Náci kollaboránsnak ajánlottak nemzeti ünnepet és tudományos könyvet tiltottak be Ukrajnában
Egészen súlyos figurák kultuszát emelték állami szintre.
Egészen súlyos figurák kultuszát emelték állami szintre.
A kommunistákból – akik persze csak nevükben voltak kommunisták – az új demokraták lettek, az államiból magán, a munkásosztály harcából pedig etnikai harc lett.
A nemzetállami keretek között elképzelt önrendelkezés illúzió volt száz évvel ezelőtt is, és szükségszerűen illúzió mind a mai napig.
Ez a szöveg amellett érvel, hogy az egyes területek 1918-19-es Romániához csatolását az antikommunizmussal legitimálták. A besszarábiai, bukovinai és erdélyi román fegyveres beavatkozásokat ugyanis azzal indokolták, hogy ki kell irtani a bolsevizmust, amit Románia külső és belső biztonságával szembeni fenyegetésként értelmeztek.
Vajon kisajátíthatja a haza és a nemzet fogalmát a jobboldal? Vajon hogyan viszonyult a mindenkori baloldal a hazafisághoz?
Az a nacionalizmus ugyanis, ami nem vet számot azzal, hogy léte egy folyamatos öndefiníciós munka, hanem kisajátítani akar definíciókat, szükségszerűen nem úgy határozza meg magát, hogy micsoda (hisz ez a vállalkozás eleve lehetetlen), hanem lehetséges kiútként csak abba tud kapaszkodni, hogy MI NEM tartozik hozzá.
Négymillió embertől vették el állampolgárságát a muszlim kisebbségre irányuló, megkülönböztető listázás után az indiai Asszámban.
A húszas évek jobboldalának „hátbaszúrás”-nyelvezete még mindig elfedi a valóságot: Trianont a magyar munkásmozgalom ugyanolyan tragédiaként élte meg, mint a jobboldal. Még a kommunisták is.
A menekültválság nyilvánvalóvá tette, hogy nem a nemzetek, nemzetállamok közötti küzdelem a fő veszély, mint volt az imperialista korszakban, a XIX-XX. században, hanem az összes államok, az összes polgári társadalmak közös, együttes küzdelme a színes etnikumok, szubkultúrák, menekültek-bevándorlók ellen.
Mihai Tudose kicsit mást mondott.