Női tévébemondók és műsorvezetők az elmúlt 60 évben
Hogyan formálta elképzeléseinket a televízió az utóbbi 60 évben arról, hogy milyen legyen és lehet egy képernyőn szereplő nő?
Hogyan formálta elképzeléseinket a televízió az utóbbi 60 évben arról, hogy milyen legyen és lehet egy képernyőn szereplő nő?
Az ezzel kapcsolatos ellenzéki hergelés káros lájkvadászat, és árokásás, semmi másra nem jó.
A győri kettős gyermekgyilkosság rendszerszintű probléma, nem pedig bulváresemény.
Ma sem azt kéri számon a Heti Hetesen senki, hogy provokatív, kritikus, gúnyos vagy neadjisten elfogult lett volna az a hang, amely a védjegyévé vált, hanem azt, hogy nem ismert ebben mértéket és következetességet, és ezzel máig nem néz szembe.
Kaczynskiék a magyar receptet követik.
Ugyanazokat a többségi előítéleteken alapuló ideákat halljuk, látjuk, olvassuk vissza még mindig, évszázadok óta.
Nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy a helyzet az elmúlt évtizedekben fényéveket javult, ám elég a közelmúlt néhány emlékezetes esetét felidéznünk ahhoz, hogy lássuk, bőven van még dolgunk e téren.
A járvány a tévéképernyők elől az internet elé terelte az idősebbeket, a közmédia még mindig dobogós, és már a népesség öt százaléka támogat önkéntesen valamilyen újságot.
A magyar értelmiséget nem érdekli igazán a roma civilek és aktivisták véleménye – különben nem szakértene a témában évtizedek óta nélkülük.
2010 óta sokszor éreztük, hogy ennél rosszabb már nem lehet. És lett.