A közhatalomnak és az erkölcsiségnek közel kell esnie egymáshoz egy szocialista típusú társadalomban, melynek az etikai alapvetését vázolta volna fel Lukács.
Mi az, amit még egy konzervatív publicistának is illene sejtenie Marxról ahhoz, hogy ne tévessze meg olvasóit? Legalábbis amennyiben marxistának címkéz másokat.
Nemcsak az utóbbi, válsággal is terhelt évtized termelte ki ezeket az aggasztó fejleményeket: régebbi trendek dolgoznak itt.
A munkásosztály helyzete ma.
A vita valójában a liberális tendenciák egy vulgárisabb (Peterson), és egy elméletibb (Žižek) kritikusa között folyt le.
A baloldaliság és a feminizmus konfliktusos viszonyának a története.
Amint az elnyomás láncai egyre súlyosabbá válnak, amint az erőszak globális rezsimje uralomra tör, ki merészel még hinni abban, hogy a kiegyezés, a megalkuvás nem járható út? Hogy a célunk csakis az egyetemes emancipáció lehet és semmi egyéb? Ki őrzi még a reményt úgy, ahogy azt Rosa Luxemburg tette?
A szélsőjobboldali – és a délibábos türk-hun-szittya-sumér-kurultájos-barantázó, fajbiológiai, oltásellenes, antiökologikus áltudománnyal és a bolond Kásler miniszterrel szövetségben történő – rombolás egyaránt pusztít régit és újat, jót és rosszat, úgyszólván mindent, ami a civilizációhoz tartozik.
Peking egyre erélyesebben lép fel az „illegális politikai tevékenységekkel” szemben.
Miként foglaltak állást a szociáldemokraták a népi-urbánus vitában? Hogyan vitáztak a kommunistákkal? Szocdem hazafiság, 3. rész!
