nahalka Istvánnal beszélgettünk.
A válság teremtette lehetőség most is az elmélkedő munka lehetne, ugyanis ez az egész kizökkent helyzet kicsit arra kényszerít mindannyiunkat, hogy kísérletezzünk, próbálkozzunk, és lazítsunk régi pedagógiai beidegződéseinken.
A válság alkalmat teremt a fennálló rendszer valóságával való szembenézésre, amit pedagógusként nem úszhatunk meg, ha mondani akarunk valamit az ifjaknak.