Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Szabotálni a társadalmat, amely szabotálja életünket – Az olasz hosszú ’68, negyedik rész

Minden visszaemlékezés megegyezik abban, hogy példátlanul lelkesítő korszak volt ez, egy új élet keresése: azonnal és minden rendelkezésre álló eszközzel, a „kommunizmus a mindennapokban”. Hát igen: Olaszországban a hetvenes évek elején-közepén valami teljesen más, valami teljesen új kezdődött el.

TGM: Magyarország 1956 – a szocialista forradalom

A magyar proletariátus hosszú ideig tartotta életben a társadalmi tulajdon és szabad szocializmus eszméjét, a világ legerősebb katonai hatalmával, illetve a „liberális” Nyugat közömbösségével és hallgatólagos beleegyezésével szemben.

Konok Péter: Elnyomottak fesztiválja

„1919. március 21-én reggel a proletár tömegek decens falragaszokról értesültek róla, hogy a proletár tömegek átvették a hatalmat, mindenki menjen szépen dolgozni, és ha náthás, zsebkendőbe köhögjön és tüsszentsen, fontos dolog volt ez, dühöngött a spanyolnátha…”

TGM: Szabó Ervin és Szekfű Gyula

Pár napja volt 100 éve, hogy Szabó Ervin meghalt. Emlékezetes nap volt: a magyar forradalom másik nagy embere, Ady Endre már haldoklott, nemsokára ő sem élhetett már, és az akkor még csak készülő forradalom – a háborús összeomlás teljében – összegyűlt Szabó Ervin ravatala körül. Sok üzemben tíz percre megállt a munka.

Megteszel-e mindent azokért, akiket ütnek? Sinkó Ervin 120

A ma 120 éve született Sinkó Ervin egy gyermekkori élményének tulajdonította, hogy „keresés nélkül adva lett” a helye „azok oldalán, akiket ütnek”. Hogy mielőtt akár csak hallott is volna Marxról, „tudta, hogy amit akarni kell, az egy világ, melyben nincs fönt és lent.”

Balliberálisok? Reformértelmiség a Kádár-korszakban

Miközben a késő-kádári technokrácia a teljes piaci nyitáson, a kapitalizmus alapjainak lerakásán dolgozott, addig a demokratikus ellenzék és az új reformer értelmiség valójában a létező sajátos magyar harmadik út kiteljesítésén munkálkodott.

Vásárhelyi Miklós és a valóság nagysága

A politikai nagyság nem azonos a morális „nagysággal” – ha van olyan –, ennek ugyanis nem az önmagam előtti megdicsőülés, hanem a más emberek számára elért eredmény a fokmérője.