Ma sem azt kéri számon a Heti Hetesen senki, hogy provokatív, kritikus, gúnyos vagy neadjisten elfogult lett volna az a hang, amely a védjegyévé vált, hanem azt, hogy nem ismert ebben mértéket és következetességet, és ezzel máig nem néz szembe.
Kaczynskiék a magyar receptet követik.
Ugyanazokat a többségi előítéleteken alapuló ideákat halljuk, látjuk, olvassuk vissza még mindig, évszázadok óta.
Nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy a helyzet az elmúlt évtizedekben fényéveket javult, ám elég a közelmúlt néhány emlékezetes esetét felidéznünk ahhoz, hogy lássuk, bőven van még dolgunk e téren.
A járvány a tévéképernyők elől az internet elé terelte az idősebbeket, a közmédia még mindig dobogós, és már a népesség öt százaléka támogat önkéntesen valamilyen újságot.
A magyar értelmiséget nem érdekli igazán a roma civilek és aktivisták véleménye – különben nem szakértene a témában évtizedek óta nélkülük.
2010 óta sokszor éreztük, hogy ennél rosszabb már nem lehet. És lett.
Boros Bánk Levente politológus a kormányközeli Médianéző Központ és a Nézőpont Intézet által felhalmozott tudásra és elismert jobboldali újságírókra építené az újság megújulását.
„Csak óvatosan!” – üzente a kormányfő exkluzív interjúban.
A miniszterelnök szerint „tárgyalnak arról”, hogy ebből Magyarország is kapjon.