Az 1944-es józsefvárosi felkelés emlékezetének megítélését nem lehet a magyar antifasizmus történelmi megítélése nélkül megérteni. Gazdag Péter esszéjének második részét közöljük.
A 80 éve zajlott józsefvárosi antifasiszta felkelés számos ok mellett azért is maradt feldolgozatlan, mert az antifasizmussal szemben felhalmozódott politikai előítéletek, konstrukciók és történelmi modellek a felkelésről szóló történészi és közéleti párbeszédet, illetve annak hiányát mind a mai napig meghatározzák.
Immár résztvevő tanúvallomására is támaszkodhatunk a sokáig elhallgatott és lebecsült jelentőségű józsefvárosi antifasiszta ellenállás rekonstruálásában. Ismerkedjünk meg Róna Andor és társai történetével.
A „Kis Varsó” nem került be az emlékezetbe, nem része a történelmi elbeszéléseknek, alig kutatott tény. Hogyan történhetett ez, s milyen tanulságokat lehet levonni belőle?
Az 1944-es felkeléssel kapcsolatban ellentmondásos vélemények maradtak fenn. Hogyan lehetséges ez?
Az ellenállók kilétéről fennmaradt forrásokat vetjük össze.
Így verték le a legjelentősebb antifasiszta ellenállást 1944-ben, Józsefvárosban.
Az 1944 októberi fegyveres antifasiszta ellenállás második napja.
Az 1944. októberi, „Kis Varsó” néven ismert, nyilaspuccsal egyidejű eseménysorozat a közvélemény előtt kevéssé ismert, pedig a II. világháború legszámottevőbb magyarországi antifasiszta ellenállásáról van szó. Cikksorozatunk első része.
Közvetlenül az 1944. október 15-i nyilaspuccs után többnapos tűzharc alakult ki a Népszínház utcában és a belőle nyíló Tisza Kálmán (Közársaság, majd II. János Pál pápa) téren. 77 éves a fegyveres antifasiszta felkelés.