„Nem csupán a nem roma nézőnek és színháznak kell megtanulnia másképp látni a roma embert, a roma színészt: önmaguknak is másképp kell látniuk magukat.”
Jávor Benedek recenziója Naomi Klein és Rebecca Stefoff Hogyan változtassunk meg mindent c. könyvéről.
A kritika minden demokrácia alappillére. A demokrácia nem csupán megköveteli a kritika szabadságát, a kritikai impulzusokat, de lényegében a kritika által meghatározott.
Gondolatok Antal Attila Chicago a Dimitrov téren: Neoliberalizmus és Kádár rendszer című könyvéhez
Recenzió Losoncz Alpár társadalomkritikai tanulmánykötetéről.
Régóta vártuk ezt a filmet, pontosabban egy olyan hazai alkotást, amely értő módon foglalkozik az utóbbi évek kortárs magyar filmjeiből fájóan hiányzó aspektussal, a társadalmi osztály kérdésével.
Az értelmiségi felelősségvállalás ócska lemez, emellett már elment a magyar szellem. A várost elárasztják a plakátok, közpénz folyik a vízelvezető csatornákba. A sikeres vállalkozó következő biznisze a politikai protesztművészet, amely szépen értékesül a műértők piacán.
A filmben megjelenített Rocky-párhuzam és profi álomkarrier nyilvánvaló hazugság, amit egy a témában kicsit is jártas érdeklődő a filmkészítés bármelyik szakaszában nyilvánvalóan és jó előre jelezhetett volna.
A #MeToo mozgalom óta egyre több olyan alkotás születik, amely a szexuális bántalmazás áldozatait mutatja be közelről, de erőszakról és traumáról úgy még senki nem mesélt el történetet, mint a Tönkretehetlek című sorozat alkotója és főszereplője, Michaela Coel.
A Magyar Nemzeti Múzeumban március 15-ig volt látható a Magyar Világ 1938-1940 című nosztalgia-kiállítás, korunk jellegzetes kulturális produktuma, amely hol komikus, de többnyire tragikus módon vette védelmébe a Horthy-rendszert és azon keresztül a NER torz társadalomképét.
