Dolenec és Žitko szerint azért erősödik Európa-szerte a jobboldal, mert meg tudják tenni azt, amit a baloldal nem: a globális kapitalizmus kárvallottjaihoz szólni. Ahelyett, hogy végignézi, hogy a népharag a nacionalista politikában kerül kifejeződésre, a baloldalnak újra merészen ki kell állnia az egyenlőség alapelvei mellett.
A profit privát, a kockázat társadalmi, ezt üzente 2008. A mostani válságban ezzel szakítani kell.
Az Európai Bizottság feloldotta a deficitkorlátokat. Ez gáláns kisegítő intézkedésekre is lehetőséget nyújtana a magyar kormánynak. Miért nem tágít Orbán a hiánycéltól?
Szabados öregfiúk exkluzív társasága, egy cowboy és a Vaslady, a miniszterelnök télapónak öltözve, egy vezérigazgató a kormány élén, Orbán kalandja az IMF-fel: a neoliberalizmus rövid története Hayektől a NER-ig.
A válságkezelő csomag lényegi logikája, hogy a „családbarát” kormány a családoknak szinte semmit nem ad, a cégeknek viszont annál többet.
Most kezd csak derengeni, hogy amit örökké tartó „end-of-history” globalizációs idillnek láttak, az visszatekintve fenntarthatatlan adósság- és árbuborékok sorozata volt stagnáló reáljövedelmekkel, amit lehetetlen megismételni.
A neoliberális vonaton még mindig nincsen fék.
Orbán Viktor a parlamentben még tegnap is arról beszélt, hogy „teljesítmény nélkül” nem ad senkinek pénzt a kormányt. Aki tehát válság idején elveszíti a munkáját, annak coki.
Nem attól lesz újra biztos jövedelmük az embereknek, ha kevesebb járulékot kell utánuk fizetni a munkáltatónak.
A történelmi előzmények megértése mindenképpen szükséges a „latin-amerikai tavasz” eseményeinek alaposabb átlátásához.
