Talajt vesztve – az ellenzéki sorvadás okairól
2018 nem a semmiből jött: rengeteg, évek óta párhuzamosan futó folyamat eredménye az, hogy mára baloldali és liberális parlamenti ellenzékiségről igazán nem beszélhetünk.
2018 nem a semmiből jött: rengeteg, évek óta párhuzamosan futó folyamat eredménye az, hogy mára baloldali és liberális parlamenti ellenzékiségről igazán nem beszélhetünk.
Az eddigi ellenzék csak a NER ideológiáját támadta, nem pedig a lényegét – de sosem leszünk mi a többség, ha nem vagyunk képesek új frontvonalak mentén visszahódítani a politikát, mert a nemzeti burzsoázia megteremtésének az ára a társadalmunk tönkretétele.
Az esetleges szövetségeseket leginkább pontosan azokban az intézményekben tudná meglelni, amelyek mára jóformán kiüresedtek: a kormányt fékezni és ellensúlyozni hivatott, viszonylag független intézményekben.
Pillanatnyilag Orbán Viktor a magyar népszuverenitás legnagyobb akadálya.
Érdekes, hogy senki sem tudja, mi fog történni. Csak az világos, hogy az MTA-t mint független intézményt meggyengítik, az új miniszter, Palkovics pedig nagyobb szemétdombon lesz úr.
Kendernay János, az LMP elnökségi tagjának válasza a Mércén megjelent vendégpublicisztikára.
Megérkezett Budapestre a Washingtonból kiseprűzött alternatív jobboldal, helyi nagyságaink körbe is udvarolták a szólásszabadság bajnokait. Éppen csak a sajtó képviselőit nem engedték be, hogy kérdezzenek.
Németh Szilárdot és Kövér Lászlót például jó ideje már nagyon zavarták a devizahiteles demonstrálók, hát most lép is a kormány.
A középosztályi tiltakozások Magyarországon 2010 óta képtelenek arra, hogy érdemi kapcsolatba lépjenek, szolidaritást vállaljanak és osztályszövetséget kössenek a néppel (a magyar társadalom nem-középosztálybeli részével: alsó kétharmadával). Amíg ez így lesz, a Nemzeti Együttműködés Rendszere megdönthetetlen marad.
Zaveczki Tibor 2014-ben indult egyéni jelöltként Miskolcon, ezt követően rúgta ki egy önkormányzati cég.