Mintha mindenki ugyanarról az alapról indulna, mintha az iskola nyelve mindenkinek a sajátja lenne, az általa számonkért tudás pedig azonos mértékben elsajátítható, csak akarni kell.
Úgy néz ki tehát, hogy a NER félti a magyar kultúrát minden egyéntől és közösségtől és dologtól, ami nem a NER, legyen az ifjúkomcsi blogocska, posztmodern-liberális irodalmi hegemónia, buzilobbi vagy éppen a talpnyalásban nem elég tehetséges konzervatív alkotó.
Az úgynevezett liberális túlsúllyal szembeni „új kánon” szerzőinek művei egyezéseket mutatnak nemcsak egymással, hanem egyfelől a jelenlegi állami emlékezetpolitikával, másfelől a népi képzelet mitologémáival is.
Íme a gépjármű paradoxona: látszólag határtalan szabadságot biztosít a tulajdonosának, lehetőséget adva arra, hogy bárhol és bármikor nagyobb sebességgel utazzon a vonatnál is. A látszólagos függetlenség felszíne alatt azonban radikális függőség rejtőzik.
„A ’80-asok Pestje volt a hógömb, / Melyben a köztársaság tükröződött.”, ekként szól az ígéret, ami tehát akkor tizenöt éve Zugló. Szilveszter éjjel, kilencszáznyolcvannyolc.
Mindeközben folyik a sosemvolt azbesztmentesítés is az épületben.
Az OSZK korábbi igazgatója szerint nem az a baj, hogy a Várból el akarják költöztetni, a baj ott van, hogy nem akarnak a nemzet könyvtárának egy méltó épületet adni.
A könyvtár igazgatójának közlése szerint a nyári zárvatartás hosszabb lesz, és lehet, hogy utána költözködniük kell.
Aki volt már munkától fáradt és kissé rossz kedvű, az tudja, milyen észrevétlenül tud eltelni egy teljes szombat valamilyen sorozat bámulásával, hogy milyen nehéz a spektákulum csábításának ellenállni.
A magyar elit tudatába sokkal inkább a magyar paraszti kultúrának valami giccses, „úrias” interpretációja ment át, az, ahogyan a főurak és dzsentrik látni szerették volna „alattvalóikat” és a magyar kultúrát.
