„A Moszkva rakétacirkáló ma pontosan ott kötött ki, ahová a Kígyó-sziget védői küldték” – háborús összefoglaló
Lassú orosz előrenyomulás Keleten, Finnország közeledik a NATO-hoz.
Lassú orosz előrenyomulás Keleten, Finnország közeledik a NATO-hoz.
Beszélnünk kell arról a kérdésről, amin tulajdonképpen a választás elúszott: beszélnünk kell a NATO-ról, a háborúról és a miniszterelnök-jelölt ezzel kapcsolatos tévedéseiről.
Minden fontosabb mai hír az ukrajnai háborúval kapcsolatban, témák szerint.
Joe Biden az ukrán-lengyel határra látogatott. Az EU függetlenedik az orosz gáztól. Megvertek egy menekültet Tatabányán.
Első látásra teljesen logikus és nehezen kritizálható az az álláspont, amelye a magyar miniszterelnök a NATO-csúcs kapcsán elmondott. Ha viszont az események mögé nézünk, kiderül, ez is a kettős beszéd szokásos fordulata.
Mi az, ami valóban összeköti az ukrajnaiak léthelyzetét a világ más csücskeiben háborúktól sújtottak problémáival? Milyen formái lehetségesek a szolidaritásnak?
Lehet-e úgy bírálni az inváziót, a háborúba átcsapó beállítottság aspektusait, hogy közben ne zuhanjunk bele a ruszofóbia vermébe?
Március 15-én is téma volt a háború, miközben Odesszát hadihajók vették körbe, és két újságíró meghalt. Magyarországról szakszervezetek és egy anarchista csoport is szolidaritását fejezte ki.
Majdnem megsemmisült a vasárnap reggeli orosz légicsapásban Ivano-Frankivszk reptere, az éjjel Lviv közelében is rakéták csapódtak be, 35-en elhunytak.
Orbán csak addig volt Putyin legjobb barátja, ameddig Oroszország gazdasági előnyöket tudott biztosítani az ország és a Fidesz számára. Ami ebből maradt, az is csak mutatóba.