Leszbikus szerelemről, rejtőzködésről, a szerepjátszás terhéről vagy épp bejáratódásáról ilyen nyíltsággal és sűrűséggel nemigen olvashattunk eddig magyarul.
A jó kultúrpolitika nem sznob, hanem plebejus, nem a harsányságot méltányolja, hanem a közösséget szervezi, nem a pillanatot uralja, hanem vizionárius, de nem a nagytőke betonjába fektet, hanem a sokaság kulturális hozzáférésébe.
Fargeat filmje egy hibrid monstrum, amelynek „végre mindene a helyén van”, és a szeméből is mell buggyan ki. Kritika.
Osztálykiváltság a mindennapi politikát „kizárni” az egyén életéből, aki ezt láthatóvá teszi, ma az irodalom ellenében ír.
Noha májusban-júniusban az igazgató még ki akarta tenni a színészképzést, ez nem sikerült, a tanév a Keleti István Művészeti Iskolával elindult.
A Fekete Pont című film hívásvárakoztatóra kapcsolta a társadalmat, amelyet ábrázolni kíván.
Gondoskodási munkáról, demenciáról, Szűcs Teri Visszatért hozzám az emlékezet című kötetéről.
Nádas Péter nem-díja összekovácsolta a woke-ellenes közönséget. Valóban elromlott a művészet?
„Ez nem a burzsoázia és a proletariátus osztályharca, inkább a polgárság és az arisztokrácia közötti ellentét példája.” Kritika Emerald Fennell „Saltburn” című filmjéről.
A tudatipar monstruózus, mert benne soha nem a produkció a lényeg, hanem mindig csak a közvetítés.
